Lehet, hogy mire leírja mondandóját, én kinövesztem a szakállam....
Inkább írok közben, mert nem akarok vén maskara lenni
Meg úgy a történet is már elég csavart nem értettem már semmit hiába olvastam el az ittenieket és egy egy részt próbáltam kibogarászni ..azt éreztem ez egy naaagy katyvasz. Pedig a gondolataimat nagyjából leírtam (de ez nem volt akkor sem elég meggyőző még magamnak sem hiába én írtam le) a sok ha... semmi biztos..
Te még egész jól át is látod a dolgokat, de tény, nagyon kuszák már a szálak, s Mesélőnknek mondtam is az imént, hogy kellene egy összefoglaló, hogy jelenleg hol is tartunk, mert ez is lehet ok, hogy nincs játékos, hogy a kutya ne érti már az egészet.
Nekem ne mondja senki, hogy teljesen eltudja határolni az egészet mert az hazudik vagy egy író.
Teljesen soha nem lehet elválasztani a karaktert a valóságtól, hiszen a lényedből fakad. Szerintem az írók is beleélik magukat arra az időre, míg írnak a karaktereikbe. Én magam igyekszek úgy tekinteni a játékra, mint egy könyvre, amit közösen írunk, vagy egy filre, amiben mi szereplünk. Így tudok sírni, nevetni egy egy játékszituáción.
hogy egymás nyakában lóg két két ember aztán elvonul a fenébe vagy meg sem lehet közelíteni mert igazából olyan minthogy ha a senkikkel az oldal lapjával játszanál... és átfutnak azon amit te írsz vagy olyan nagy ívben tesznek rá..
Röstellem, de tudom jól, hogy ez nekem is szól. Igen, én is volt, hogy átsiklottam akár a te, akár más emberek mondatain, ha belemerültem a játékba. Volt, hogy egy emberre koncentráltan játszottam, de úgy vélem, hogy ez az utóbbi időben már nem jellemző rám, ha mégis, kérlek figyelmeztess!
Amit leírtál nagyon is jó, mert látni belőle, hogy merre kellene elmenni játéktéren. És az lenne a jó, ha más is megtenné, így lehetne belőle következtetni sok mindenre. Úgy vélem nem vagy egyedül ezzel az érzéssel, hogy már olyan kusza a fejedben minden, hogy elment a kedved.