Amennyiben az operációs rendszerünk támogatja a Plug & Play-t (PnP), akkor válasszuk a Yes opciót ahhoz, hogy az vegye át az irányítást, és az eszközök felismerését. Ha az operációs rendszer nem támogatja a PnP-t, vagy nem az összes operációs rendszerünk támogatja azt, akkor válasszuk a No-t, így a BIOS fogja átvenni az irányítást.

Fontos, hogy a Windows 2000 működik az ACPI-vel még ha a PnP OS Installed engedélyezve is van. Csak arra kell figyelni, hogy az Advanced Power Management (APM) tiltva legyen. Ennek ellenére a Microsoft azt ajánlja, hogy tiltsuk a PnP OS Installed-et a biztonság kedvéért. Itt egy link a Microsoft egy cikkéhez, amelyben több megtudható az IRQ megosztásról Windows 2000 alatt.

A Linux-ot használók részére lehet hasznos a következő pár mondat:

Habár a Linux nem igazán PnP kompatibilis, a legtöbb disztribúció egy szoftvert (ISAPNPTOOLS) használ az ISA kártyák üzembe helyezésére. Ha a PnP OS Installed No-ra van állítva, akkor a BIOS veszi át az irányítást, és megpróbálja beállítani az ISA kártyát.  Linux alatt viszont ez nem működik megfelelően, tehát mindenképpen használni kell olyasmit, mint az ISAPNPTOOLS. Ha viszont engedélyezzük a BIOS-nak is a felismerést, és az ISAPNPTOOLS-t is használjuk, az problémák forrása lehet.

A megoldás? Át kell állítani a PnP OS Installed-et Yes-re, és felismertetni az ISA kártyát az ISAPNPTOOLS-szal, a BIOS az ISA kártyák konfigurálásában úgysem jeleskedik Linux alatt (a jelenlegi kernelekkel). Általában ez a módszer működik, de biztosan lesznek olyanok, akiknek még így is problémáik adódnak. 

Az ESCD (Extended System Configuration Data) egy olyan Plug & Play BIOS szolgáltatás, amely tárolja minden, a rendszerben lévő ISA, PCI és AGP kártya (PnP vagy más) IRQ, DMA, I/O és memória konfigurációját. Általában azt Disabled-en kell hagyni.

Ha viszont egy új bővítőkártya van telepítve, és így a rendszer újrakonfigurálása komoly erőforrás konfliktust okoz (az operációs rendszer nem boot-ol be), akkor engedélyezni kell, hogy a BIOS alaphelyzetbe állítsa, majd újrakonfigurálja a PnP kártyák beállításait a rendszerboot során. A BIOS automatikusan visszaállítja a funkciót Disabled-re a következő boot alkalmával.

A BIOS-nak megvan a képessége ahhoz, hogy a boot-olások során a Plug & Play kompatibilis eszközöket automatikus konfigurálja. Rendes esetben Auto-ra kell állítani, hogy a BIOS automatikusan ki tudja osztani az IRQ-kat és DMA csatornákat. Ennek eredményeképpen minden IRQ és DMA kiosztási adatmezőnek el kell tűnnie.

Ha viszont problémák adódnak a BIOS-on keresztüli erőforrások kiosztásában, akkor lehet választani a kézi beállítást (Manual) is. Ilyenkor ki lehet osztani minden IRQ-t és DMA csatornát akár Legacy ISA akár PCI/ISA PnP eszköznek.

A Legacy ISA eszközök megfelelnek az eredeti PC AT busz specifikációknak, és szükségük van egy sajátos megszakításra / DMA csatornára a helyes működéshez. A PCI/ISA PnP eszközök ragaszkodnak a Plug & Play szabványhoz, és tudnak kezelni minden megszakítást / DMA csatornát.

Sok mai grafikus gyorsítókártyának szüksége van egy IRQ-ra a rendes működéshez. Ennek a funkciónak a tiltása (Disabled) ilyen kártyák esetén helytelen működést és/vagy gyenge teljesítményt okoz. Ezért ha gondok vannak a grafikus vezérlő, akkor ellenőrizzük, hogy az Assign IRQ For VGA engedélyezve van-e. (Ha nincs, akkor állítsuk Enabled-re).

Viszont néhány normál (nem csúcsminőségű) kártya nem igényel IRQ-t a rendes futáshoz. Ellenőrizzük a grafikus kártya dokumentációját. Ha abban az áll, hogy a kártyának nincsen szüksége IRQ-ra, akkor nyugodtan tilthatjuk, így felszabadítva egy IRQ-t más eszközök számára. Ha valaki nem tudja eldönteni, bizonytalan az IRQ szükségességét illetően, akkor a legjobb engedélyezni a funkciót, kivéve, ha mindenképpen szükségünk van az ide kiosztott IRQ-ra.

Ez a funkció hasonló az USB Contoller-hez. Ez engedélyezi vagy tiltja az IRQ kiosztást az USB-nek (Universal Serial Bus). Engedélyezzük, ha használunk USB eszközt. Ha tiltjuk, mialatt használunk USB eszközt, akkor hibák adódhatnak annak használata közben. Ha viszont nem használunk sremmilyen USB eszközt sem, akkor érdemes tiltani. Így felszabadul egy IRQ, amit máshol felhasználhatunk.

Ez egy ritkán látott BIOS funkció, amellyel kiválasztható a módszer, hogy melyik IRQ-k legyenek aktiválva a PCI kártyák felé. ISA és régi PCI kártyák Edge vezéreltek (szimpla feszültséget használnak), míg az újabb PCI és AGP kártyák Level vezéreltek (összetett feszültségszintet használnak)

Amikor a PCI kártyák megjelentek, akkor a helyes beállítás még az Edge volt, mert akkor a PCI eszközök még nem támogatták az IRQ megosztást. Ma viszont szinte minden PCI eszköz támogatja azt, és mivel az IRQ-k általában szűkösek (nincsen belőlük túl sok), a legjobb Level-re állítani, így a PCI eszközök meg tudják osztani az IRQ-kat. Tehát állítsuk a funkciót Level-re, kivéve, ha régi Edge vezérelt PCI kártyát használunk.

Ezzel a funkcióval lehet manuálisan beállítani az IRQ-t egyes AGP vagy PCI buszra telepített eszközöknek. Ez különösen hasznos, ha egy merevlemezt teszünk át egyik gépből a másikba, de nem akarjuk újratelepíteni az operációs rendszert, hogy az újra felismerje az IRQ beállításokat. Tehát az eszközöknek való IRQ rendeléssel kijátsszató sok konfigurációs probléma a merevlemez új rendszerbe történő telepítése során.

Megjegyzések:

• Ha itt meghatározunk egy bizonyos IRQ-t, akkor nem határozható meg ugyanaz az IRQ az ISA busznak. Ha mégis ezt tesszük, akkor ütközéseknek nézünk elébe.

• Minden PCI busz alkalmas 4 megszakítás aktiválására - INT A, INT B, INT C és INT D

• Az AGP foglalat alkalmas 2 megszakítás aktiválására - INT A és INT B

• Rendszerint minden foglalathoz az INT A van kiosztva. A többi megszakítás azért van, hátha a PCI/AGP eszköznek egynél több IRQ-ra van szüksége, vagy az IRQ kérés "felhasználódott".

• Az AGP foglalat, és az első PCI foglalat megosztja ugyanazt az IRQ-t.

• A 4-es és 5-ös PCI foglalatok megoszják ugyanazt az IRQ-t.

• Az USB a PIRQ_4-et használja.

A következő táblázat mutatja a PIRQ és az INT kapcsolatát:

Látható, hogy a megszakítások lépcsőzetesen vannak kiosztva, tehát ütközés nem történik könnyedén. Ettől függetlenül amiért az AGP és az első PCI ugyanazt az IRQ-t használja, a legjobb, ha csak az egyiket használjuk (általában az AGP-t a grafikus vezérlőnek), kivéve, ha nincsen több bővítőhelyünk. Ugyanez igaz a 4-es és 5-ös PCI foglalatra. Magyarul ez azt jelenti, hogy lehetőség szerint ha van AGP videokártyánk, akkor ne pakoljunk PCI kártyát az első foglalatba, valamint ha a 4-es foglalat foglalt, akkor ne rakjunk semmit az 5-ösbe, és fordítva.

Általában az opciót lehet AUTO-n hagyni, viszont ha szükség van egy bizonyos IRQ-t kiosztani az AGP vagy a PCI buszra, akkor ezt a BIOS opciót kell használni. Legelőször meg kell nézni, hogy az eszköz melyik foglalatban van benne. Ezután ellenőrizni kell a fenti táblázatot annak meghatározására, hogy melyik az elsődleges PIRQ. Például ha egy PCI hálózati kártya van a 3. foglalatban, a táblázat megmutatja, hogy az elsődleges PIRQ a PIRQ_2, mert minden foglalathoz az INT A van kiosztva ha lehetséges.

Ezután ki kell választani azt az IRQ-t, amelyiket használni akarjuk ahhoz a foglalathoz kiosztva az alkalmas PIRQ-hoz. Ha a hálózati kártyának (a fenti példát folytatva) az IRQ 7-re van szüksége, akkor állítsuk a PIRQ_2-t az IRQ 7 használatára. Ekkor a BIOS az IRQ 7-et a 3-as PCI foglalat részére osztja ki.

Emlékezzünk arra, hogy a BIOS megpróbálja kiosztani az INT A-hoz kapcsolódó PIRQ-t minden foglalat számára. Ezért az AGP foglalat és a PCI foglalat elsődleges PIRQ-ja a PIRQ_0, míg a második PCI foglalat elsődleges PIRQ-ja a PIRQ_1 , és így tovább. Csak egy linkkel megoldható a szükséges IRQ kapcsolása a helyes PIRQ-hoz, így a megfelelő foglalathoz lesz az kiosztva.