Vudu
A vudu fogalma, története és elterjedése
A vudu vallás a Karibi-térségben alakult ki. Nyugat-Afrikából, a régi Dahomey királyságban (ma Benin) erednek gyökerei. A rabszolgahajóknak a fekete embereken kívül voltak láthatatlan utasai is. A rabszolgák vallása, istenei és szertartásai. Ezek később egymással és a kereszténységgel találkozva új vallások kialakulását eredményezték, amelyekben a sokszor egymástól teljesen eltérő vallások elemei találkoznak. A folyamat neve vallási szinkretizmus. Ennek eredménye a vudu vallási kultusz is. Egy filozófiai, társadalmi, vallási rendszerről van szó, amely semmivel sem kevesebb, mint bármely más vallás a világon. Bonyolult, többistenhiten alapuló vallás, afrikai animista és keresztény jegyekkel.
Vudu neve a fon nyelvcsaládban használt vodun szóból származik. Jelentése: isten, lélek, szent tárgy. Többféle írásmódja létezik, és mindegyik elfogadott: vodu, voodoo, vaudoux, vaudou, vodou, vudu. A vudu egy kígyókultuszra épülő, naturalista és misztikus elemekből felépülő vallási rendszer. A kígyó a lélek szimbóluma. A származási helyeken a királyi család jelképe volt, de ez a hagyomány eltűnt a történelem folyamán, csak a kígyó-szimbólumokban őrzik. Egyesülnek benne a sámánizmus, a pszichés állapotot befolyásoló szerek használata és az áldozati elemek.
A Karibi-térségben több afrikai eredetű kultusz alakult ki. Ilyen például a santeria (Kuba, Dominikai köztársaság). A vudu pedig Haiti nemzeti vallásává, a történelmi események egyik mozgatórugójává vált. Akármerre járunk Haitin, egyre-másra találkozunk a vudu különböző jeleivel: a házakra festett vagy rajzolt jelekkel, az emberek nyakába akasztott szimbólumokkal, a védő erejű tárgyakkal. Egy tárgy maga is lehet jel, de csak a beavatottak ismerik hatalmát, vagyis akik tudják, hogy a tárgyat megáldották.
A vudu jelentőségének megértéséhez röviden be kell tekintenünk haiti történetébe.
Haiti a Nagy-Antillák második legnagyobb szigetén fekszik, Hispaniolán. A sziget keleti felén a Dominikai Köztársaságot találjuk, nyugati részén pedig Hispaniolát, más néven Haitit (26 833 km2). Az őslakos indiánokkal Kolumbusz hajói találkoztak először 1492.december 6-án. Csak jóval később, 1626-tól jelentek meg angol és holland telepesek, illetve a XVIII. században kezdtek letelepedni francia telepesek Haiti nyugati felén. Rabszolgamunkát használó cukornád- és kávéültetvények jöttek létre. Gazdag, gyarmati világ működött mintegy 450 ezer rabszolgával, 8500 földbirtokosnak dolgoztak. 1,2 millió fekete, a Karibi térség rabszolgáinak több mint harmada élt Haitin. A rabszolgaszolgasor további kényszerekkel is együtt járt: vallási türelmetlenséggel, a fekete kultuszok elnyomásával és a kereszténység kötelezővé tételével. Mindez a nem keresztény vallás gyakorlásának tiltásához vezetett. Ennek következménye a látszólagos áttérés volt, ami az ősi hit és szokások makacs megtartását eredményezte. A rabszolgák időről időre fellázadtak, de próbálkozásaikat keményen leverték. Így nem maradt más számukra, mint az őseik földjéről hozott kultúra megőrzése, ami identitásuk és szabadságvágyuk jelképe lett.
„A karibi ültetvények rabszolgái kettős világban éltek. Létezett számukra a nappali világ: a fehéreké. S létezett az éjszakai: Afrika világa, mágiájával, szellemeivel, isteneivel. Itt a napközben megalázott rongyosokból éjszaka király, varázsló, gyógyító ember lett, aki a föld valódi erőivel parolázik, és teljhatalmat élvez. De az afrikaiak számára csakis ez volt a valóságos világ, amely a fehéreket kísértetté, az ültetvényi életet illúzióvá fakította.”
A vudu rugalmas volt. Alkalmazkodni tudott a változásokhoz, egyesíteni tudta a különböző helyről származó rabszolgákat és vallásokat. Így vált nemzeti kultusszá. Mikor aztán a XVIII. században az egyre gyakrabban megszökő rabszolgák szabadon kezdték gyakorolni a vudut, egyre inkább a felszabadítás szimbóluma és vallása lett.
Összetartó ereje megmutatkozott a sorfordító napon, amikor 1791-ben egy Boukman nevű rabszolganő és egy vudu pap vezetésével kirobbant az egyetlen sikeres rabszolgafelkelés. 1802-ben az Egyesült Államok a feketék harca mellé állt, és 1804-ben kikiáltották Haiti függetlenségét. Így a függetlenség a vudu kultusz eredménye lett. Köré csoportosultak a szabadságharcosok, a politikai és vallási erők. 1847-ben Haiti elnöke, Faustin Soulonque (I. Faustin császár) a vudut állami vallássá tette.
Az 1915-től kezdődő amerikai megszállás idején a vudu ismét jelentős szerepet töltött be. 1956-ban, Francois Duvalier (ismertebb neve Papa Doc) vudu főpapként a fekete nacionalizmust és a vudu kultuszt hívta segítségül Haitin. A haitiak nagy része tartott tőle, mert úgy hitték, hogy a vudu segítette hatalomhoz. A kezdetben pozitív szerepet betöltő vezető diktatórikus eszközökhöz folyamodott, és egy szűk réteget tett egyeduralkodóvá az országban. Magánhadsereget tartott fenn, amit a vudu mondák rémalakjáról Emberevő Óriásnak nevezett el. 15 éves uralma alatt sok ezer ember tűnt el nyomtalanul. Végül az amerikai elnök felfüggesztette a Haitinak folyósított segélyeket. Ekkor a diktátor a legszörnyűbb vudu átokkal sújtotta. Amikor Kennedyt lelőtték, kijelentette: az Onanga átok 3, 6 vagy 9 hónap alatt éri utol a megátkozottat. A diktatúra elleni harcot segítette az Egyesült Államokból sugárzott rádióműsor. A rádióműsort vudu pap vezette, s azt bizonygatták Haiti népének, hogy a menekültek vudu hatalma erősebb, mint Papa Doc-é. Uralmát fia, Baby doc vette át 1971-től 1986-ig, majd őt is elűzték.
A katolikusok ismét támadást indítottak a vudu ellen. Templomokat pusztítottak el, dobokat, edényeket, eszközöket égettek el. Az 1980-as évek közepén a kereszténység kinyilvánítására kényszerítették a vudu papokat. A próbálkozások azonban sikertelenek voltak, mert a vudu ma is él, és tekintélye van az egész térségben, főként a fekete lakosok körében.
Ma Haiti a kontinens legszegényebb országa, az egy főre jutó jövedelem évi 360 dollár. Az országban mintegy 600 orvos van és 50 ezer vudu pap. A vudu szerepe Haiti történelmében kettős jelentőségű. „Egyrészt tükrözi a szinte elnépzelhetetlen elmaradottságot, tudatlanságot és a haiti vidék reménytelenségét, de ugyanakkor a tömegek elégedetlenségének kifejezésére is szolgál. Nehéz elképzelni, miként lehet ilyen nyomort, ilyen sorsot nyugodt szívvel elviselni. A válasz: a vudu.”
Vudu eszközök: babák és gyertyák
A gyertyák
A vudu szertartások fontos kellékei a gyertyák. Két fajtájuk van: vastag és hosszú, illetve vékony és rövid. A hívők maguk is készíthetnek gyertyát, attól függően, hogy mit elérni vele. A fekete gyertya a rontáshoz kell, amellyel a hiedelem szerint halált is okozhatnak.
Készítési módja:
A meleg, fekete faggyúhoz 3 kiskanál goofer port, 4 kiskanál tölgyfalevelet, 30 gr őrölt feketeborsot, 1 csipet kihantolt állatcsontot és 1 db szárított, állati agyvelőt kevernek. Amikor a lágy massza összeállt, a kívánt fajta gyertyát formázzák meg belőle. Ha a vastag, fekete gyertyát gombostűkkel átszúrják, olyan hatást érnek el vele, mint a vudu babával. Ez a félelmetes WANGA. Veszélyes varázslat, amely még halált is okozhat.
Amikor a gyertya elég, és a gombostűk leesnek, össze kell gyűjteni őket. Ki kell vinni a temetőbe. Egy frissen felnyitott sírból goofer port kell gyűjteni, amelyet szét kell szórni a szélben. Ezzel a varázslat sokak szerint biztos halált okoz. Különböző célok elérésére más-más gyertyatípust használnak. Egy-két példa:
Asztrogyertyák:
Hitük szerint az állatövi jegyek alapján fejtik ki hatásukat a célnak megfelelően. A gyertyák különféle színeket vesznek fel:
Kos- világoszöld és sötétkék
Bika- sárga és piros
Ikrek- zöld és vörös
Rák- zöld és narancssárga
Oroszlán- narancssárga és rózsaszín
Szűz- arany és rózsaszín
Mérleg- zöld és arany
Skorpió- világoskék és sárga
Nyilas- narancssárga és halvány rózsaszín
Bak- aranysárga és piros
Vízöntő- sötétkék és sárga
Halak- sötétzöld és világoskék
A férfi vagy női képzelet gyertyái: Személyes kívánságok elérésére szolgálnak. Készítésének módja attól függ, hogy férfi vagy nő kéri-e. A kívánt hatás eléréséhez a vudu szertartást vezető pap vagy papnő áldása szükséges. Ezután meggyújtják a gyertyát, és addig tartják a kezükben, amíg az el nem fogy. A gyertyára való túlzott koncentráció olykor eksztázisba viheti a hívőket. A vallás követői úgy vélik, hogy a gyertyákkal lehet az istenek segítségét kérni:
sárga- anyagi jólétet hoz
kék- betegséget vagy halált okoz
fehér- belső békét, boldogságot nyújt
levendula-betegséget vagy halált okoz
gesztenye- pénzt és barátot hoz
fekete- az ördögi célok, a halálos rontás elérésében segít
vörös- segít legyőzni az ellenséget
rózsaszín- eredményes vállalkozáshoz segít
zöld- semlegesíti és távol tartja az ördögöt
A babák
A vudu hívei szerint különböző babák segítségével befolyásolható mások közérzete, testi és lelki állapota, mégpedig úgy, hogy az illető nincs is jelen. A babák körüli képzetek és a használatukra vonatkozó szabályok rövid leírása segítségetekre lesz abban, hogy bepillantsatok ebbe a gyakorlatba. Mint minden mágikus gyakorlatnál, itt is szükség van arra, hogy ez érintettek higgyenek a hatékonyságában. A vuduban nem misztikus képzelgés az a hit, hogy valamely szellem segítségével árthatsz, vagy jót tehetsz a másiknak, hanem a hétköznapok valósága. Ez a módszer a hiedelem szerint képes valóságos fizikai fájdalmat okozni, vagy félelmet és betegséget kiváltani. De éppen a vudu lelki oldala segít védekezni a rontás ellen. Így a hívőknek nem kell állandó félelemben élnie. Sőt ha tudja, hogy nem követett el semmi rosszat, akkor azt is tudja, hogy nincs mitől tartania.
A babák alkalmazásának ugyanúgy megvannak a maga szabályai, mint bármely más szertartási elemnek. Elsődleges követelmény, hogy senki nem hívhat babát segítségül nyomósok nélkül. Tehát senki nem hozhat rontást a másik emberre anélkül, hogy meg lenne győződve annak bűnösségéről. Az utóbbi elem csak a vudu filmek világában létezik. Minden esetben szükség van pap közreműködése. A rontást kérő személynek alaposan meg kell indokolnia az okokat, ami miatt ehhez az eljáráshoz akar folyamodni. A papok azonban gyakran gondolják úgy, hogy a megcélzott személy nem követett el komoly vétséget, s ilyenkor megtagadják az együttműködést. A babák a híres benin VO faszobrokat idézik, tulajdonképpen ezek mai változatai. Bármilyen anyagból készülhetnek. A hiedelem szerint csak saját készítésű babával lehet hatást elérni. Mindig a rontást kérő személynek kell elkészítenie a babát. A pap közreműködése viszi bele a lelket, nélküle a babák hétköznapi babák maradnak. Általában viasz, zsír és kenyérmorzsa az alapanyaguk, de gyakori, hogy az áldozat hajából, körméből, ruházatából vagy személyes tárgyából is belegyúrnak egy darabot a babák anyagába. Készülhetnek babák fából és rongyból is. A hatás csak akkor biztos, ha pamutszállal varrják a babát. A babát szalmával vagy gyapottal tömik ki. A tömőanyag megfestéséhez szükség van az áldozati állat vérére. Leggyakrabban tyúkot, ritkábban nyulat áldoznak. A vudu rítusokban fontos eszköz a vér. Azt gondolják, hogy vérnek nagy ereje van, mert az hordozza az életet.
Ha tűvel vagy kaktusz tüskéjével szurkálják a babát, az fájdalmat okozhat az áldozatnak azokon a pontokon. Zsinór használata fuldoklást jelent. Előfordul, hogy az átszúrt babát a bűnösnek hitt személy ajtajába helyezik, fekete kereszttel vagy fekete, égő gyertyával. Ezzel jelzik, hogy valami bűnt követett el. Sokak szerint a rontás is hatásosabb lesz. Az is lehetséges, hogy a babát az áldozathoz hasonlóra formálják. Sokszor csak jellegzetes vonásokkal utalnak a kilétére, sokszor viszont felismerhető külsőt adnak neki.
Az ún. Wanga-rítus alkalmazásánál a baba akár papírból is készíthető. Ilyen esetben azonban hét babára van szükség, és teliholdkor kell őket elkészíteni. A telihold a hiedelem szerint fokozza a papír erejét. Ezután tűvel át kell szúrni, majd dobozba tenni, és napnyugtakor elégetni. Nagyon erős rontás esetén az áldozat közeli halálát okozhatja. A babákkal való rontás nem mindig sikerül, mert a védőloák vigyáznak kiválasztójukra. Lehet más védőszellemet is kérni, ha valamelyik nem bizonyul elég hatékonynak. Ez azonban nagyon ritka és bonyolult folyamat.
Haitin nem félnek a rontástól, a babák hatásától, mert mindenki védekezhet a rontás ellen, hisz mindenki beavatott.
A szertartások résztvevői: szellemek, istenek, papok és hívők
A vudu szertartások irányítói a papok, akiket houngannak vagy mambónak neveznek. Segítőik a hounsik. Különleges érzékkel és képességekkel felruházott emberek. A vudu szerint képesek kapcsolatot teremteni a szellemi és földi világ között. Minden papnak saját temploma van. A szertartás során hívja a jó lelkeket, és távol tartja a rosszakat. A szertartást végző papok és a résztvevők közötti viszonyra a kölcsönösség jellemző. A beavatási rítusok alkalmával a hounsik kötelezettsége, hogy betegség esetén védjék és ápolják a houngant vagy mambót, fedelet, ruhát és ételt adjanak neki. A papok feladata még a jóslás, a gyógyítás, az ünnepek szervezése. Politikai, társadalmi hatásuk annyira meghatározó, hogy az állami vezetők elismerik őket. A papok munkáját segítő beavatottak, a hounsik pozíciók alapján szerveződnek: vannak köztük miniszterek, királynők, tábornokok stb. Az elnevezésekben is tükröződik a képzeletbeli és a valóságos társadalmi helyzet. A megidézett lelkeket loának nevezik. Bár láthatatlanok, mégis a nagy szerepet töltenek be a szertartásban és az emberek életében. A szertartás résztvevői tehát a papok és segítőik, a hívők és azok a lelkek, akikkel kapcsolatba lépnek a szertartás idején.
A LOÁK
A szertartásokon mágikus jelek, dalok és könyörgések segítségével igyekeznek megidézni a vudu világ szellemeit, akik a révületbeesés segítségével kerítik hatalmukba a hívőket. A lelkek (loák) a megszállottság alatt emberfeletti hőstetteket visznek végbe, anyagi felemelkedést, jó egészséget, szerelmet és hatalmat kínálnak a rítusbeli kötelezettségek teljesítése fejében. A kötelezettségeket világosan meghatározzák. A loa (lélek, szellem) viselkedhet nemes lelkűen vagy durván a megszállott személlyel. Viselkedése attól függ, hogy milyen rítust alkalmaznak.
A vudu beavatási szertartás, amelyben a loák megőrizték törzsi sajátosságaikat. Így vannak afrikai eredetű loák (Rada Dahomeyből, Wangol Angolából, Sinigia Szenegálból), és haiti eredetűek is (Petro). A vudu vallás megértését, a szellemvilágban való eligazodást nagyon megnehezíti, hogy az istenek között nincs meghatározott hierarchia. Az istenek, olyan nagy számban vannak jelen a mindennapokban, hogy képtelenség őket rangsorba állítani. Több mint 200 loa ismert, s mindegyik a saját fáján él. A vudu istenek egy főistentől, a teremtőtől származnak, akit Afrikában Mawunak hívnak. Ez az isten egyesíti a jó és a rossz tulajdonságokat. A Kígyó isten (Damballa-Ouedo) kiemelkedik a többi isten közül. Ő a legbölcsebb és leghatalmasabb. A loák a vudu isteni lényei, megjelenésükben és funkciójukban mondai alakokat képviselnek, és szervesen beleépülnek a többistenhit rendszerébe. A loák között a keresztény szentek is megjelennek.
A rituális technika szempontjából a kultusz különlegessége az átszellemülés. A dobokkal, énekkel, kórus-könyörgéssel, és változó mimikával kísért ritmikus tánc során a hívők az eksztatikus megszállottság állapotába kerülnek. Az „isten beléjük hatol, meglovagolja őket”, és uralkodik felettük. A folyamat az egyik hívőről átragad a másikra, és kollektív megszállottsággá válik. Az eksztázis során egyfajta „menekülés a világból” zajlik le bennük.
vudu szimbólumok – jelek és rajzok
A VEVÉKA vuduban a betűk, szavak ábrázolása mellett leggyakoribb az egyes loák rajzos, képi megjelenítése. Ezeket vevéknek hívják, és misztikus szimbólumként használják a legkülönbözőbb helyeken, ahol szertartást is végeznek. Így találhatunk vevéket kertben vagy egy helyiségben, a padlóra rajzolva. Vevét csak papok készíthetnek, különben hatástalanok maradnak. Arra is figyelniük kell, hogy csak természetes anyagokkal lehet rajzot készíteni (földből, lisztből, kávéból stb.), és kizárólag agyagedényben tárolhatják a rajzeszközöket.
A rajzokat mindig úgy helyezik el, hogy központi helyet foglaljanak el, és jól láthatóak legyenek. Senki sem rajzolhat spontán módon. Szentségtörés lenne megidézni egy loát pap és szertartás nélkül, illetve önkényes formát adni neki.
A DIAGRAMOKA vuduban a loákat gyakran együtt idézik meg. A különböző loák erejének egyesítése erősíti, vagy éppen ellensúlyozza a másik, illetve a többi hatalmát. A szertartások helyszínén őket is rajzokkal ábrázolják, többnyire diagramok formájában a szobák falain. Kabalaként működnek, és végtelen kombinációjuk van. A loakombinációkat ábrázoló diagramokat mindig fehér és gesztenyebarna vonalakkal rajzolják a falra.
