Keltuzar történelme

[Mesélő]

Az Első Kor

Keltuzar első emberei a kezdetekben nomád népek voltak, akik folyamatosan vándoroltak keresztül a kontinensen. A többnyire vadászó-gyűjtögető életmódot folytató embercsoportok tulajdonképpen nagy családok voltak, melyek elég ritkán találkoztak egymással, viszont a legtöbb ilyen alkalomkor a két törzs egy-egy tagja házasságot kötött egymással, és egy új törzset alapítottak otthagyva a családjukat.
Ez az állapot tartott i.e. 12.000-ig, amikor létrejött az első város -Keltar- a későbbi Cistork királyság nagy tavának partvidékén. Ekkoriban itt még kellemes meleg éghajlat volt. Keltar létrejöttének hírére mindenhonnan érkeztek a vándorlók az egyre szaporodó fosztogatóktól való védelmet keresve, és találtak is. Rohamosan gyarapodott a város, egészen időszámításunk előtti ötödik évezredig, amikor fokozatosan északra kezdtek az emberek vándorolni a délről érkező zord hideg miatt.  A szétszéledő embercsoportok melegebb, vagy legalábbis a hidegtől védett területre menekültek, amelyek a mai hat királyságot is megalapozták.

A szétszóródó népek letelepedtek a későbbi fővárosok helyein, és az egykori Keltar kerületeiről nevezték el a fővárosaikat és egyben királyságaikat: Khutu (későbbi Iheon), Dreizadur (későbbi Modura), Cistork, Vardaros, Trekelie (későbbi Praitfulla) és Genetri.

Az első háború és a Vallásszakadás
Dreizadur már i.e. 5000-ben is egy vallási központ volt, méghozzá a Gardosé. Ekkortájt még meg sem jelentek a Pleisos hívői, hanem az egyetemes vallás a Gardos volt. Modura hegye egy kultikus helynek számított, emiatt kezdték el építeni kb. i.e. 4940-ban Gardosal városát, ahol a Gardos tanács él és hoz döntéseket a vallással kapcsolatban. A tanács korábban is a Modura fennsíkján élt, csupán nem volt egy fix élőhelyük, amíg el nem kezdték építtetni az erődvárost.
Dreizadur alapításától kezdve az első klán amelyik a trónon volt az a Kitis klán, mely egészen i.e. 4419-ig uralta a királyságot. A Kitis klán a békéről volt híres, mivel igyekeztek harc nélkül irányítani.

"Ha Modura hegye előtt állok és az ellenség ezrei vették körbe személyemet, behunyom a szememet, majd elkezdek ásni." (Ireion Kitis, i.e. 4427)

Ők voltak a nagy építtetői is rengeteg városnak, akár más királyságokban is, mivel mint a Gardos központja komoly beleszólásuk volt más királyságok életébe. Ez természetesen nem igazán tetszett a többi királynak, ezért többször próbálták kikerülni illetve hárítani az intézkedéseket amelyeket Dreizadur megkövetelne tőlük. (Ekkoriban a Gardosi Tanács csak a szellemi, vallási ügyekben ellenőrizte a többi királyságot) Ezt a felsőbbrendűségét Dreizadurnak el akarták törölni, ezért Khutu, Genetri és Cistork szövetséget kötött 4426-ban, az utolsó első vonali Kitis uralkodó, Ireion uralkodása alatt. A három királyság visszavonta Dreizadurból diplomatáit és nagyköveteit, ezzel azt az üzenetet sugallva, hogy itt háború lesz. Azonban a várt háború helyett türelemjáték alakult ki azon, hogy ki kezdje a támadást, egészen i.e. 4416-ig, amikor Khutu, Genetri és Cistork egyszerre elindította a támadást minden irányból. Falvakat, városokat gyújtogattak, és Dreizadur fővárosa felé haladtak, hogy a hatalmas erődítményt ostromolják. A város az évek alatt hatalmas készleteket halmozott fel, és nagy építkezők révén többszörös fal és labirintusrendszert építettek a város köré. Az ostrom 17 évig tartott, de Ireion király már meghalt i.e. 4419-ben utód nélkül, a klán utolsó tagjaként. A király haláláról nem tudott a három támadó fél, emiatt az ostrom folytatódott i.e. 4399-ig, amikor a legenda szerint az ostromhoz csatlakozott több száz, a semmiből megjelenő sárkány, amelyek rátámadtak az ostromlásban elpuhult seregre. Néhány nap múlva a seregek maradékai visszaindultak a királyságukba, otthagyva Dreizadurt ahogy volt (időközben a lerombolt városok és falvak újjáépültek), viszont makacsságból 4397-ben a Három Királyság Szövetsége létrehozott egy új vallást, a Pleisost, melyben függetlenítik magukat Dreizadurtól és a Gardos Tanácstól teljesen.
Míg az ostromló három királyság majdnem teljesen kimerült a költséges háborúban, addig Trekelie és Vardaros gazdasága felvirágzott, és kettőjük között komoly kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki. A háború után Trekelie és Vardaros, amelyek még mindig Gardosi királyságok voltak, segíteni akart Dreizadur talpra állásában kereskedőutak nyitásával, viszont a Három Királyság Szövetsége nem engedett át semmilyen kereskedelmi útvonalat, amely Dreizadurhoz kapcsolódna. Azt akarták, hogy teljesen vérezzen ki Dreizadur királysága. Azonban Trekelie és Vardaros miután nem kereskedhettek velük szárazföldön, egy tengeri kereskedelmi útvonalat indított, megkerülve az egész kontinenst.

Élet és gazdaság ~1000 évvel később
I.e. 3700-ban már csak Vardarosnak és Trekelienek van meg a királyságot megalapító klánja bármilyen szakadás nélkül. Vardarost a Dere klán, Trekelit pedig a Pound klán irányítja ekkor már évezredek óta. Sikerült átvészelniük a Fagyos Háborút, Genetri birodalmi törekvéseit, számtalan járványt és válságot. Azonban Vardaros kapcsolata megromlott az évezredek alatt Dreizadurral, amit azóta átneveztek Modurának. Modura fejlődése a vallásháború óta jelentősen felgyorsult, és habár az uralkodói klánok elég gyorsan váltják egymást, ez nem okoz politikai gondokat, sőt már komoly kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek Cistorkkal és Khutuval.
Khutu királysága szintén virágzik, azonban a déli területeken kb. egy fél évezrede rendszeresen megjelenő tornádók, szélviharok jelentősen ellehetetlenítik az életet. Azonban az északi részén egyre több város, falu jött létre.

Az Első Kor vége
Időszámításunk előtt 3504-ben Genetri volt a leggazdagabb az egész kontinensen. Hála több ezer bányájának tőle függött az összes többi királyság, hiszen rengeteg követ, aranyat és egyéb ásványokat, fémeket vásárolt a többi királyság tőle. Genetri akkori királya, Aromtic a Piscis klánból felvirágoztatta a királyságát. A főváros, Hessalz épületei aranyozott borításúak lettek, úgy hívták akkoriban, az Aranyváros, de a többi városát és falvait sem hagyta lemaradni a fejlődésben: Felújíttatta az épületeket, újakat építtetett, hatalmas oltárokat emeltetett a Pleisos ünnepléseihez, és hatalmas erődítményeket építtetett a királyságának határai mentén. Ekkor még senki sem gondolta volna, hogy néhány év múlva Genetri meghódítva a többi királyságot egy egész birodalmat épít ki.

Azonban Aromtic király nem érte be eddigi királyságával, és minden hadüzenet nélkül eddig lassan felépített hatalmas seregével megindult Modura ellen i.e. 3501-ben. Aromtic már évtizedek óta készült erre a háborúra. Már régóta csak egyre kevesebb és kevesebb nyersanyagot bocsájtott ki későbbi ellenfeleinek. Modurát könnyűszerrel el is foglalta Gardosál erődvárosának kivételével. A főváros, Dreizadur már régóta nem rendelkezett olyan erős védelemmel, mint több évezrede a vallásháború idején, serege pedig jelentéktelen volt Genetri több százezer fős rohama ellen. Nem is küzdöttek ellenük sokáig, a város, a királyság megadta magát. Aromtic megölte Modura királyát, Taurint, és Modura seregét beleolvasztotta sajátjába.
Nem telt el két hét sem, Modura gyors hajóira szállva a sereg egy része megindult Khutu (későbbi Iheon) ellen, ahol Aromtic nővére, Arachnida uralkodott.

Khutu jól védhető a tenger felől, hiszen kevés a kikötőnek jó tengerpartja, mivel partjai többnyire meredek szakadékok, amelyekre  fejlett ágyúrendszert építettek ki. Arachnida nem számítva öccse aljas támadására - gondolván, hogy nem őt akarja megtámadni, hanem keleti szomszédját - nem lövette ki a flottát. A hajóról azonban komoly ágyútűz indult, de a támadást nem váró védőknek nem volt idejük reagálni, és a tengert felügyelő ágyúrendszer nagy része odalett. A hajók megkerülve a kontinens sarkát, az északi partoknál horgonyoztak le miközben dél felől érkezett a sereg többi része, hogy egyesülve rohanják le a fővárost, Ihent.

Kisebb csaták bontakoztak csak ki a falvakban, városokban helyőrségező csapatokkal, de ez épp elég volt, hogy elérjen a hír Ihenbe, és felkészüljenek a harcra. A hatalmas ágyútűz ellen a sziklaszirten álló törékeny fővárosnak esélye sem volt, a város védőit a hatalmas túlerő szétmorzsolta. A város bevétele után Aromtic meggyilkolta nővérét is. A Genetri Birodalom immáron uralta a teljes nyugati partot.

A hírek hallatán Praitfulla, Cistork és Vardaros szövetséget kötött, és a szövetség védelmi erőit Praitfullához vezette, ahova várható volt Aromtic következő támadása. Amikor sor került a nagy ütközetre akkor azonban Cistork erői Genetri mellé álltak, mivel Genetri egy titkos szövetség révén függetlenséget ajánlott Cistorknak, ha mellé áll Praitfulla és Vardaros elfoglalásában. A csatában mindkét oldal súlyos veszteségeket szenvedett, de végül Praitfullának és Vardarosnak kellett visszavonulnia Lortrechez, ezzel átadva Praitfulla nyugati területeit Genetrinek. Az eddigi gyors villámháború akadályba ütközött, és több hónapos szünet állt be.

Aromtic nem akart várni újabb területek elfoglalásával, azonban azzal is tisztában volt, hogy Praitfulla és Vardaros jelenleg még túl nagy erőt képvisel, amit nem tud legyőzni. Egy váratlan döntés értelmében lemészároltatta a hozzá csatlakozott cistorki sereget, és komoly ellenállásba nem ütközve elfoglalta Cistork királyságát is, azonban Cistork királyát életben hagyta és tanácsadójává tette.

Innentől számítjuk (i.e. 3498) a Genetri Birodalom létrejöttét, amely több mint kétezer éven át állt fent. Ezzel együtt számoljuk Keltuzar Másodkorát is, hiszen a Birodalom olyan változásokat hozott a kontinens életébe, amelyhez fogható nem volt a hat királyság megalakulása óta.

A Másodkor

Aromtic király nem sokáig élvezhette a Birodalmát, mivel két évvel annak létrejötte után egy parasztfiú (Cezion) a több száz fős őrségen sértetlenül átjutva megölte a királyt, és kikiáltotta magát a Genetri Birodalom uralkodójának és azt állította ő maga az Isten követe, aki azért küldte, hogy emlékeztessen minden embert a szent célra, amiért teremtve lettek.

"Íme a kút, melybe minden ember és élőlény vesse bele magát, különben bele vétetik, ha nem az Egy céljáért él, amiért teremtve lettek, amiért élni élhetnek!"
(Cezion, i.e. 3496)

Cezion uralmát kezdetben a rettegés tartotta egyben, mivel a korábbi Pleisos hívő Genetri, Cistork és Khutu most újra a Gardost követi, ráadásul keményen megtorolják az összes Pleisos hívőt. Ennek ellenére a Genetri Birodalom kétezer éves uralma alatt mindvégig fennmaradt titkos csoportok által a Pleisos.
Cezion igyekezett emlékeztetni minden módon az ő hatalmára az embereket, ezért szerte a Birodalomban hatalmas száz méteres szobrokat állíttatott fel magáról, amin jellegzetesen mindig felfele nézett az égre (Istenre), kezével pedig lemutatott az emberekre.

Sokáig nem hitték el, hogy ő tényleg Isten követe lehet, de miután a sokadik merényletet is túlélte, ráadásul több mint másfél évszázadon át élt (holott az átlagéletkor 30-40 év között volt) a közvélemény tényleg úgy vélte, hogy ő az. Halála előtt kijelölt egy fiút, aki a trónon követni fogja mint II. Cezion. A Cezionok hagyományosan majdnem mindig legalább száz évet éltek, de volt rá példa, hogy jóval meghaladták azt, pedig elméletileg nem is volt köztük rokoni kapcsolat. Politikájuk, világnézetük többnyire egységes volt.

Egészen VII. Cezionig uralkodott megszakítás nélkül a Cezion "klán" (nem volt rokoni kapcsolat sosem), azután pedig a következő uralkodó a VIII. Cezion név felvétele helyett I. Ginetrot használta, és igyekezett átalakítani a Cizeonok uralma alatt kialakult rendszert. A több mint ezer éves relatív békességet felváltották a hatalmi játszmák a különböző posztok megszerzéséért, ráadásul I. Ginetro ellen lázadások is kitörtek, amelyeket Ginetro csak annak véres leverésével tudott megállítani.  Fia, II. Ginetro is az apja szellemében nevelkedett, ő volt az első (és utolsó) a Genetri Birodalomban, aki vér szerint örökölte a trónt. Azonban őt  viszonylag hamar, 1 év uralkodás után meggyilkolta a későbbi VIII. Cizeon.

A Cezionok további uralkodása sikeresebb volt mint valaha: i. e. 1815-ben a Genetri Birodalom királya csapatokat küldött a Ködös-tenger túlsó partjai, valamint a közbeeső szigetek felé, felfedezés céljából. Habár a túlpartra nem jutottak el a számtalan zátony és a ködben alig észrevehető szikla miatt, a közbeeső szigeteken is számtalan kincset találtak. A számtalan értékes ásvány és fém mellett új növényeket és állatokat is hoztak a kontinensre, azonban elsősorban csak Khutu (későbbi Iheon) északi régióiban tudták őket meghonosítani a sajátos klímaigényük miatt. Egyik fontos felfedezés a gumifa, amelynek faragásával sokkal strapabíróbb faeszközöket tudtak készíteni, amely az élet minden területén elterjedt hamarosan az egész kontinensen. A további fémek, ásványok, ércek pedig csak tovább gazdagították a Cezionok fényes uralmát.
Azonban XVII. Cezion hirtelen meghalt i.e. 1798-ban, anélkül hogy utódját megjelölte volna. A sok-sok klán amelyik a Genetri Birodalom területén élt azonnal versengeni kezdett a trónért. Ezt hívjuk a Klánháborúnak.

A Klánháború
Legalább harminc nemesi klán volt akkoriban a Genetri Birodalom (Genetri, Modura, Khutu, Cistork és Praitfulla nyugati fele) területén, amelyek mind rendelkeztek valamilyen ágon kötődéssel a trón felé, azonban a több mint egy évezredes utódválasztásos rendszer után meglehetősen nehézkes volt annak eldöntése, hogy mégis ki jogosult valójában a trónra. Így hát jobb híján fegyveres harcba kezdtek, amelynek összehozása szintén nehézkes volt, hiszen a katonák sem tudták kihez legyenek hűek, miután mindeddig a király közvetlen szolgálatában állt az összes katona és fegyveres erő.
A 9 klán amelyről fontos tudni az a Piscis, Hapka, Niclert, Zadumor, Solt, Wiczsienkie, Morgan, Tyrtoly és a Bint.
A köznép támogatását leginkább a Piscis élvezte, hiszen a Piscis tagja volt Aromtic is, aki magát a Birodalmat létrehozta, azonban nem állt komolyabb fegyveres erő mögötte, mivel sokan nem akarták tovább a Birodalmi rendszert és állapotokat. Ennek ellenére a Piscis próbálkozott először a trón gyors elfoglalásával, mikor közbelépett a Tyrtoly klán feje, Haintration és komoly cistorki seregével a Birodalom fővárosában elfoglalta a királyi palotát.
Míg Haintration azt hitte már győztek is, addig a többi klán (elsősorban a Wiczsienkie, Morgan és Nicklert) tagjai egymás ellen küldtek merénylőket, ezzel is ritkítva az ellenség családját. Katonák toborzása folyt mindenütt, egymással szövetkeztek a klánok, de többnyire csak hogy később elárulják egymást. Kisebb-nagyobb összecsapások után végül i.e. 1782-ben a Niclert, Zadumor és Tyrtoly klánok egy egyezséget kötöttek, miszerint a három klán három vezetője fogja a Genetri Birodalmat irányítani mint a Három Király.

A Genetri Birodalom hanyatlása a Háromkirály-rendszer alatt
Az új rendszer hamar hanyatlást hozott magával. A három király a három különböző régióból igyekezett kedvezni a saját területeiknek, ami miatt a klánháború alatt megkezdődött szeparálódás csak fokozódott. A régi királyságok határai lassacskán feléledtek, ahogy az emberekben is feléledt a régi királyságok identitástudata. Egyre több népfelkelés tört ki a függetlenedésért a Birodalomtól, ráadásul a hatalmi játszmák tovább folytatódtak az aktuális Három Király között is, ami még inkább szétzilálta a korábban megerősödött, stabillá lett Birodalmat.
Ez a bő háromszáz éves folyamat akkor érte el csúcsát, amikor a függetlenül maradt Praitfulla és Vardaros szövetsége besegített az i.e. 1450-ben kitört felkeléshullámnak komoly katonai és taktikai segítséggel.
I.e. 1449-ben végül felbomlott a Birodalom:

• Praitfulla nyugati területei visszacsatolódtak
• Khutu független lett és az új neve Iheon lett
• Cistork és Genetri is a régi területein uralkodhatott
• Modura úgyszint független lett, azonban Gardosal nem csatlakozott vissza Modura királyságához, különálló város maradt a Modura hegy tetején.

A Birodalom megszűnésével a Pleisos újból virágozni kezdet szerte a kontinensen, de elsősorban Genetriben és Cistorkban, ahol I. Cezion szobrainak nagy részét le is rombolták. A királyságok királyait a nép választotta ki, miután megbuktatták a Birodalmat és a lázadozások elmúltak.

A Másodkor azonban nem ért véget a Birodalom lassú elhalálozásával, ennél sokkal nagyobb csapású események zárták le ezt a korszakot, szűk másfél évezreddel a Birodalom vége után.

A Másodkor Vége

Időszámításunk előtt 1449-ben, a Genetri Birodalom bukásával viszonylagos béke állt be, és közel háromszáz évig komolyabb ellenségeskedés nélkül folyt az élet. Azonban i.e. 1101-ben északról, Vardarost váratlan támadás érte a Ködös-tenger felől. A tengerpart menti városokat, falvakat felgyújtottak, kifosztották a hajókkal gyorsan, rajtaütésszerűen érkező támadók. A támadás után a többi királyság felé fordult Vardaros, akik állításuk szerint nem támadtak. Vardaros királya azonban valami szankciót mindenképpen akart hozni, ezért korlátozta a királyságába bejövő külföldi portékákat. Egy évvel később i.e. 1102-ben újabb támadás érkezett északról, de ezúttal Iheont és Praitfullát is végigfosztották. A tanácstalan királyok ezért úgy döntöttek, hogy összefogva indítanak egy expedíciót a tenger túlsó partjaira, és ha van arra bármilyen ellenség, akkor megsemmisítik azt.

Az Ismeretlenek
Keltar városának széthullása, az északra vándorlás óta foglalkoztatta az embereket, hogy vannak-e más emberek a Ködös-tengeren túl. Voltak már felfedezések, de a tényleges Északi kontinensre nem jutottak el sose, csupán a két földrész közötti szigetekre. Ennek akadálya volt egyrészt a sűrű köd, ami nagyon gyakran megjelenik a nyílt tenger fölött, valamint a számos zátony, amelyek kikerülése már csak a köd miatt is nehézkes.
Azonban egy komplett flottát indítottak útnak ezúttal, elől és oldalt ütközőhajókkal kiegészítve. A flotta közel egy év bolyongás után ért a túlsó partra, ahol a leírások szerint érintetlen őserdők voltak a partok mentén. Hamarosan egy kikötőt és hozzá tartozó települést is építettek, hogy onnan induljanak el a kontinens feltérképezésére. A felfedezést azonban megakadályozta, hogy, mint kiderült tényleg élnek ott emberek, nem is kevesen. A folyópartok mentén kiépült városokat a flottán odautazott kisebb sereg lemészárolta, értékeikkel pedig visszaindultak Keltuzarra. Maga a flotta visszafele viszont elsüllyedt, csupán néhány kisebb, kevesebb rakománnyal felpakolt hajó jutott át, így az északi kontinens felfedezetlen maradt.
Habár nem indítottak újabb expedíciót, az északi partok mentén rendszeresen járőröznek hajók azóta is.

A Sárkányok Pusztulása
Időszámításunk előtt 977-ben kezdődött az az időszak, melyre gyakran úgy hivatkoznak, mint a "sárkányok pusztulása". Ebben a kifejezésben a sárkányok egyaránt vonatkoznak a teremtményekre, valamint a 99 grófra, melyek a nagyon régi Sárkány Rend tagjai. A Sárkány Rend eredete nem tisztázott, de a mondák szerint még az ősi város, Keltar alapítása idején jöhetett létre. A város és az azt körülvevő falvak kerületei, régióinak egy-egy képviselője került be a Rendbe, aminek célja a sárkányoktól való védelem volt, akár azok idomítása is. Ekkoriban a sárkányok rendkívül elterjedtek voltak az egész kontinensen, ezért ez egy komoly, valós fenyegetés volt. Az évszázadok, évezredek elteltével rájött a Sárkány Rend, hogy hogyan tudják kordában tartani, az addigra jelentősen megcsappant sárkánypopulációt, sőt sikerült is néhányat megszelídíteni, és egy szelíd sárkány utódja is szelíd lesz a hagyomány szerint. A Rend tagjai, a 99 Gróf később, a különböző királyságok kialakulásával, különböző régiókba vándoroltak, és minden félévben máshol gyűltek össze, hogy megvitassák Keltuzar ügyeit.
I.e. 979-ben a Sárkány Rend felfigyelt Praitfulla mindössze 17 éves királyának, V. Herbertosnak arra a titkos törekvésére, hogy összegyűjti magának a megmaradt pár száz, talán összesen ezer sárkányt, hadserege kiegészítéseként. Mivel a Rend ezt nem hagyhatta annyiban, felszólították Herbertost, hogy álljon le a tervével, mivel a sárkányok a Sárkány Rend alá tartoznak, az pedig független a királyságoktól.
Ezután a király úgy tett, mintha elfogadta volna a Rend döntését, de eközben a háttérben elkezdte a 99 Gróf likvidálását. Merénylőket bérelt fel, hogy megöljék egyesével a szerte a kontinensen szétszóródott Grófokat, kisebb-nagyobb sikerrel. Maguk a Grófok is képzett harcosok voltak, ezért sok esetben a merénylőt sikerült likvidálniuk, azonban legalább 37 Grófot megöltek.
Az egyértelmű üzenet hatására a Grófok újabb gyűlést tartottak, aminek végső döntése az lett, hogy kényszerítsék Praitfullát a korábbi, Genetri Birodalom alatt elvesztett terület átadását Genetri és Iheon királyságoknak, mint egy büntetés. Miután Herbertos ezt nem tartotta elfogadhatónak, háború robbant ki a két fél között. A Rend közel 40 sárkánnyal támadt, amikkel könnyen meghódították a kívánt területet, a többnyire gyalogságból álló seregnek esélyt sem adva.

Herbertos bérgyilkosai ezután is tovább próbálkoztak a Grófok legyilkolásával, kettőt sikerült megint csak megölni. A király azonban ravasz volt, és az egyik fiatal Grófnak, amelyet a bérgyilkosokkal elfogatott, felajánlott egy alkut: árulja el neki, hogyan pusztíthatják el a sárkányokat, cserébe életben hagyja, sőt ő lehet Praitfulla következő királya. A Gróf elárulta a titkot, ezután pedig Herbertos serege titkos fegyverükkel megindult a Sárkány Rend ellen. A harcképtelenné tett sárkányokat, illetve magukat a Grófokat ágyútűzzel igyekezett megsemmisíteni. Csak néhányuknak sikerült elmenekülni. A Rend maradék, becslések szerint kb. 10 tagja, és az ők utódaik, habár nem hivatalos körülmények között, de máig folytatják a tevékenységüket.
Herbertos halála után, a korábbi Gróf, Tyrill lett Praitfulla királya, aki megalapította a Drake (sárkány) klánt, amely eddig egy tiltott szimbólum volt, pont  a sárkányok semlegessége miatt. Habár a trónra árulással került, igyekezett igazságosan uralkodni, és meglepően jó, békés király volt, akit a népe is szeretett, i.e. 909-ben bekövetkezett haláláig.

A Próféciák Kora
Ezután következett Keltuzar történelmének egyik legsötétebb időszaka. Kilencszáz év állandó fenyegetettség, hadi készültség. I. e. 900 körül támadt fel a legenda, miszerint Keltuzarnak bűnhődnie kell a sárkányok (látszólagos) kipusztításáért, ezért az egész földrész el fog pusztulni. A Gardos ereje teljében volt ekkor, így hamar elterjedt a jövendölés, amitől az emberek rettegtek. A gazdaság szerte a királyságokban csődölt be, a születések száma meredeken csökkent, és eközben a Gardos hívő királyok fegyverkezéssel és seregbe való toborzással igyekeztek a stabilitás látszatát fenntartani. Ez a szokás átterjedt egyhamar a többi uralkodóra is, miután azt gondolták, hogy ellenük készülnek háborúra. A királyságok egymás ellen nem harcoltak, de ennek ellenére egy csepp béke sem volt, a belső hadakozások miatt, amit a falvak és városok egymás ellen produkáltak. Amikor a király szava nem hatott, a sereget küldte a két település közé.
A kedélyeket az csak tovább fokozta, hogy számos tudós, köztük csillagászok megállapították, hogy egy üstökös közelít Keltuzar felé, valamint i.e. 655-ben kitört a Ködös-tenger egyik szigetén álló vulkán, ami Keltuzar északi felét majdnem teljesen sötétségbe borította legalább 50 évre, de egyes források szerint ez több száz évig is tarthatott, persze fokozatosan enyhülve.
Ekkor Keltuzar egyébként melegebb, északi területein is rendkívül hideg volt egész évben, amit megszenvedett a termés, az állat és növényvilág, és hát az emberek is, többszörösen.

A rend csak i.e. 200-ra állt vissza teljesen, addigra sikeresen regenerálódott az állat és növényvilág, már amennyire tudott, tekintve, hogy sok faj kipusztult végérvényesen.
A hat királyság uralkodói egy tanácsot nyitottak i.e. 195-ben, amelyen igyekeztek megvitatni, hogyan lehetne a társadalomban jelenlévő káoszt megfékezni, mivel láthatóan a sereg jelenléte csak súlyosbítja a problémát. Végül azt a döntést hozták, hogy egy saját próféciát hoznak létre, miszerint újból el fog jönni az Isten követe, hogy megossza velük a céljukat, mitől is kell ezt a bolygót védeni, ahogy a vallásuk állítja. A Királyok Jóslata hamar elterjedt, az uralkodók gondoskodtak róla, hogy Keltuzar minden szegletében halljanak róla, és nem maradt el a hatás, hiszen a gazdaság felélénkült, az emberek életkedve is visszatért.

Az új időszámítás
Időszámításunk szerint 0-ban azonban rendkívüli dolog történt, amelyre nem számítottak a Királyok Jóslatát létrehozók utódai. Modura partjain egy hatalmas titán (hasonló mint az óriás) jött elő a tengerből, aki habár nem állította, hogy Isten követe, de mindenki úgy tudta. Miután a titánhoz összehívtak egy újabb királyi tanácsot, a titán átadott nekik egy ősöreg ládát, amelynek védelme az ők feladatuk lesz, de nem nyithatják ki.
Ezzel kezdődött egy új időszámítás a földrészen, habár rengetegen kételkednek azóta abban, hogy tényleg létezett a titán és a láda. A legenda szerint a ládát a kontinens közepén védték, egy független területen, de kb. időszámításunk szerint 5-ben eltűnt nyom nélkül. A ládát sokan keresik azóta is, sikertelenül.
Az új időszámítást nem csak a rejtélyes titán és az Isteni misszió miatt kezdték el, hanem a korábbi királyi tanácsokon eltervezett nemzetközi tervek kivitelezése miatt is, mint például a gyorsposta, új szórakozási, tanulási lehetőségek megjelenése a közemberek számára is, amelyek új irányba terelték a kontinens társadalmát és gazdaságát.

Keltuzar utolsó 600 évéről készülő összefoglaló a közeljövőben készül el, addig legyetek türelemmel.