FRIDA
INTERJÚ 1998-BÓL
(Ez egy holland cikk fordítása, ami
eredetileg egy holland női magazinban (Margriet) jelent meg 1998-ban.
Eredeti holland szöveg: Fred Tonnon and
MarisaTarrau/Schrijfbedrijf)
"Frida az ABBA utáni életéről"
"Erős akarok lenni azokért a nőkért is, akik nem azok"
Az ABBA sötét hajú énekesnőjeként lett
világszerte híres: Anni-Frid Lyngstad vagyis Frida.
Miután az együttes
feloszlott, elrejtőzött a svájci hegyekben,
hozzáment egy herceghez és a
környezetvédelemért dolgozott. De
most, 12 év után új albuma jelent meg.
"Már túl nagy volt a kísértés"
Frida most 52 éves. És talán Tina Turner
után a popvilág legfiatalabbnak tűnő nagymamája. A
lángoló vörös
hajat egy finomabb és érettebb megjelésre
váltotta. Lazán, de elegánsan öltözve
és sminket is alig viselve
érkezik.
K: Igazából nincs túl sok minden rajtad, ami az
ABBA időszakból ismert Fridára emlékeztetne minket!
Frida: Az ABBA után egy kissé már untam az addigi
megjelenésemet. Teljesen máshogy akartam kinézni.
Ezért
festettem a hajamat hirtelen szőkére. De amikor az
újságok elkezdtek arról cikkezni, hogy most az
ABBA-nak két
szőke énekesnője van, nem tudtam elég gyorsan újra
sötétre festeni. Közben meg rájöttem, hogy
a valódi
változások belül történnek, nem a
külsőn. Mostanában már józanabbul
öltözködöm. A minőség lett fontosabb
számomra a dekorációk helyett. Ez is azt igazolja,
hogy az ízlésem azóta egyszerűbb lett. Már
nem kell annyira a
figyelemfelkeltésre törekednem többé.
K: Miért kezdtél újra énekelni 12 év
szünet után?
Frida: A belső ösztönzés túl erős volt.
Engednem kellett neki. Lassan szántam rá magam. Az
ABBA-val töltött
hektikus évek után nem vágytam a zenére,
különösen arra a cirkuszra nem, ami vele jár. A
saját zenémet sem
bírtam. Egyetlen hangot sem énekeltem 12 évig.
Agnetha is ugyanígy reagált, csak egy kicsit
később. Volt
néhány sikeres szólóalbuma, aztán
hirtelen ő is kiégett. Elsősorban az az iszonyatos
nyomás, ami a hírnévvel
jár már túl sok volt nekünk. A
rajongók és újságírók miatt,
akik a házam körül ólálkodtak
egész nap, nem volt
magánéletem. Bezárva éreztem magam a
saját országomban. Ezért költöztem
Angliába. De ott sem leltem
nyugalomra, ezért utána Svájcba mentem, hogy verge
magamra találjak. Ott kezdtem el érdeklődni a
különböző
művészetek iránt és ez vezetett el újra a
zenéhez.
K: Mikor jött el az a pillanat, amikor azt gondoltad itt az ideje
új lemezt készíteni?
Frida: Az éneklés iránt érzett
szenvedélyem lassan tért vissza. De az ABBA Gold sikere
után, a lemezcég
megkeresett minket az ötlettel, hogy
összeállíthatnánk egy ABBA Boxot. Így
mind a négyünknek meg kellett
hallgatnia az összes dalt, hogy választani tudjunk. Nagyon
élveztük és aztán rájöttem, hogy
ennyi év után végre
büszke vagyok arra, amit elértünk. Hirtelen
ráébredtem, hogy tényleg rengeteg jó dalunk
volt. Aztán a Box
megjelenése és a sok pozitív visszajelzés
után, amit kaptunk, úgy éreztem, hogy most
már szeretnék valami
újat csinálni. Viszont a dolog hektikus
részére egyáltalán nem vágytam.
Ezért aztán elég sokat gondolkodtam
mielőtt végül megcsináltam az új lemezt.
K: Ennek az is volt az oka, hogy nem érezted elég
magabiztosnak magad az ABBA utáni szólóalbumaid
sikertelensége miatt?
Frida: Nem, annak semmi köze nincs ehhez. Elég
magabiztosnak érzem magamat. Tudom, hogy mire vagyok
képes, mik az erősségeim, jó énekesnő
vagyok. Az elmúlt években más dolgokkal
foglakoztam. Sokat tanultam
és a látóköröm is kiszélesedett.
Olyan ügyekkel foglalkoztam, amikkel tényleg együtt
érzek. Jó ügyekkel, mint
például a környezetvédelem, de az emberek
személyes fejlődése is érdekelt. Mielőtt
észbekaptam, már minden
időmet lekötötte. Közben a zeneiparban dolgozó
barátaim folyton kérdezgettek: mikor fogsz újra
énekelni? És
mikor már magad sem vagy biztos benne, miért nem teszed,
a kísértés túl nagy ahhoz, hogy
visszautasíts egy
jó ajánlatot. De egy feltételem volt: nem akartam
nagy felhajtást, csak egy kis projektet
Svédországban. Ezért
énekeltem svédül. Ebben a döntésben az
is közrejátszott, hogy hiányzott a nyelv.
Utoljára 21 éve énekeltem a
saját nyelvemen. Ez különlegessé teszi az
albumot. Ráadásul, mivel ez az anyanyelvem,
könnyebben fejezem ki
a gondolataimat és az érzéseimet is. Egyenesen a
szívemből jön.
K: Agnetha írt egy önéletrajzot. Mit
gondoltál arról, ahogy az ABBA-ra emlékezett?
Frida: Természetesen elolvastam és sokmindent felismertem
benne. Ugyanazokon a dolgokon mentünk
keresztül, cask mint különböző emberek,
különbözőképpen reagálunk bizonyos
dolgokra. Agnetha azért írta a
könyvet, mert az elmúlt években rengeteg
hazugságot írtak róla és szerette volna
tisztázni a dolgokat. Le akarta
írni a saját verzióját, hogy megmutathassa,
ki is ő valójában. Jól ismerem ezt az
érzést. Ha folyamatosan
vadászik rád a sajtó és elképesztő
hülyeségeket olvasol saját magadról és
a körülötted lévőkről minden héten,
akkor eljön a pillanat, amikor meg kell, hogy
állítsd. Agnetha úgy dönött, hogy
teljesen elvonul a nyilvánosságtól.
Számomra ez másképp működik. Én
kevesebbet szenvedtem. Talán jobban tudom kezelni a
nyilvánosságot.
Most Svájcban élek, úgyhogy ide nem tudnak
követni és az emberek sem zaklatnak.
K: Mire gondolt Agnetha mikor a színpadi versengésről
írt?
Frida: Éveken keresztül különböző
mesék terjengtek a sajtóban arról, hogy Agnetha
és én riválisok voltunk. Ez
nem igaz. Turnék alatt előfordultak feszültségek, de
nem szükségképpen Agnetha és köztem. A
fellépés
feszültségekkel jár és össze vagytok
zárva éjjel nappal. Az lett volna különös,
ha soha egy veszekedés nem lett
volna. Volt néhány vitánk, de soha nem tartott
néhány napnál tovább és soha nem
személyeskedésről volt szó.
Agnetha és én is lobbanékonyak tudunk lenni
és néha bizony a dolgok
összeütközéshez vezetnek, mikor
nyomás alatt vagyunk. De nem igazán értem mire
célzott a színpadi versengéssel. Szerintem
teljesen
egyenrangúak voltunk és elismertük egymást.
Rivalizálás és féltékenykedés
nélkül.
K: Gondolod, hogy az ABBA valaha újra összeáll?
Frida: Nem hiszem, és ha igen, akkor sem ABBA-ként.
Megvolt rá a lehetőségünk, az ABBA Gold sikere
idején,
amiből több, mint 15 millió példányt adtak
el. Ha az nem volt elég ok, hogy újra
összeálljunk, akkor mi lenne az?
Szerintem akkor volt rá esély, de nem történt
meg.
K: 1980-ban, mikor az ABBA sikere a tetőpontján volt, Benny
és te különváltatok. Nem volt ez
iszonyúan nehéz?
Frida: Szörnyű volt. Benny és én nagyon
sokáig voltunk együtt. Végül
összeházasodtunk, de két évvel később
Benny beleszeretett egy másik nőbe. Persze, hogy
borzasztó volt. Úgy érzetem, hogy eldobtak.
És az ellen a
szerelem ellen nem harcolhattam. Mit tehettem volna, minden eldőlt. A
kapcsolatunknak vége volt, nem volt
jövőnk együtt. A válás volt az egyetlen
módja, hogy folytathassuk az életünket. De mint az
ABBA tagjai boldog
párként kellett megjelennünk. Elkezdtünk minden
este eljárni, hogy ne kelljen otthon lennünk együtt.
Mikor
Benny elhagyott, benne volt minden egyes svéd
újságban. Egy hétig ki se mozdultam, nem
bírtam elviselni.
Meg akartam védeni magam a pletykáktól, de
végül a nagy felfordulás után
igazából megkönnyebültem. Nem
kellett tovább színlelnünk. De a válás
után depressziós lettem, mert már túl
voltam egy nyomasztó emlékű
váláson. Nagyon fiatalon mentem férjhez és
hamar születtek a gyerekeim. Amikor szakítottunk,
vidékről
Stockholmba költöztem, hogy az énekesi karrierem
dolgozzak. Mivel rendszertelen életvitelem volt, elvesztettem
a gyermekeim felügyeletét. Stabil jövedelem
nélkül nem tekintettek megbízható
anyának. Neki megvolt
mindene, nekem pedig semmim. Így a gyerekek vele maradtak, mert
stabil megélhetése volt. Akkor
beleegyeztem ebbe. Aztán később rájöttem,
hogy iszonyatosan hiányoznak.
K: A Benny-vel kötött házasságoddal még
két gyereked lett.
Frida: Igen, jól kijövök a gyerekeivel, Peterrel
és Helennel, akik egy másik kapcsolatából
születtek. Gyakran
találkozunk, mikor Svédországban vagyok. Ruzzo
Reussnak, a férjemnek is van két lánya, ők
még fiatalok és
gyakran meglátogatnak. Gyönyörű családom van
és jól érezzük magunkat együtt. A
gyerekek nagyon fontos
részei az életemnek. Boldoggá tesznek.
K: Nem volt könnyű gyerekkorod.
Frida: Nem. Gyakran voltam magányos. Nem a szüleim
neveltek. Az édesanyám egy német
katonától esett
teherbe, aki vissztért Németországba még
mielőtt megszülettem. Az édesanyám meghalt mikor
két éves
voltam. Onnantól kezdve a nagymamám nevelt. Nagyon
nehéz időszak volt. Bár modern nő volt, a
generációs
különbség akkor is túl nagy volt. Nem
értette mi az, ami engem érdekel, amiért
küzdök. De ugyanakkor mindent
megtett értem. Megtanított erősnek lenni és
vigyázni magamra. Szomorú, hogy meghalt mielőtt az
ABBA-val
sikeresek lettünk. Szerettem volna, ha látja mindezt.
K: Szóval a neveltetésed az oka, hogy a nőket
érintő ügyekkel foglalkozol?
Frida: Talán. Erősnek érzem magam és ez
azért van, mert így nőttem fel. De nem csak az erős
nőkkel tudok
együttérezni. Különösen azokért a
nőkért akarok az lenni, akiknek nem sikerül. A
zenémmel erőt szeretnénk
nekik adni, hogy el tudjanak szakadni dolgoktól. Olyan
dolgoktól, amik boldogtalanná tesznek, amik
útját állják a
fejlődésednek és amik megakadályozzák, hogy
a saját életedet éld. Ezen az új albumon
énekelek arról az
ösztönről, ami életben tart. Ez az ösztön
bennünk van, lehet, hogy nagyon-nagyon mélyen. A dal
üzenete
különösen azoknak szól, akik szeretnének
cselekedni, de nem mernek. Talán kezdhetnek vele valamit.
Mindenki képes rá, biztos vagyok benne.
K: De vannak más dolgok is az életedben, amikkel komolyan
foglalkozol. Két környezetvédelmi szervezetet is
alapítottál, The Natural Step-et és az Annifrid
Lyngstad Miljöfond-ot, aminek Viktória hercegnő az
elnöke.
Honnan jött ez az érdeklődés a természet
iránt?
Frida: Nagyon aktív ember vagyok és szeretem a
környezetet. Már több éve
megpróbálok egészségesen élni.
Ezért nem is ettem húst évek óta.
Mostanában halat már eszek, úgyhogy nem vagyok
vegetáriánus, ez inkább
egyfajta életmód számomra. Megad mindent amire
szükségem van. Szeretem a természetet és a
sportokat,
imádok a hegyekben túrázni, ez az egyik legnagyobb
szenvedélyem. Ráadásul így sikerül
megőrizni a
kondíciómat is, anélkül, hogy olyasmit
kéne csináljak, amihez nincs kedvem. Az ABBA-nak
és később a
szólókarrieremnek köszönhetően beutaztam az
egész világot, így azóta megtanultam
megbecsülni a saját
országom szépségét is. Olyan sok minden
fenyegeti a környezetünket. A hírnevemnek
köszönhetően megvan rá
a lehetőségem, hogy tegyek valamit ellene,
felhasználhatom, hogy szemeket nyissak fel és
ajtókat nyissak
meg. Elsősorban Svédországgal foglalkozom, de a The
Natural Step munkája Skandinávián túlra is
kiterjed, az
egész világon folytatunk tevékenységeket.
Ez egy olyan szervezet, ami pozitív reklámmal
hívja fel a
környezetvédelemre a figyelmet. A gyerekeket és
fiatalokat is be akarom vonni a védelemre, megtanulhatják
hogyan éljenek összhangban a természettel. A
gyerekek a létezésünk alapja. A velük
való foglalozással a
jövőnkért teszünk. A környezetre mindig
figyelnünk kell, erre a világra vagyunk utalva, ahol
élünk, felelősséggel
tartozunk. Vállalni kell ezt a felelősséget
emberként, társaságként,
közösségként és
kormányként is. Együtt kell
működnünk.
K: Még mindig vannak olyan álmaid, amiket
szeretnél beteljesíteni?
Frida: A siker már nem érdekel. Vannak dolgok, amik
lekötnek, de ezek már nem álmok olyan
értelemben, hogy
ezt és ezt akarom elérni. Hagyom, hogy
megtörténjenek velem a dolgok és azt teszem, amit
szeretnék. Mindig is
ilyen voltam, de Ruzzo, a férjem, cask erősíti ezt a
tulajdonságomat. Ő egy svájci
építész és nemesi családból
származik, herceg, így miatta lettem hercegnő. Ruzzonak
elképesztő tudással rendelkezik a világról,
az
emberekről és mindenben támogat, akármibe fogok.
K: Most 52 éves vagy. Ez életed legjobb időszaka?
Frida: Nem hiszem, hogy ezt így lehetne mondani.
Igazságtalan lenne azokra az időkre nézve, amik
mögöttem
vannak. Minden időszak szép. Lehet, hogy most jól mennek
a dolgok, de talán 10 éve múlva még job
lesz. Ki
tudja? Élvezem az életet, amit most élek.
Harmónia és rengeteg szeretet vesz körül.
Boldog vagyok.
A cikk vége
Ezután az interjú után, pont mielőtt a Margriet e
száma a nyomdákba került, bejelentették, hogy
Frida lánya,
Liselotte autóbalesetben meghalt New Yorkban.
Köszönet
Boginak, a Magyar ABBA Oldal
készítőjének.
Vissza
|