Tendaji - ennyi volt?

[Mesélő]

Egy ideje már újból és újból megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy számomra már nem ad vissza eleget a szerepjáték. Lenne nekem pedig ötletem, történetem hozzá, sőt játékkedvem is, de ha nem látok erre választ a játékosok felől, akkor értelme nem sok van. Lelkesen kezdtünk pedig az idei évhez, évnyitó körül jó sokan voltatok fent, aztán szűk három hét alatt ez 4-5 állandó emberre szűkült. Én meg úgy voltam vele, hogy a játék kilencedik évében szégyen lenne abbahagyni, érjük még el legalább azt az évfordulót, és hátha addig sikerül is haladni valahova. Az új tanév első három hete viszont nem ezt a vágyott jövőképet tükrözte. Lelkesedést nem látok, csak unott pöttyögéseket, megszokásból való játékot. Ha pedig nincsen lelkesedés, akkor nincsenek élő, érző, gondolkodó, tervező karakterek, akikkel lehetne is valamit kezdeni.

Szívesen folytatnám, de nem fogom, mert a fentiek hiányában nem éri meg nekem ennyi időt és energiát belefektetni csupán a régi emlékek valamint megszokás miatt. Azért csináltam ennyi éven keresztül, azért hoztam létre újabb szerepjátékokat, mert maga a játék ihletet jelent nekem. Ám megint csak, játékkedv nélkül ebből nem lesz semmi.

Így jutottam arra az eredményre, hogy a szerepjátékot ideje befejezni. Feloldás, megoldás, finálé, emlékezetes jelenetek nélkül. Nem mintha érdekelne bárkit is rajtam és néhány másik emberen kívül, hogy ki, mi, mit, miért, hogyan, hol, mikor, kivel, mivel, fönt vagy lent. Habár korábban volt szó lexikonról, vagy egyéb történeti összefoglalóról, én nem szeretném így utólag sem felfedni az események hátteréről a leplet, lévén egyszer talán egy jóval emészthetőbb, szórakoztatóbb narratíva formájában teszem elétek. Egyszer.

A fórum teljes egészében, az oldalnak pedig bizonyos részei (chatszobák) elérhetőek maradnak azok számára, akik még alkalomadtán szeretnének játszani, én pedig jó játékot kívánok hozzá.

[Carpe diem!]

Ennyi volt?
Ezt nekünk kellene kérdezni, bár nem tőled, hanem egymástól. Jó, rajtam nem múlna a folytatás, szóval én is kérdem  a többiektől

Nem akarom én, hogy ennyi legyen...és tudod, a remény hal meg utoljára. Talán pár év szünet után, mikor benő pár emberke feje, s nem lesz egyetem, nem lesz időhiány, talán majd érdemes lesz megpróbálni befejezni. Szóval ne feledd el, hogy miket terveztél!!!!!

[Mesélő]

Szóval ne feledd el, hogy miket terveztél!!!!!

Azt még nekem is nehéz lenne Gáz, hogy a fejemben a sok karakter, akiket mozgattam és mozgattam volna üvölt és sikít, hogy ne, ne hagyjam őket.. (majdnem Toy Story már).

[Carpe diem!]

Hát akkor ne hagyd abba, ereszd ki őket. Pörgessük fel az eseményeket, s ne foglalkozz azokkal, akik nem játszanak, csak örülj azoknak, akik élvezik, szeretik.
Találjunk megoldást arra, hogy meghirdetett időben tudd kiengedni fejedből a sok ordítást, vagy valami módon.
Gondold végig. Tudom, hogy most is vannak páran, akik élveznék a további meséléseket.
Tudom magamról is, hogy nagyon kevés a visszajelzés, hogy bosszantó pl, hogy sokszor a kutya se olvassa el amit ide,  fórumra írunk. De ha csak egy embernek örömet szerzek, már megérte. Nem beszélve arról, hogy te is, én is élvezzük ezt az egészet. Szeretem a rejtélyeidet, megöl a kíváncsiság, hogy Kellernek milyen szerepe volt az egész játékban. Bolondít meg, hogy nem tudom miért pont a kék szín volt ami összekötötte teret és időt. Kíváncsi vagyok a titánok szerepére, a toronyra, hogy milyen sorsot hozna a játékban akár az egész Földre.
Milliónyi lezáratlan kérdés van bennem, bennünk.

[Mesélő]

Hát akkor ne hagyd abba, ereszd ki őket. Pörgessük fel az eseményeket, s ne foglalkozz azokkal, akik nem játszanak, csak örülj azoknak, akik élvezik, szeretik.

Szívesen csinálnám, de ha nincs elég ember (aki részt venne) és én mégis felpörgetném, erőltetném a történéseket, akkor az egész erőltetett lesz, nem lesz következetes a cselekmény.
Plusz, idő kellene kibontakoztatni a különálló szálakat, viszont azt megint nem lehet úgy, hogy csak én csinálnám, nyomnám elétek, de egy-két emberen kívül a többiek közönyösséggel felelnének. Sőt, aktív emberek kellenének, hogy a cselekményben A pontból B-be jussunk. És a kiválasztott szindrómát is el kellene kerülni (kevés emberrel mindig ugyanazok kerülnek az események középpontjába).

Pedig ha lenne legalább 8-10 valójában aktív (és érdeklődő, élő, gondolkodó, tervező) ember (és karakter), akik nem hagynák magukat csak sodródni az eseményekkel(aham, értem, aham), akkor néhány hét alatt rengeteget lehetett volna haladni. Bizonyos dolgok már kora tavasszal megtörténhettek volna (de még most sem került sor rájuk), ezekről elég árulkodóak a Facebook csoportba feltöltött képek, rajzok, amik általában nemrég megtörtént, vagy ahhoz kapcsolódó, közeledő eseményeket vetítettek (volna) előre.

Hozzá kell azt is tennem, hogy egy nagy akadály volt a játékban, hogy mindenki titkolózott (amivel nem is lenne önmagában baj), ráadásul teljesen céltalanul! Ha az ember akarna valamit kezdeni azzal az információval, akkor még megérteném, de annak N U L L A értelme van, hogy tud valamit, amiről beszélhetne, de nem mondja el, mert minek, aztán az user elfelejti, hogy bármiről is lett volna mit beszélni. Miééért?

[Carpe diem!]

A miértet meg tudom neked válaszolni Te nevelted bele az emberkékbe, hogy azokról, amik zajlanak játék közben, useresen se mondjanak el semmit. Igen, így volt, emlékszek rá, hogy sokszor sutyiban beszéltük meg a dolgokat, mondva egymásnak, hogy: "De mesinek ne mondd, hogy elmondtam, mert megfojt!" Tehát lényegében voltak itt megbeszélések, amiről te nem tudsz, csakhogy az nem volt meg, hogy ezeket a szálakat össze tudjuk kötni.  Talán mi vagyunk buták? Vagy te bonyolítod túl a dolgokat? Nem tudom. Tény, mikor te mondtad, hogy beszéljük meg az eseményeket, valahogy mindenki megtartotta magának a tudását, tisztelet a kivételnek.

Tudod, hogy az érdektelenség miatt egyet értek veled, s csak szenvedésemben próbálok kapaszkodni egy kérdésedbe. És kapaszkodok most is ebbe a mondatba.

Pedig ha lenne legalább 8-10 valójában aktív (és érdeklődő, élő, gondolkodó, tervező) ember (és karakter), akik nem hagynák magukat csak sodródni az eseményekkel(aham, értem, aham), akkor néhány hét alatt rengeteget lehetett volna haladni.

Hiszen eme mondatnak is az igeideje kezdetben jelen idejű. S az nem azt mutatja, hogy te, ha csak egy mód van rá, ha lenne valós érdeklődés rá, nem folytatnád. Tudom, hogy folytatnád, ha lenne kinek. Kérdés már az, hogy miért nincs? Időhiány? Nem elég érdekes a történet embereknek? Még mindig túl vaskalaposnak tekintenek? Itt egy újabb miért. Amire már én sem tudom a választ, mert úgy vélem, hogy mindenki tudna heti 1-2 órát erre szánni.

[Mesélő]

Te nevelted bele az emberkékbe, hogy azokról, amik zajlanak játék közben, useresen se mondjanak el semmit. Igen, így volt, emlékszek rá, hogy sokszor sutyiban beszéltük meg a dolgokat, mondva egymásnak, hogy: "De mesinek ne mondd, hogy elmondtam, mert megfojt!" Tehát lényegében voltak itt megbeszélések, amiről te nem tudsz, csakhogy az nem volt meg, hogy ezeket a szálakat össze tudjuk kötni.

Tény, hogy jó darabig nem szerettem, hogy ha az userek megbeszélnek olyan dolgokat, amiket karakterük nem tudhatna (igazából ez csak azért volt probléma, mert sokan elfelejtkeztek a karakter és játékos közötti határvonalról, és akkor már karakter is okosabb lett némi infóval) - DE, azt mindig is bátorítottam, hogy a karakterek egymás között kommunikáljanak, osszák meg a tudásukat (kivéve persze, ha logikus indokuk volt arra, hogy ne, pl. valamire használták volna azt az infót, és nem lett volna számukra előnyös, ha tudják a többiek).

Tehát lényegében voltak itt megbeszélések, amiről te nem tudsz, csakhogy az nem volt meg, hogy ezeket a szálakat össze tudjuk kötni.  Talán mi vagyunk buták? Vagy te bonyolítod túl a dolgokat?

Biztos vagyok benne, hogy én eléggé túlbonyolítom a dolgokat, és hogy nem is vagytok buták (nem találkoztam egy buta játékossal sem "pályafutásom" során), a probléma ott eredezik, hogy sok esetben a játék nincs eléggé részletezve, máskor a karakterek alapozása hiányzik (vagy felejtődik el), vagyis összességében a karakter nem él, gondolkodik, csak van és tengődik. Ezen a ponton már hiába van kommunikáció, az megmarad sekélyesnek, ha a karakter nem érez, gondolkodik és tervez (előre), ha nincsenek vágyak, félelmek, célok és sejtelmek ... akkor a kommunikáció üres csevegésben merül ki  (az esetek többségében). Így pedig nem lehet előre jutni, összekötni a pontokat.

[Carpe diem!]

A karakterek kommunikációja mindig is felszínes volt. Vagy elbeszéltek egymás mellett még akkor is, ha beszélgetni kezdtek. De megvolt egy mag, akik igenis beszéltek az eseményekről. A baj ott volt, hogy amikor ez a mag már többszöri próba után sem talált érdeklődésre a többiekben, egy idő után még egymással sem igazán volt értelme beszélniük. Most ez úgy vonatkozik rám, mint más kemény magba tartózó emberkékre.

nem találkoztam egy buta játékossal

Ebben egyet kell értsünk, hiszen az efféle játékokhoz bizony kell ész, nem megy úgy, ha nem tud az ember gondolkodni. Csak elő kellene venni a kalapból az eszünket. 
Ha a játék nincs eléggé részletezve, vagy a mese ellaposodik, akkor a játékosok kedve elmegy a tervezéstől. Ha a játékosok kedve elmegy a tervezéstől, a mesélőnek elmegy a kedve a meséléstől. Ha nincs játék, te nem mesélsz, ha te nem mesélsz, nincs játék. Ez egy ördögi kör, amiből kimászni csakis közösen lehet(NE). És igen, ilyenkor jön a "barátok közt szindróma". Már semmi másról nem szól a játék, minthogy ki kivel hál, olyanná vál. Ebbe mindenki beleesik, én is, sőt, te is hajlamos vagy rá!

Hogy ezzel mit is lehetne kezdeni? Kezdetnek talán minimummá tenném, hogy a karaktereknek legyen egy megírt jellemrajzuk. Nem kilométeres, csupán pontokba szedett, 3-400 szavas, amit nem is feltétlenül kell közzétenni, csak neked bemutatni. Hogy miért nem nyilvánosan? Mondjuk mert én magam is szeretem úgy a játékot, ha rólam nem tudják előre, milyen is előélete karakteremnek, hiszen a valós életben sem ismerem már ránézésre az emberek múltját.

[Lumis]

Bonyolult egy beszélgetés azt meg kell hagyni de viszont lényegre törő

[Carpe diem!]

Bonyolult lett?
Képesek vagyunk mi hasonló eszmefuttatásra privátban is, de ez így most jó, hogy más is olvashatja. Jó lenne, ha hozzá is szólnának, de sajna azzal már gondok vannak Örülök, hogy írtál, legalább tudom, hogy te olvastad is

[Lumis]

Amint látom sokan megtekintették ma eme bőbeszédű irományt. Nekem nincs kedvem megnyilvánulni annak mindig rossz vége van és meg is kapom érte a jelzőket. Pedig biztos hozzá tudnék fűzni egy két oldalt. Azért mégis csak pár évről van szó :-)

[Carpe diem!]

Semmi nem kötelező Lumis..ha nem szeretnél, nem írsz. De az biztos, hogy én kíváncsi lennék a véleményedre.

[Mesélő]

Semmi nem kötelező Lumis..ha nem szeretnél, nem írsz. De az biztos, hogy én kíváncsi lennék a véleményedre.

Én is! Nagyon is!  (rajtunk kívül más amúgy sem olvasná nagyon:D)

[Lumis]

Hát a létszámhoz pl. annyi hozzá fűzni valóm van ,hogy volt mikor egyedül játszottam meg néha Mesi benézett stb. (nem hiszem hogy mert skizo lennék csak úgy jó volt írogatni stb. és azért volt hogy hetekről volt szó), de viszont tény hogy cseppet sem haladtam sem én sem karakter előre a történésekben. Szóval igen kell azért legyen egy két ember. Most már igazából több is mert Én úgy voltam vele, hogy ha nem tudok bekapcsolódni vagy a többi érdektelen volt inkább leléptem..(mostanában) ...mert bosszantó és így már nem kikapcsolódás. Lehet pozitívat kéne mondanom ,de nekem már az elmúlt egy év nem volt az mikor felmentem. Persze akadtak kivételes napok. Ennek is meg voltak az okai, ki is hagytam.. Nem érzem azt már mint régen (lehet mert unom igazából nehéz ezt úgy megfogalmazni) plusz a háttérben húzódó sz@arok (pm) meg az én természetem együtt elég erős kombo (nekem sosem ment ez a túlzott különbség tétel játék és ember között). Meg úgy a történet is már elég csavart nem értettem már semmit hiába olvastam el az ittenieket és egy egy részt próbáltam kibogarászni ..azt éreztem ez egy naaagy katyvasz. Pedig a gondolataimat nagyjából leírtam (de ez nem volt akkor sem elég meggyőző még magamnak sem hiába én írtam le) a sok ha... semmi biztos..

[Lumis]

Nekem ne mondja senki, hogy teljesen eltudja határolni az egészet mert az hazudik vagy egy író..Ha senkit nem ismernék ki van mögötte, a karakter mögött akkor lehetséges volna. De így sajnos lehet csak idővel de tudnak hatni egymásra elvégre nem egy robottal beszélsz. Akkor a másik.. társasággal tényleg jobban pörög minden, és így még ha nehezen is csak csak valaki elejt valami fontos dolgot akár csak egy kis apróságot ami talán az egyiket vagy másikat előrébb viszi. Én is volt, hogy sokszor nem mondtam el (szinte minden játékban volt ilyen). Meg akkor a kapcsolat teremtés ha már itt járunk (igaz én is játszottam így karakterrel de azért nem folyton) hogy egymás nyakában lóg két két ember aztán elvonul a fenébe vagy meg sem lehet közelíteni mert igazából olyan minthogy ha a senkikkel az oldal lapjával játszanál... és átfutnak azon amit te írsz vagy olyan nagy ívben tesznek rá..