Hát akkor ne hagyd abba, ereszd ki őket. Pörgessük fel az eseményeket, s ne foglalkozz azokkal, akik nem játszanak, csak örülj azoknak, akik élvezik, szeretik.
Szívesen csinálnám, de ha nincs elég ember (aki részt venne) és én mégis felpörgetném, erőltetném a történéseket, akkor az egész erőltetett lesz, nem lesz következetes a cselekmény.
Plusz, idő kellene kibontakoztatni a különálló szálakat, viszont azt megint nem lehet úgy, hogy csak én csinálnám, nyomnám elétek, de egy-két emberen kívül a többiek közönyösséggel felelnének. Sőt, aktív emberek kellenének, hogy a cselekményben A pontból B-be jussunk. És a kiválasztott szindrómát is el kellene kerülni (kevés emberrel mindig ugyanazok kerülnek az események középpontjába).
Pedig ha lenne legalább 8-10 valójában aktív (és érdeklődő, élő, gondolkodó, tervező) ember (és karakter), akik nem hagynák magukat csak sodródni az eseményekkel(aham, értem, aham), akkor néhány hét alatt rengeteget lehetett volna haladni. Bizonyos dolgok már kora tavasszal megtörténhettek volna (de még most sem került sor rájuk), ezekről elég árulkodóak a Facebook csoportba feltöltött képek, rajzok, amik általában nemrég megtörtént, vagy ahhoz kapcsolódó, közeledő eseményeket vetítettek (volna) előre.
Hozzá kell azt is tennem, hogy egy nagy akadály volt a játékban, hogy
mindenki titkolózott (amivel nem is lenne önmagában baj), ráadásul teljesen céltalanul! Ha az ember akarna valamit kezdeni azzal az információval, akkor még megérteném, de annak N U L L A értelme van, hogy tud valamit, amiről beszélhetne, de nem mondja el, mert minek, aztán az user elfelejti, hogy bármiről is lett volna mit beszélni. Miééért?