A következő interjút a TV-ből vették fel, egy olyan programból, amit 1996. dec. 2-án sugároztak Finnországban. Az interjú akkor készült, amikor Frida Finnországba látogatott, hogy egy jótékonysági gálán részt vegyen és ezt összekösse az új album, a Djupa Andetag promóciójával. Fridát Heli Nevakare kérdezte meg a Nemzeti Finn TV-től.

[egy mix hangzik fel a When All Is Said And Done-ból és az Älska míg Alltid-ből]

Heli: Ma a vendégünk Anni-frid Lyngstad-Reuss hercegnő. Sokan mondják, hogy újra visszatért, mások szerint soha nem is volt távol a zenei élettől. Valószínűleg ez utóbbi történt. Emlékszünk még a csapatra, akik világszerte 250 millió lemezt adtak el.

[a Waterloo hivatalos videója]

Heli: Üdvözlöm Helsinkiben.

Frida: Köszönöm

Heli: Had kérdezzem meg először, hogy hogyan került bele ebbe az életbe? Miért választotta a zenei pályát? Vagy az választotta önt?

Frida: Azt hiszem az választott engem. Amióta emlékszem, éneklek. Egy tánczenekarral kezdtem énekelni, amikor 13 éves voltam. Volt bennem egy fajta erő, ami a zene felé taszított. Hogy ebből éljek, ez mindig fontos volt nekem. Mondhatom, hogy engem választott a pálya, még mielőtt észrevettem volna. És még mindig ezen a pályán vagyok.

Heli: A zene a legjobb barátja?

Frida: Igen, bizonyos értelemben a legjobb barátom. Mindig részemet képezte. Ez egy ajándék és én függök tőle. Az életem különböző szakaszaiban a legjobb barátom volt.

[When All Is Said And Done, teljese videó klip]

Frida: Ez egy jótékonysági gála, amely a rákos gyerekek jövőjével foglalkozik. Pénzt szeretnénk gyűjteni, remélem sok pénzt.

[1.500.000 finn márkát sikerült összegyűjteni]

[Ögonen, a gáláról a Svenska Teatern-ben, rövidre vágva, mert jön a következő kérdés]

Heli: Van egy saját környezetvédelmi alapítványa. Mondjon róla valamit!

Frida: Az Anni-frid Lyngstad Miljöfond most 4 éves. Gyerekekkel és fiatalokkal dolgozunk. Pl. sátortáborokat csinálunk nyáron. Beszélgetünk velük a környezetről, az ökológiáról. A gyerekek a nagyvárosokból vidékre jöhetnek egy pár hétre, sokaknak ez nagy élmény. De nem csak tanítunk. Játszhatnak, úszhatnak és kalandokat kereshetnek. Megpróbáljuk az érdeklődésüket felkelteni a környezet iránt.

Heli: És hogyan reagálnak a gyerekek, amikor meglátják a 70-es (és 90-es) évek pop királynőjét?

Frida: Hát, a gyerekek ismerik az ABBA-t. Már olyan régóta hallanak róla, hogy az már szinte fogalom. De nem feltétlenül úgy közelednek hozzám, mint Frida az ABBA-ból. Olyan sokat változtam az elmúlt évek során! De tudják, hogy az ABBA-ban énekeltem, és természetesen kíváncsiak, sok dolgot kérdeznek róla. De amikor gyerekekkel vagyok, akkor igazán ők azok, akik meghatározzák, hogy miről beszélgetünk. Érdekes hallani, hogy mi a véleményük a világról. Nagyon jól érzem magam velük, talán azért mert én is egy kicsit gyerekes vagyok.

Heli: Kiadott egy új albumot. Ennek a stílusa visszatér a gyökerekhez?

Frida: Igen, azt hiszem. Először is ott volt a késztetés, hogy megint énekeljek. Aztán sok barátom, aki a zenei életben dolgozik, már évek óta mondja, hogy csináljak valamit. Sokat beszéltünk arról, hogy angolul vagy svédül csináljuk. De nem akartam valami nagy visszatérést. Csak a vágyamat egy album formájába akartam önteni. Így természetes volt, hogy svédül csinálom. Nem énekeltem az anyanyelvemen 1975. óta, amikor a Frida Ensam megjelent. Az az ABBA évek közepén volt. Úgyhogy igen, szerettem volna visszatérni a gyökerekhez. Nagyon jó érzés megint a saját nyelvemen énekelni.

[Även En Blomma, teljes videó]

Heli: Könnyű ezeket a szövegeket énekelni? Az Även En Blomma szeretetről, sóvárgásról, tűzről, végtelenségről és fájdalomról szól.

Frida: Hát, mindenképp könnyebb magamat a saját nyelvemen kifejezni. Én szeretem az angolt, de koncentrálni kell a kiejtésre, és mindig bennem van a kérdés, hogy „Jól csináltam?”Amikor az anyanyelvemen éneklek, jobban át tudom érezni, hogy miről is szólnak a dalok.

Frida: Hogy érti ezt? [nevet]

Heli: Az album légköre olyan lüktető.

Frida: Ahhoz nem kell éjjel dolgozni. A mi együttműködésünk egy fantasztikus kezdet volt. Bizonyos fokig figyeltük egymást. Találkoztunk egy párszor, még mielőtt eldöntöttük volna, hogy együtt dolgozunk. Meg akartuk tudni, hogy összeillünk-e, osztjuk-e egymás zenei ötleteit. Amikor már az albumra került a sor, sínen voltunk. Határozott elképzeléseim voltak a dalszövegekkel kapcsolatban. Kapcsolatban akartam lenni velük, olyan dolgokról akartam énekelni, amiket én is tapasztaltam, amiken én is keresztül mentem. Nagyon közeli munkakapcsolatban voltunk. A faxok izzottak Svédország és Svájc között. Anders írta a legtöbb szöveget, olyan dallamokhoz, amiket már korábban komponált. Zeneileg ez egy nagyon intim dolog volt. Sokat bolondoztunk, de a végeredmény kielégítő lett. Párszor el is érzékenyültem azon, hogy megint énekelek. Olyan szerencsés vagyok!

Heli: Fogjuk ezeket a dalokat élőben hallani a színpadon?

Frida: Nem lehetetlen. Beszéltünk már róla, de nem döntöttünk. Ez is egy olyan dolog, amiben 100%-ig biztosnak kell lennem, mielőtt megteszem, olyan, amit akarnom kell. Meg kell lenni a késztetésnek, hogy mindenki előtt színpadra álljak. Hozzá kell szoknom a gondolathoz. Az utolsó koncertkörutunk már régen volt. Ezt még meg kell tárgyalnom – magammal.

Heli: Hiányzik a koncertezés, vagy boldog, hogy végre pihenhet?

Frida: Az utazás nem hiányzik, de a nyilvánosság igen. És az a kapcsolat, amit a közönséggel teremtesz, amikor a színpadon vagy, azt nem lehet a stúdióban átélni. A közönséggel szemtől szembe találkozni mindig nagyon izgalmas. Annak az energiájára vágyom.

[Dancing Queen, ABBA Gold verzió]

Heli: Ön hercegnő. Mit gondol a férje a karrierjéről?

Frida: Ó, a férjem végig támogatott. Mielőtt ezt a projektet elkezdtük, beszélgettünk erről. Nem akartuk, hogy megzavarja a mindennapi életünket. 100%-ig mögöttem állt. Ő maga is egy művészlélek. Megérti, hogy az egyik ember nem tarthatja vissza a másik kreativitását.

Heli: Azt mondta, hogy a lélek fejlődik. Hogyan történik ez, hogy történt ez önnel?

Frida: A tapasztalattól fejlődik. Rá kell jönni, hogy hogyan tehetjük hasznossá azt, amihez tehetségünk van. Nálam az éneklés volt, amire vágytam és vágyom, ez tart engem folyamatos fejlődésben. Ez egy olyan dolog, amit az ember tudatosan fejleszt.

[Dancing Queen befejeződik.]

Heli: Hogy bírta hordani azokat az ABBA cipőket?

Frida: Azt hiszem, azok a taxis taposók csak egyszer voltak rajtam. Benny és Björn többet hordták őket. Talán azt gondolták, hogy mi lányok túl magasak vagyunk, és ezt ki akarták egyensúlyozni. A talpa is magas volt, nem csak a sarka, így az ember meg tudott állni a lábán. Ma megint kezdenek divatba jönni.

Heli: Hát, nekem nem hiányoztak.

Frida: Én sem szerettem azokat a cipőket, de a trapéznadrág és a szűk felső elég jó. [nevet]

[So Long, teljes hosszúságú klip]

Köszönet a Kari's ABBA Palace oldalnak

Vissza