Szerző Téma: Események a toronynál  (Megtekintve 299 alkalommal)

Nem elérhető Lynne Green

  • Lelkes
  • *
  • Hozzászólások: 5
    • Profil megtekintése
Események a toronynál
« Dátum: 2013. június 13. - 21:13:31 »
Szóval, ami a toronynál történt eddig:

Miután a közeli városkába értünk, a piacon kötöttünk ki, ahol több módon is próbáltunk segítséget kérni. Egészen addig, míg nem lett egy kis afférunk az éppen ott járőröző katonákkal, akik magasabb fokozatú intézkedései elől csak Patrik, ha jól emlékszem legalábbis, ügyességével tudtunk megmenekülni.

Ám sajnos hiába volt az igyekezet, eleinte legalábbis úgy tűnt. Továbbra sem találtunk senkit, aki tudna bármit is a toronyról, a legnagyobb probléma a nyelvi eltérés volt, hiszen nem tudtunk kommunikálni. Próbálkoztunk mágiaérzékeléssel is, de az sem hozott eredményt, semmit. Amit kicsit furcsállok, de túl szép lenne, ha nem adódtak volna nehézségek.

Végül újra felbukkant a hang, ezúttal ismét nálam, ez sarkallt minket arra, hogy továbbmenjünk. Megegyeztünk, hogy egyelőre nem kérdezősködünk, hanem egyenesen a toronyhoz megyünk. Így seprűre szálltunk és délnek fordultunk, amerre a hang is tanácsolta.

Pár óra múlva el is érkeztünk az ominózus helyre. A torony változott, mióta legutóbb ott jártunk. Most sokkal magasabb volt, bár még korántsem nevezném toronynak, mert a szélessége jócskán többet nőtt, mint a magassága, előbbi megvan szerintem 100 méter is. Elég bizarr látványt nyújtott a tetején lévő keselyűkkel és miegyébbel. Eleinte tanácstalanok voltunk, de a hang ismét továbbmozdította az eseményeket .Már-már ijesztő közelségből szólt, olyan volt, mintha nem is a fejünkben hallanánk, hanem a szél susogásán keresztül érne el hozzánk. Bár most sem hallottunk sok újat, csak azt: "itt vagyok."

Pár percig semmi sem történt, aztán, mint a fantasy filmekben, jött a csoda. A föld szó szerint megnyílt, egyfajta zsilip képződött a toronytól nem messze, vagy 10 m széles lyuk tárult fel előttünk. Sok fa és egyéb törmelék zuhant az aljára, ezt később állapítottuk meg, mikor kis tanácskozás után leereszkedtünk. A csarnokban, ahová leértünk mettsző hideg volt, s vaskos, körülbelül 50 m magas kőoszlopokon kívül egyelőre semmit sem láttunk.

Ki a pálcájával melegítette a levegőt, ki fényt bűvölt, hogy jobban körülnézhessünk. Közben pedig a hideg széllel dacoltunk, ami időről időre újra és újra átsöpört a csarnokon. Újabb tanácskozás után az oszlopok által kijelölt főúton indultunk el előre. Elég hosszú szakaszon haladtunk egyenesen, míg nem elértünk egy elágazáshoz, ahol végül jobbra kanyarodtunk.

Ahogy befordultunk a következő útra, a távolban kinyílt egy ajtó, igen, magától. Először a vastag portól semmit sem láttunk, de miután ez kifolyta magát, s mi sem fulladtunk meg, egy félig beomlott barlangnak kinéző terem vált láthatóvá. Benne félig összedőlt sorház szerű épületek, ám voltak köztük egészen jó állapotban lévők is. A hely egyre inkább kezdett egy romvároshoz hasonlítani.

Újabb megbeszélést követően úgy döntöttünk, látogatást teszünk az egyik ilyen házikóban. Megcéloztuk hát az elsőt, ami elég jó állapotban volt. Könnyedén bejutottunk, bent dohos szag fogadott minket, sok mással egyetemben. Legfeltűnőbbek az asztalok voltak, melyeket úgy alakítottak ki, hogy csak törökülésben lehessen leülni hozzájuk. Beljebb sétálva felfedeztünk egy különböző geometriai mintákkal díszített szőnyeget is, melynek négy sarkát négy, csápszerű nyúlvány alkotta, mely a szoba négy sarkába vezetett. Valamint egy lépcsősort is észrevettünk.

Elindultunk a legutóbbin felfelé. Pergamendarabok tarkították, amiket hiába próbáltunk elolvasni, egyrészt, mert szétmálottak, ahogy felvettük őket, másrészt pedig már a tinta sem volt olvasható rajtuk. Így hát semmi újat nem tudtunk meg a helyről. Azon kívül, hogy a távoli falon sok csillogó dolgot láttunk, de innen nem tudtuk felmérni, mik is azok pontosan.

Felérve az első szintre a plafonon felfedeztünk egy halas ábrát, melyen mágikusan mozgott az említett állat, mintha a plafonon úszna. Valamint a földön egy csomó rongyot, egyéb anyagot, amibe talán feküdtek, vagy fogalmam sincs. Jó sok volt belőle. Ezen kívül itt is találtunk a lentihez hasonló szőnyeget.

Hátra volt még egy szint: ide is felmentünk. A legszembetűnőbb újdonságok festőálványszerű alkotmányok voltak, de azoknál alacsonyabban volt az aljuk. Ezen kívül találtunk még itt lapos köveket is, de semmi egyebet. Visszafelé menet megnéztük, mutat-e a szőnyeg bármiféle mágikus képességet, de semmi. Így rövidesen elhagytuk az épületet, miután semmi használhatóra nem bukkantunk.

A következőbe próbáltunk meg bejutni. Itt már az ajtónyitással gondok akadtak, ugyanis jó sokáig nem akart engedni, csak miután már többen is nekiestünk pálcával. Amint kinyílt, Emilyt kisebb kellemetlenség érte, mivel egy súlyos medál csapódott a mellkasának, ami aztán inkább átmenni szándékozott rajta, mintsem visszapattanni, vagy leesni. Nagy nehezen végül sikerült leoperálni a medált, ami ezután menekülni szeretett volna, csak éppenség nem hagytuk.

Pár perc után kitaláltuk, hogy lekötözzük, hátha azzal maradásra tudjuk kényszeríteni, ez be is vált. Emily aztán, miután eltakarítottuk az útból a felborult komódot, ami miatt az ajtó ellenállt, alaposabban is megvizsgálta a hozzá túlságosan is ragaszkodó ékszert. Talált rajta két, egymás fölött-alatt elhelyezkedő vonalat ábrázoló mintát, valamint, miután sikerült kinyitnia lelt benne egy kék követ is, melynek érintésére kék ragyogás futott végig a testén, a fejét kivéve. Ezt próbáltuk megfejteni egy darabig, de a medál folyton csak szökni akart, így végül arra jutottunk, hogy elengedjük és megpróbáljuk követni.

Lumis volt a bátor, aki magára vállalta a feladatot. Szerencsére szabadult foglyunk nem repült szuperszónikus sebességgel, így tudtuk követni seprűn egészen addig a falig, amin a csillogó dolgokat láttuk, s amibe most ez is belecsapódott. Mint kiderült, sok-sok medál van ott is, hasonló ehhez, csak más mintákkal.

Próbáltunk mindenfélét kitalálni, mi lehet a logika ebben, de nem jutottunk semmire sem és arra sem jöttünk rá, miért vonzza őket ez a fal. Végül a hang sürgetni kezdett minket, most nagyon tisztán és érthetően magyarázta el, hogy egy bizonyos medált keresünk. Azért elég para, hogy erről még mi sem tudtunk, hogy miért is vagyunk itt, nem? De azért itt vagyunk.

El is kezdtük kutatni a megfelelő darabot, persze nem leltünk rá segítség nélkül, míg nem egy tégla kimozdult a helyéből, s rajta csüngött a medál, ami buzgón igyekezett visszatérni a falra, de Emily levette. Látszólag majdnem ugyanolyan volt, mint az előző, rajta egy félkör szimbólumával, közepében egy függőleges vonallal, benne kék kővel, ami ugyanúgy reagált a lány érintésére, mint az előző.

A hangtól megtudtuk, hogy fel kell törni. Emily és én kissé remegő kezekkel láttunk neki a feladatnak, míg ő a földre szorította a buzgón szökni igyekvő medált, nekem végül sikerült nagyjából feltörnöm. Mintha víz folyt volna belőle, kék füst kezdett el szivárogni a belsejéből, s most már, ha akartuk volna sem tudtuk volna lezárni, mivel a zára elromlott. Úgyhogy néztük és nézzük jelenleg is a füstöt, ami kis patakokban terjed mindenfelé és próbálunk rájönni, mi is ez és mit csináltunk, vagy mit kéne még csinálnunk.

Nem elérhető Layla

  • Lelkes
  • *
  • Hozzászólások: 30
    • Profil megtekintése
Re:Események a toronynál
« Válasz #1 Dátum: 2013. június 16. - 11:26:27 »
Ez kb olyan mint amikor tavaly nyáron voltunk a foronynál meg a vajsör fesztivál összevonva. Kár hogy nem mntem veletek.

Nem elérhető Mesélő

  • Mókusmester
  • Meghasonlott személyiség
  • *****
  • Hozzászólások: 208
    • Profil megtekintése
    • Tendaji Mágusképző
Események a toronyál: A bukás
« Válasz #2 Dátum: 2013. június 21. - 00:41:26 »
Íme a folytatás.

Lumis, Emily, Lynne, Hikaru, Moyra, Oliver, akik a torony körül barangoltak visszamentek a korábban felfedezett épületbe a barlangban, és hagyták, hogy megtelítődjön az épülete légtere a kék füsttel. Majd mikor a fejüket is beborította, beléptek az emlékbe, amit most olvashattok teljes terjedelmében:

Forrás: Tendaji, [Egy medálból származó emlék: A torony; Egy Ősi Város] (#valahol chatszoba). 2013. június 13, csütörtök. Játékév: 2000.

[22:09] <@Meselo> *a kék ködtől nem látnak semmit
[22:10] <@Meselo> *majd a füst oszlani kezd lassan...
[22:11] <@Meselo> *fény látszik a füst mögül
[22:11] <K_EmilyBrite> hívjátok vissza, olyan szép
[22:11] <@Meselo> *de am a füst nem világit :D
[22:12] <@Meselo> *a felszínen vannak, nappal van
[22:12] <K_Lumis_B> Lynne Emily halucinál
[22:12] <K_Lumis_B> mostmár én is *pislog *
[22:12] <@Meselo> *egy épület lapos tetején állnak
[22:12] <K_EmilyBrite> féén az alagúúút, végééén*meghaltam?
[22:12] <@Meselo> *ruhák vannak kiteregetve
[22:13] <K_EmilyBrite> -*
[22:13] <@Meselo> *a ruhák között állnak, kellemes meleg szellő süvit
[22:14] <K_EmilyBrite> *belekapaszkodik a legközelebbi emberbe, aki van mellette*hol vagyunk?
[22:14] <@Meselo> *az épület tetejéről látni egy hatalmas kiterjedt várost körülöttük, homokszínű falak, márványépületek, néhol pálmák és más nagyra nőtt fák bukkannak elő a házak között
[22:15] <@Meselo> *habár a nap süt, kellemes árnyéknak vannak kitéve
[22:16] <K_Lynne_Green> *Pislog, próbál hozzászokni az új helyzethez.*
[22:18] <K_Lynne_Green> Emily, nem lehet, hogy ez egy emlék? Mi van, ha így nézett ki ez a hely régen?
[22:18] <K_Lynne_Green> *Szétnéz, próbálja megjegyezni, amit lát.*
[22:19] <K_EmilyBrite> hasonlít rá szerintem is...mintha visszamentünk volna az időben
[22:19] <@Meselo> *egy hatalmas árnyék emelkedik néhány kilométerre tőlük a városban.  egy torony, fel az egekig.
[22:20] <K_Lynne_Green> Ott a torony. *Rámutat.* Legalább tudjuk, hogy kéne kinéznie.
[22:20] <@Meselo> *a tetejét nem látni, pedig tiszta az ég, egy felhő sincs
[22:20] <K_Lynne_Green> ~Bele sem akarok gondolni, milyen magas lehet.~
[22:21] <@Meselo> *egy nő ül a tető párkányán, csecsemőt szoptat
[22:21] <K_EmilyBrite> hát ha ekkorára nő, vénesszony leszek, mire elkészül*felfelé néz, majd le a nőre
[22:22] <@Meselo> *eddig a ruhák, rongyok, amik száradtak eltakarták, de a fiatal nő most feláll és a ruhákat félrelökve indul lefelé a lépcsőn, be a házba
[22:22] <K_Lynne_Green> *Időközben ő is észreveszi a nőt és a gyermeket, őket nézi.*
[22:22] <K_Lynne_Green> Szerintetek követnünk kéne? Talán rájönnénk, mit mire használtak a házban azok közül, amik ott vannak ma is.
[22:23] <@Meselo> *egy emeleti szobában vannak, a gyermeket beteszi a földön fekvő sok rongyba, ahol kissé ki van emelve
[22:23] <@Meselo> *a nő nyakában egy medál lóg, rajta két párhuzamos, vizszintes vonal
[22:25] <K_EmilyBrite> *a csecsemőt nézve elszorul a torka, szeretné felvenni, megsimogatni, de végül inkább a nőt nézi tovább
[22:25] <K_Lynne_Green> *Így hát követi.* Valami ilyesmit találtunk abban a másik házban az emeleten. Talán pont itt, nem?
[22:26] <@Meselo> *az épület egyértelműen más, a teremben ahol vannak, nem csak a rongyos rész van, ahol a gyermek fetreng most, hanem vannak itt állványok, egy kis márványasztal, azon tekercsek, vékonyra faragott kőtáblák
[22:27] <K_EmilyBrite> *a tekercsekre pillant, s megpróbálja azt elolvasni
[22:28] <@Meselo> *a nő egy zsákba kezdi dobálni a papirusztekercseket, majd felemeli a kőtáblát is, és azt a kezében fogva viszi, míg a zsák a vállára van akasztva
[22:28] <K_Lynne_Green> *Figyeli, mit tesz a nő.*
[22:28] <@Meselo> *ruhája egyébként barackvirágszínű, tógaszerű
[22:28] <@Meselo> *majd folytatja le az útját a lépcsőn tovább
[22:29] <@Meselo> *megy le még egy szintet, köszön az ott levő férfinak, aki mintha formázna valamit, mint egy agyagos
[22:29] <@Meselo> *majd megy le a nő végül a földszintre
[22:29] <@Meselo> *a nyelv amit beszél idegen nektek, de ettől független értitek mit mond.
[22:30] <K_Lynne_Green> *Meglepődve tapasztalja, hogy érti a nő szavait, közben követi lefelé.*
[22:30] <@Meselo> *kiér az utcára, ahol a toronyra néz fel egyből, majd megindul irányába a kisebb utakon
[22:31] <K_Lumis_B> *megy a többiekkel *
[22:31] <K_Lynne_Green> *Megy utána, mindent igyekszik megjegyezni.*
[22:31] <K_Lumis_B> *és érdeklődve figyel hűűű meg hűűű val *
[22:32] <@Meselo> *a kisebb sikátorokon halad, ahol nincsen senki. néhol befut egy kisebb út, ahol rálát a főutakra, ahol kisebb tömeg van, és hangoskodás.
[22:32] <K_Lynne_Green> *Azon töpreng, vajon a nő miért rejtőzködik?*
[22:33] <@Meselo> *továbbra is halad a sikátorokon keresztül sebes léptekkel, itt-ott kanyarogva
[22:33] <K_Lynne_Green> *Igyekszik utána.*
[22:33] <K_Lumis_B> Ez megszokott ? mármint hogy hipp hopp ide termettünk ?
[22:34] <@Meselo> *ha hátra néztek, az épületek kék ködbe oszlanak szét pár száz méterre a nő mögött.
[22:34] <K_Lumis_B> *persze ő is szedi a lábát * mellesleg valaki próbált már valakihez szólni?
[22:35] <K_EmilyBrite> nekem nem megszokot, és még senkihez sem szóltunk
[22:35] <@Meselo> *a nő kiér zsákutcába ér, majd egy ház ajtaján megy be.
[22:35] <K_EmilyBrite> nem tudom van e értelme
[22:36] <K_Lynne_Green> Nem, még nem. Szerintem egyébként nem hallanának minket, nem úgy tűnik, mintha ő észrevette volna, hogy itt vagyunk. Pedig beszélgettünk korábban is.
[22:36] <@Meselo> *az ajtó mögött egy hosszú folyosó van, onnan pedig lépcsők vezetnek fel és le.
[22:37] <@Meselo> *a nő egyenesen halad a folyosón, majd a végén levő ajtón, ki is ér az ép
ületből.
[22:37] <@Meselo> *egy széles térre érkeznek, előttük pedig kétszáz méterre egy magas fal emelkedik. a falon túl pedig ott van a torony.
[22:37] <@Meselo> *habár függőleges és egyenes, szinte föléjük nyúlik
[22:38] <K_Lynne_Green> *Kíváncsian követi a nőt, abban reménykedik, talán most megtudják, mi volt a torony rendeltetése.*
[22:39] <@Meselo> *a nő a legközelebbi kapuhoz igyekszik a kihalt téren, ami úgy tűnik, körbefutja a torony körüli komplexumot.
[22:39] <@Meselo> *hivjuk inkább erődnek :D
[22:40] <@Meselo> *a kapu egyik fele nyitva van, belép, és itt máris nagyobb az élet. az erőditmény udvarában emberek sokasága van, diszes, szines talárokba, turbánokba és tógákba öltözve
[22:42] <@Meselo> *a nő nem a társalgó, üzletelő emberekhez fordul, hanem jobbra indul a legközelebbi kapuhoz, ahol már őrök állnak
[22:42] <K_Lynne_Green> *Elámul a látványon, de közben igyekszik tovább haladni.*
[22:42] <@Meselo> *a bambuszbottal felszerelt három őr megállitja
[22:42] <@Meselo> *egyébként itt az udvaron gyönyörű kert és szökőkút van.
[22:43] <@Meselo> Állj *szól az őr
[22:43] <@Meselo> Miért óhajt belépni... *végignéz rajta lassú, lusta tekintettel a férfi* Jehola
[22:44] <@Meselo> Könyvet hoztam vissza *mutatja a kőlapot, amit szorosan magához ölelt eddig
[22:44] <K_Lynne_Green> *Kíváncsian hallgatja a beszélgetést.*
[22:45] <@Meselo> Ne időzzön soká *mondja az osztag vezetője, miközben int egyet társainak, hogy nyissák a kaput
[22:45] <@Meselo> *a nő lépcsőkkel találja szembe magát, és megindul felfele.
[22:45] <K_Lumis> már ilyenkor is létezett a könyvtári kölcsönzés?
[22:45] <K_Lumis> vicces
[22:46] <K_Lumis> mellesleg ha itt mondjuk ez  a könyvtrál
[22:47] <K_Lumis> akkor elméletileg ha a föld alatt a torony körül ez a város van ott lelakottan
[22:47] <K_Lumis> akkor megtalálhatjuk ugyan ezt a helyett
[22:47] <K_Lumis> t*
[22:47] <K_Lumis> a mi síkunban is nem ?
[22:47] <K_EmilyBrite> igen, csak követnünk kel az útját
[22:47] <@Meselo> *egy hatalmas csarnokba érkeznek ekkor, gyönyörű márványoszlopokkal és burkolattal. díszes padok és hasonlók. lépcső indul meg két oldalt felfele, középen pedig egy felvonószerű épitmény van, ami úgy tűnik magától ereszkedik épp.
[22:49] <K_Lumis> *megnézi hogy most ha a torony a háta mögött lenne merre lennének attól milyen irányban *
[22:49] <@Meselo> *egy tucat fehér tógás, fehér, stilizált emberarcot ábrázoló maszkos alak száll le a felvonóról
[22:50] <@Meselo> *a maszk homloki részén egy-egy ötágú csillag van
[22:53] <K_Lumis> ha én ezt elmesélem otthon nem fogják elhinni
[22:53] <K_Lumis> hogy még a suli környékén sem voltam de már ilyen helyre eljutottam
[22:54] <K_Lynne_Green> *Természetesen közben megy velük továbbra is.*
[22:55] <@Meselo> *Jehola felszáll a felvonóra, és a csapatnak még épp ideje van hogy felugordjon utánna, mikor az emelkedni kezd a magasba
[22:56] <@Meselo> *időnként különböző szintek nyilásai mellett megy el a felvonó
[22:57] <@Meselo> *furcsa irások vannak felvésve a kapuk fölé, bizonyára a szint neve
[22:57] <@Meselo> *a negyedik szinten felemeli a kezét a nő, mire a felvonó megáll
[22:58] <@Meselo> *Jehola kiszáll és egyből egy férfi lép oda hozzá
[22:59] <@Meselo> Könyvünket hozta vissza? *kérdi segidőkészen a horgas orrú, domború homlokú férfi
[22:59] <K_Lynne_Green> *Kiszáll a nő után.*
[22:59] <@Meselo> Kérem jöjjön velem *szólítja, de Jehola közbevág
[23:00] <@Meselo> Nem ez az egyetlen ok jelenlétemre *szól a nő
[23:00] <@Meselo> Zremét szeretném látni
[23:01] <@Meselo> Zreme *szól a férfi, elkomorodva
[23:01] <@Meselo> Kérem adja át a könyvtáblát
[23:01] <@Meselo> *a nő nyújtja a férfinek, aki átveszi
[23:03] <@Meselo> Zremét megtalálja a Helioteremben.
[23:03] <@Meselo> *a férfi szó nélkül otthagyja, és elsétál a folyosón.
[23:03] <@Meselo> *Jehola pedig a másik irányba indul sebes léptekkel
[23:04] <K_Lumis> *kötveti a nőt és figyel miféle neveket használnak stb*
[23:04] <@Meselo> *a folyosó körbefut a köralakú "Liftaknán" és onnan indul egy egyenes szakasz, ahonnan megannyi boltives terem nyilik
[23:04] <@Meselo> *a fényt egyébként lebegő fénygömbök sokasága szolgáltatja, mivel ablak nincsen, de igy is olyan, mintha nappali fény lenne
[23:05] <K_Lynne_Green> *Figyel és megy velük.*
[23:05] <@Meselo> *a boltives járatok mögött hatalmas polcokat lehet látni, pergamenekkel, illetve nagy-nagy festőállvány szerű dolgokat, amikre kőtáblák vannak állitva
[23:07] <@Meselo> *Johena lefordul a folyosón, majd elérkezik egy félgömb alakú terembe.
[23:08] <@Meselo> *körben kőtáblák vannak kiállitva sok méter magasan. egy férfi lebeg az egyik tetejénél, ujjait húzva rajta végig, nyomában pedig bevésés keletkezik.
[23:09] <@Meselo> Zreme! *szól a nő
[23:10] <@Meselo> *a férfi leereszkedik a nő elé és megcsókolja
[23:10] <@Meselo> Hogy találtál te ide? *kérdi a férfi
[23:10] <@Meselo> A szokásos módon *feleli a nő huncut mosollyal
[23:11] <@Meselo> Nem szabadna itt lenned
[23:11] <@Meselo> Ahogy neked sem *feleli a nő
[23:12] <@Meselo> Elhoztam amit kértél *Jehola előhúz tógája alól egy kést

Forrás: Tendaji, [Egy medálból származó emlék: A torony; Egy Ősi Város] (#valahol chatszoba). 2013. június 20, csütörtök. Játékév: 2000.

[22:13:14] <K_Lumis_B> *Halgatja Jehola és a férfi beszélgetését nem olyan távolról a lányokkal meg a többi taggal akik itt vannak *
[22:14:00] <K_EmilyBrite> *szintén fülel, olykor oldalra pislogva a többiekre
[22:14:15] <@Meselo> *kintről zúgolódás hallatszik be, ami megtöri a kettős enyelgését a késsel
[22:16:09] <K_Lumis_B> *Érdekes szavak a késsel *
[22:27:22] <@Meselo> *Zreme a jellegzetes, vastag pengéjű, rövid nyelű késsel megindul a folyosó fele, nyomában szó nélkül a nő
[22:27:57] <@Meselo> *egy-két fő halad el sietősen a párocska mellett, ügyet sem vetve rájuk, vagy a Zreme kezében levő késre
[22:29:37] <@Meselo> *elhaladnak néhány nyitott terem mellett, ahonnan természetes fény is szűrődik be, tágas ablakokon
[22:30:44] <@Meselo> *majd lefordulnak balra egy sötét folyosón, aminek végében van egy zárt kőajtó. Az ajtó spirálisan tekeredve nyilik ki, látszik a réseiből. De most zárva van.
[22:31:51] <K_EmilyBrite> *követ és figyel*most meg hová mennek?*költői kérdés
[22:31:55] <@Meselo> *Zreme egy ponton beledöfi a kést a kőbe, ami érdekes mód nem csorbitja ki a kést, hanem magába engedi egy éles, karcos hang mellett
[22:32:19] <K_Lumis_B> *követi *Hát biztos kiderül* Most én megyek kutyát etetni mindjárt vissza jövök *
[22:32:52] <@Meselo> *a kapun különböző kék vonalak futnak végig a kés irányából, majd Zreme elforditja a kést.
[22:33:39] <@Meselo> *az ajtó spirálisan kinyitódik, és egy kis teremben találják egyhamar magukat
[22:34:01] <@Meselo> *az ajtó ami a termet védte legalább másfél méter vastag tömény kő volt
[22:35:21] <@Meselo> *bent Jehola kezét felemelve fehér fénygömböt teremt ujjai között, amit egy karlenditéssel a magasba repit
[22:35:53] <K_EmilyBrite> hmm...még pálca nélkül varázsoltak
[22:36:34] <@Meselo> *a terem közepén négy kőtábla van felállítva, és más nincs is
[22:36:48] <@Meselo> *a táblák mindkét oldala tele van vésve
[22:39:17] <@Meselo> *Zreme odalép és szinte érzékien végigsimitja az elsőn az ujjait
[22:40:28] <@Meselo> *ahol hozzáér a kőtáblához szines fények jelennek meg az ujjbegyei tövében, Zreme pedig extázisban van
[22:40:47] <@Meselo> Mégis milyen? *kérdi lelkesen a nő
[22:41:01] <K_EmilyBrite> *figyeli a kűőtáblákat, * nem az elemeket szimbolizálják? *suttog
[22:41:49] <@Meselo> Csoda... *motyogja a férfi
[22:42:17] <@Meselo> Tudom a kút helyét..
[22:42:40] <@Meselo> messze északra innen
[22:42:46] <@Meselo> egy végtelen füves síkon
[22:42:55] <@Meselo> túl a tengeren
[22:43:44] <@Meselo> De... lerombolták. *mondja
[22:44:04] <@Meselo> Neh! *kap a fejéhez a nő
[22:44:48] <@Meselo> *Jehola idegességében majdnem elkezdi tépni a haját, motyogva* Ezért jutottunk idáig?
[22:45:45] <@Meselo> A kutat újra lehet építeni *mondja a férfi nyugodtan, és elengedi a táblát
[22:46:18] <@Meselo> Nincs sok időnk, el kell vinnünk a táblákat
[22:47:20] <@Meselo> *majd elkezdik feldönteni őket, de ahelyett hogy felborulnának, lebegni kezdenek derékmagasságban. Egymásra teszik a lapokat, és igy lebegtetik őket ki, letakarva egy sötét lepellel
[22:48:41] <@Meselo> *mielőtt kilépnének a teremből, hangos dörrenés hallatszik az épület alapjai felől
[22:48:49] <@Meselo> Mi volt ez?
[22:49:16] <@Meselo> *de elhagyják a termet, és a rúnákkal televésett ajtó bezárul mögöttük
[22:50:55] <@Meselo> *majd haladnak egy másik felvonóhoz, ami még magasabbra viszi őket. A felvonónál egész sokan vannak
[22:51:58] <@Meselo> A varázstalanok próbálják a déli, északi és a nyugati kaput is áttörni *szűrődnek oda beszélgetések
[22:52:46] <@Meselo> Imadész vezeti őket, azt mondják
[22:53:14] <@Meselo> *Zreme és Jehola nem szól semmit, csak vár a következő felvonóra, ami felviszi őket, és hallgatják a többieket
[22:53:21] <@Meselo> *újabb dörrenés hallatszik lentről
[22:53:38] <@Meselo> *többen hasonló kőtáblákkal vannak, vagy épp tekercsekkel felszerelkezve
[22:54:08] <K_Lumis_B> Ahogy látszik már a kezdetektől fogva háborúztak a varázslók a sima emberekkel
[22:54:20] <@Meselo> Ők is akarnak maguknak a könyveinkből
[22:54:34] <K_Lumis_B> Szerintem nem egy igazi boszorkányt égettek meg a középkorban máglyára vetve
[22:54:36] <K_EmilyBrite> igen, nagyon úgy tűnik
[22:57:35] <@Meselo> A Dinnye úton kiraboltak egy kereskedőt, akinél volt az egyik tábla, a csőcselék pedig elkezdett vasat idézni és munkálni
[22:57:57] <@Meselo> *erre a beszélő hallgatóságából többen felhökkölnek felháborodva
[22:58:24] <@Meselo> *megérkezik a felvonó, és végre a páros is sorra kerül, miközben újabb robaj hallatszik lentről
[22:59:25] <@Meselo> *ahogy emelkednek, több természetes fénnyel találkoznak, ablakokkal a felvonó egyik oldalán. akár háromszáz méter magasan a város fölött lehetnek, és a felvonó emelkedik sebesen
[22:59:51] <@Meselo> Repülnünk kell *szól Jehola, mikor egyedül hagyták őket a felvonón
[23:00:20] <K_Lumis_B> Hát lehet hogy az emberek miatt lett a torony lerombolva nem ?
[23:00:21] <@Meselo> A csőcselék miatt nem hagynak majd egy szőnyeget sem hátra
[23:00:29] <K_Lumis_B> hogy ne jussanak hozzá
[23:00:32] <K_Lumis_B> a dolgokhoz mint tábla
[23:00:53] <K_EmilyBrite> igen...a gonosz emberek miatt
[23:01:34] <K_Lumis_B> Nem feltétlen gonoszak
[23:01:43] <K_Lumis_B> csak az ismeretlen sokunkat megrémit
[23:02:05] <K_EmilyBrite> ez igaz
[23:03:31] <@Meselo> *felérnek a sokadik emeletre, hosszú percek emelkedése után
[23:05:14] <@Meselo> *majd több folyosón való kanyargózás után érnek egy széles, tágas kerek csarnokra, ahonnan megannyi hatalmas terem nyilik, amik telis tele vannak kőtáblákkal és tekercsekkel, polcokra halmozva
[23:05:49] <@Meselo> *némelyik magától repked ide-oda
[23:06:39] <@Meselo> *egy hangos robaj hallatszik, hangosabb az eddigieknél, amibe az épület is beleremeg
[23:06:56] <@Meselo> *többen felesnek, másoknak sikerül az esés közben megállitani magukat a levegőben
[23:08:19] <@Meselo> *az emberek értetlenségét az növeli tovább, mikor egy barna bőrű kislány fut végig a folyosón azt kiáltozva, hogy
[23:08:33] <@Meselo> ÁTTÖRTÉK A KAPUT! ÁTTÖRTÉK A KAPUT!
[23:09:56] <@Meselo> *a kislány el is tünik, kiáltása egyre halkul ahogy távolodik
[23:11:18] <@Meselo> *és ekkor mindenki mozgásba lendül. az emberek egy része a gyorsléptű Zreme és Jeholaval együtt megindul a folyosón a legközelebbi kijárat felé, mások pedig a hozzájuk legközelebb eső tekercsekhez és táblákhoz igyekeznek, és markolnak amit tudnak
[23:12:54] <@Meselo> *hamar ki is érnek a kijárathoz, ami egy kilométer magasan levő széles terasz. a torony nyugati oldalán van a terasz, éppen délutáni fényben úszik
[23:14:08] <@Meselo> *a szőnyegek valóban elfogytak, igy az emberek levetik magukat a mélybe, és pár méter ereszkedés után önmaguktól repülve elsuhannak a város egy-egy pontjára.
[23:14:40] <@Meselo> *a város hatalmas kiterjedésű körülöttük. és massziv városfal határolja minden irányban. amögött pedig buja erdő, füves végtelenség
[23:17:46] <@Meselo> *kell néhány másodperc mig felszűrődik a morajló zaj lentről
[23:18:24] <K_Lumis_B> *követi a lányt akinek minden bizonnyal az emlékei között járnak *
[23:18:53] <@Meselo> *a párosunk lenéz a terasz szélén, és a torony nyugati, északi és déli oldaláról hatalmas hangyabolyként mozog egy óriási embertömeg, százezrek lehetnek
[23:19:37] <@Meselo> *az északi kapunál hatalmas füstoszlop emelkedik
[23:21:48] <@Meselo> *az embertömegben időnként villanások támadnak, miközben a magasból szőnyegről, vagy éppen szőnyeg  nélkül repülve támadnak a torony védői
[23:22:41] <@Meselo> Hogy legyen?
[23:23:06] <K_Lumis_B> *körbenéz a felbojdulást és a menekülést figyelve*
[23:23:08] <@Meselo> Elosztjuk a táblákat *mondja Jehola
[23:23:49] <@Meselo> Te megindulsz vele északra a kereskedők kapujához
[23:24:52] <@Meselo> Én pedig még felveszem Sheamot
[23:24:59] <@Meselo> *mondja a nő
[23:25:05] <@Meselo> Indulj, nincs vesztegetni való idő
[23:25:25] <@Meselo> *és a férfi a táblákat átölelve leugrik, és meredeken ereszkedve fordul északi irányba
[23:25:36] <@Meselo> *a nő vesz egy mély levegőt, átöleli a táblákat, és ő is ugrik
[23:26:05] <@Meselo> *szabadesésben ereszkedik, és a Lumiséket magával rántja
[23:26:26] <K_Lumis_B> *hát megy ha mennie kell
[23:26:39] <K_Lumis_B> *biztos jön mögöttük a kék füst ami terelgeti őket
[23:26:54] <@Meselo> *majd a nő lassitani kezd, és lobogó tógájában hasitja a levegőt, a torony töve fölött 50 méterrel lebegve
[23:27:50] <@Meselo> *a tornyot körülvevő erődöt és környékét teljesen elárasztotta a csőcselék. az emberek másznak felfele az oldalán, mások pedig a torony főkapuját próbálják hatalmas lángcsóvákkal felégetnif
[23:29:09] <K_Lumis_B> ~ki hitte volna hogy valaha látok egy ilyen háborút élőben '
[23:29:35] <@Meselo> *a torony takarásából egy hatalmas bronzszínű férfi lép elő, az előtte rohanó embereket zúzva, törve, csapdosva
[23:29:47] <@Meselo> *és ez nem Coeus
[23:29:54] <@Meselo> *sem Hüperión
[23:31:11] <@Meselo> *a titán kiméletlenül zúzza az embereket, akiket lát, azok pedig próbálnak menekülni, de olyan sűrűn vannak, hogy ez majdhogynem lehetetlen, egymást nyomják agyon az emberek.
[23:39:52] <@Meselo> *hirtelen egy szikla zúdul el a semmiből megjelenve Jehola mellett, olyan erővel, hogy magával sodorta több méteren át, mikor az a toronyba csapódott
[23:40:39] <@Meselo> *egy kisebb lyuk keletkezett a tornyon 20-30 méteres magasságban, ahova Jehola elvesztve kontrollt maga felett berepül, és leszáll a földön végigcsúszva
[23:41:02] <K_Lumis_B> *ő is megy vele mint többiek *
[23:41:21] <K_Lumis_B> *habár biztos nem így éli meg a dolgokat mondjuk fájdalommal vagy meglepetéssel*
[23:41:34] <@Meselo> *fájdalmat ilyesmiket am nem éreztek
[23:42:26] <@Meselo> *egy beszakadt csarnokban áll lábára a megsérült nő, tógájának hátán vér fut végig egy vonalban
[23:42:51] <@Meselo> *kintről hatalmas zaj, morajlás szűrődik be
[23:43:29] <K_Lumis_B> *körbenéz honnan jöhetett ez a hatalmas kődarab*
[23:43:46] <@Meselo> *a toronyban pedig néhány tucat ember sürög-forog, hogy összeszedjen annyi iratot amennyit tudnak
[23:45:05] <@Meselo> *titánok közelitenek több oldalról is, négyet is számolnak, és a távolból épületekből kitépnek darabokat és hajitják az ostromlók fleé, de már többször eltalálták a tornyot is


[23:49:16] <@Meselo> *a beomlott teremből húzza magával a megsérült táblát Jehola, miközben a terem bejáratán jönnek még be emberek
[23:49:59] <@Meselo> *a lyukot elérő falmászókat pedig kezükből kilőtt varázslatokkal lökik le
[23:50:33] <@Meselo> *egy férfi fordul oda Jeholához
[23:51:05] <@Meselo> A tornyot nem tudjuk védeni, a titánok le fogják rombolni
[23:51:49] <K_Lumis_B> *érdeklődve figyeli ezt*
[23:51:59] <@Meselo> *a nő értetlenül néz, mint ha az elképzelhetetlent mondták volna neki
[23:52:08] <@Meselo> nem.. nem lehet
[23:52:10] <@Meselo> lerombolni
[23:53:27] <@Meselo> Már elkezdődött *mutat ki a lyukon, ahol látszik, hogy távolban, a városhatártól messze hatalmas téglatömbök zúdulnak le
[23:54:48] <@Meselo> Fogja ezt a rúnát
[23:55:00] <@Meselo> és kövesse *szól a férfi és odaadja Jeholának
[23:56:00] <K_Lumis_B> *megnézi a rúnán milyen jel van *
[23:56:03] <@Meselo> *a kő két oldalára egy-egy szimbólum van vésve, egyikre egy ötágú csillag, a másikra pedig látszólag véletlenszerűen vonalak keresztezik egymást
[23:56:22] <@Meselo> Mentsen mindent amit tud
[23:56:25] <@Meselo> és vigye oda
[23:56:32] <@Meselo> már néhány nemzet oda tart
[23:57:19] <@Meselo> *vállon veregeti a nőt, és reflexből kilöki egy átokkal az éppen belépő falmászót
[23:57:44] <@Meselo> *Jehola bentebb lépeget, és a közeli felvonóhoz megy, ahol le, majd felnéz
[23:58:12] <@Meselo> *fent a felvonó járatát néhány száz méterrel magasabban eltömiti egy nagy szikla
[23:58:33] <@Meselo> *lent pedig emberek csatároznak már
[23:59:08] <K_Lumis_B> *Felnéz ő is *
[23:59:15] <@Meselo> *a lépcsőn pedig egy titán fut felfele a magasba, Coeus az
[00:00:15] <@Meselo> *szó nélkül elhalad az emberek mellett, és rohan felfele, léptei nyomán összetörnek a lépcsők is néhol
[00:01:42] <@Meselo> *Jehola hirtelen elszántsággal nekifutásból kirepül ott ahol bejött és a házát kezdi el keresni
[00:02:20] <@Meselo> *mögötte a torony omladozik, emberek, titánok másznak rajta. a magasból hatalmas darabok zúdulnak le mindenfele
[00:02:29] <@Meselo> *a világ omlik össze
[00:03:12] <@Meselo> *Jehola kezéből kicsúszik az egyik tábla, de nem áll meg, halad tovább, miközben a tábla valakit valószinüleg agyonüt
[00:03:59] <@Meselo> *majd a tornyot igyekszik megkerülni, hogy lakását megtalálja
[00:04:28] <@Meselo> *ám a torony felől mennydörgésszerű, ismeretlen morajlást hallani...
[00:04:45] <@Meselo> *mellette mintha az emberek is elnémulnának
[00:05:15] <@Meselo> *Jehola is akaratlanul odanéz, ahol a massziv, egekbe érő torony meginog
[00:07:00] <@Meselo> *majd ereszkedni kezd a lakásához, de egy hatalmas száz méter széles massziv szerkezet zúdul le elé, mindent összegyűrve maga alatt mint egy kártyavárat a ráomló téglaház
[00:07:52] <@Meselo> *Jehola ösztönösen felüvölt és elengedi a kőtáblát a kezei közül
[00:08:25] <@Meselo> *zuhanni kezd ő is
[00:08:40] <K_Lumis_B> :O
[00:09:15] <@Meselo> *az emlékben utazóknak is elhomályosul minden, ahogy a világ kezd homályosodni Jeholának
[00:10:43] <@Meselo> *becsapódik a törmelék közé, eltorzulva, végtagjai groteszk módon szétállva, maga alá gyűrődve
[00:11:20] <@Meselo> *pislog néhányat, és újra tiszta lesz az emlék
[00:11:50] <@Meselo> *mindenhol por, füst, kiáltások, morajlás, az ég elfeketedve
[00:12:59] <@Meselo> *Jehola letépi nyakából az arany medált és a láncot rátekeri a rúnára amit kapott miközben kitört karjai miatt fájdalmasan ordít
[00:14:21] <@Meselo> *majd pedig elhajitja azt teljes erejéből maga elé
[00:14:46] <@Meselo> *és a kő repül medállal együtt, Lumisék pedig követik azt, otthagyva Jeholát
[00:15:24] <@Meselo> *a medál nagyot repül, néhol kacsázva a levegőben és irányt váltva
[00:16:48] <@Meselo> *majd végül landol egy cédrusfa tövében, ami a romok közül áll ki


[00:19:08] <@Meselo> *Végül a por és füstfelhőn át látszik, ahogy a menny lezuhan. Hatalmas árnyékok szelik fel az égboltot, hogy mennydörögve boritsák tele a földet azokkal a téglákkal.
[00:20:45] <@Meselo> *majd Lumis, Emily, Lynne, Hikaru, Moyra, Oliver körül oszladozni kezdenek az emlékképek, és a kék füst is, és még egyszer a sötét házikóban találják magukat a torony tövében, a föld alatt.
[00:21:05] <@Meselo> (huh)
[00:21:09] <@Meselo> The End
« Utoljára szerkesztve: 2013. június 21. - 00:44:59 írta Mesélő »