Hát megértem, hogy bonyolult, mert az, sőt túl van bonyolítva.. Mert itt nem egy történet van, hanem sok-sok szál, amelyek nem is mindig érnek össze, hanem csak párhuzamosan mennek. Elvégre ne feledjük, hogy vannak több évtizedeken (és századokon) át húzódó történetszálaink is, azoknak vannak kisebb egységeik, vannak a személyes karaktertörténetek, utazások (jellemfejlődés). Nem beszélve, hogy az volt a célom, hogy a világ a játékosok körül élő legyen, történjenek dolgok, de erre hatással is lehessenek (ennek mintapéldája az Am Timani vérengzés, és az azt követő eseménylánc). A problémák abból fakadnak, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy két esemény között lehet-e kapcsolat... De megint... szerintem közös, kommunikatív játékkal ez kiküszöbölhető lenne.
egyszerűbb kéne legyen nem ennyire bonyolult több(100) szálon futó.. vagy legalább valahova vagy valamelyik része célba érne..
Kissé filozofikus kérdés, hogy hol van a cél, mi a vége egy-egy történetnek.. elvégre, ha ez egy élő szerepjátékos világ, akkor minden tett reakciót szül (kivéve, ha teljesen elszigetelt eseményről van szó). Persze értem én, hogy szükséges a lezárás, szerintem van/volt is némelyiknek (pl. a szellemek), de megint csak, a kommunikáció hiánya miatt sokakhoz ez nem jut el.
Egyébként frusztráló tud lenni, mikor olyan szépen elültetek néhány kulcselemet a történethez játékosoknak, de egyesek (mutogathatnék, de úgy sem olvassák a fórumot valószínűleg) aztán teljesen figyelmen kívül hagyják, vagy hanyagságuk miatt (pl nem jönnek fel sokáig), elfelejtik, vagy csak lusták a többiekkel megosztani, mikor lenne rá lehetőség, és indok is.. És akkor mennyivel tisztább lenne sokaknak némelyik szál..
Persze gondoltam én is rá, hogy valahogy azt az infót odacsempészni a többiekhez, de az iszonyat kilóg, erőltetett lesz valószínűleg, míg az eredetileg csepegtetett információ gyönyörűen be volt ágyazva a karakter környezetébe.. És ilyennel már annyi fontos részlet tűnt el.
Mesélőnknek mondtam is az imént, hogy kellene egy összefoglaló, hogy jelenleg hol is tartunk, mert ez is lehet ok, hogy nincs játékos, hogy a kutya ne érti már az egészet.
Ilyenkor viszont az a kérdés, hogy mi legyen az összefoglalóban... Osszuk meg azt is, amit csak egy-két karakter tud (többek közt mert nem hajlandóak beszélni róla), vagy csak amit a játékosok környezete ismer (tehát amiről hallani a varázsvilágban, stb.) ? Egy példa: meséljünk el az egész tornyos mizériát, vagy maradjunk meg ott, hogy korábban sokat lehetett Afrika-szerte "segélykérő" hangokat hallani?
Teljesen soha nem lehet elválasztani a karaktert a valóságtól, hiszen a lényedből fakad. Szerintem az írók is beleélik magukat arra az időre, míg írnak a karaktereikbe. Én magam igyekszek úgy tekinteni a játékra, mint egy könyvre, amit közösen írunk, vagy egy filre, amiben mi szereplünk. Így tudok sírni, nevetni egy egy játékszituáción.
Szerintem is úgy van, ahogy Kriszti mondja, tudni kell azonosulni a karakterrel, viszont azt is tudni kell, hogy Mikor kell távolságot tenni a karakter és a játékos között. Elvégre az jó, ha kötődsz, érzelmeket táplálsz a karaktered iránt (ha nem, akkor van az, hogy nem foglalkozol mi történik vele, és szuperhősködik, stb.), de tudni kell eltávolodni is tőle: egyrészt azért, mert nem jó ha a karakterek közötti konfliktusokat, stb-t átemeljük a valóságba, másrészt mert távolságból, más szemszögből nézve új dolgokat fedezhetünk fel. Könnyebben láthatjuk az összképet, ha el tudunk távolodni a karaktereinktől egy kis időre.
Erről most az Inception (Eredet) című film jut eszembe... tudni kell, hogy mi a valóság, és mi az álom. Nem szabad túl sokat egyhuzamban a karakterben lenni, mert különben azt hihetjük, hogy azok mi vagyunk.
