A fertőtlenítés fogalma,
a fertőtlenítő eljárások hatékonyságát
befolyásoló tényezők
                             
                             
                             

1.

 Fertőtlenítés (dezinfekció) fogalma:

 

 minden olyan eljárás, amely a külső környezetbe kikerült kórokozók elpusztítására, illetve fertőzőképességük megszüntetésére irányul
                             
                             
                             

2.

 Fertőtlenítő hatás:

 

azon fizikai, kémiai, illetve kombinált eljárások, amelyek a mikroorganizmusokkal közvetlenül érintkezve, megfelelő intenzitás és aktivitás mellett, meghatározott időtartam (úgynevezett behatási, vagy expozíciós időtartam) alatt azok pusztulását, inaktiválását idézik elő.
                             
                             
                             

3.

 Fertőtlenítő eljárás:

 

a fertőző forrásból a külső környezetbe kikerült kórokozó mikroorganizmusok fizikai, kémiai, valamint   kombinált hatásokkal történő elpusztítása, inaktiválása.
                             
                             
                             

4.

 A fertőtlenítőhatás létrejöttének feltételei:
 

-

a fertőtlenítő szer/fertőtlenítő hatást létrehozó tényező;
 

-

 a behatási idő azaz az expozíciós (a fertőtlenítő szer/fertőtlenítő hatást létrehozó tényező és a mikroorganizmus között fennálló közvetlen kontaktus, amely alatt a fertőtlenítés létrejön);
                             
                             
                             

5.

 A fertőtlenítő hatás érvényesülését befolyásoló tényezők:
 

a)

 általános tényezők:
   

-

a fertőtlenítendő anyag (eszközök, tárgy, felület) tulajdonsága:
     

Ø

a végrehajtásához csak olyan eljárás alkalmazható, mely nem jár anyagkárosító hatással;
     

Ø

 a fertőtlenítendő anyag felületének kiképzése, milyensége, illetve szerkezetének jellege is
        (a sima, egybefüggő, tömör felületek fertőtleníthetősége sokkal kedvezőbb, mint a porózus, repedezett, hézagos felületeké vagy a laza szerkezetű anyagoké - Lényeges a fertőtlenítendő anyag felületének, szerkezetének víztaszító tulajdonsága is)
                             
   

-

a fertőtlenítendő anyag szerves anyaggal való szennyezettségének mértéke:
      a szennyezettség bizonyos mértéken túl csökkenti, vagy meg is gátolhatja a fertőtlenítő hatás érvényesülését.
      (A patogén mikroorganizmusok a külső környezetbe mindig valamilyen váladékkal (széklet, vizelet, genny stb.) együtt kerülnek ki. Ez a szerves anyag - a mikroorganizmusokat körülvéve -megnehezíti vagy meg is gátolja a fertőtlenítő ágens és a mikroorganizmus közvetlen kontaktusát. Ez viszont a mikroorganizmusok életben maradását, aktív állapotuk megtartását eredményezi. Ezért a fertőtlenítés igen fontos fázisát képezi az eszközökön, tárgyakon, felületeken lévő szennyeződés előzetes eltávolítása, vagy fellazítása, a felületek ún. nedvesíthetővé tétele.)
                             
    - a mikroorganizmusok száma és ezek ellenállóképessége:
     

Ø

 a fertőtlenítőszerekkel szemben nem egységes az egyes mikroorganizmusok ellenálló képessége, az adott típusú, koncentrációjú dezinficienssel szemben a baktériumok (ezeken belül a különböző fajok), valamint a vírusok és a gombaelemek igen eltérő ellenállást mutatnak
     

 

(A dezinficiensekkel szemben a legellenállóbbak a pseudomonas, klebsiella fajok, a staphylococcusok, mykobaktériumok, néhány vírus-csoport és néhány gombafaj is. A baktériumok spórái a dezinficiensekkel szemben igen ellenállók. Különösen nagy ellenállóképességgel rendelkeznek a szivacsos agyvelősorvadást [Creutzfeld-Jakob-féle betegség] okozó prionok, a betegség fehérjetermészetű elemei.)
     

Ø

 az alkalmazott fertőtlenítő eljárás megválasztását befolyásolja, az adott felületen elpusztítani, inaktiválni kívánt mikroorganizmusok száma és ellenálló képessége;
     

 

(A fertőtlenítendő felületen, vagy anyagban lévő mikroorganizmusok száma és az alkalmazott fertőtlenítő hatás erőssége között egyenes arányú összefüggés van. Bonyolítja az összefüggést adott felületen vagy anyagban lévő mikroorganizmusok ellenálló képessége. A különböző mikroorganizmusok eltérő módon reagálnak ugyanazon fertőtlenítő hatásra.)
     

Ø

 nem mindig ismert az adott felület vagy anyag mikroorganizmustartalma, ezek ellenálló képessége: alapelv, hogy mindig olyan eljárást és hatáserősséget kell alkalmazni, mely a legellenállóbb patogén mikroorganizmusok elpusztulását, inaktiválását eredményezi
        rutinszerű fertőtlenítésnél sporocid hatásfok elérésére nem cél, az ilyen hatással is rendelkező eljárásokat csak speciális, indokolt esetben kell alkalmazni
                             
    - a fertőtlenítő ágens (hatás), valamint a fertőtlenítendő anyag hőmérséklete;
        (A kémiai folyamatok törvényszerűségeiből ismeretes, hogy a reakciók sebessége a hőmérséklet emelésével növekszik. Ez a törvényszerűség - bizonyos határok között - a fertőtlenítő hatásra bekövetkező mikroorganizmus-pusztulás sebességére is érvényesül. Ennek megfelelően minden fertőtlenítő eljárással -fertőtlenítő oldatokkal, aerosollal, gázzal, vagy hőenergiával, sugárzó energiával -történő mikrobapusztulásnak van egy hőmérsékleti optimumpontja, vagy hőmérsékleti intervalluma, ahol a kívánt pusztulás, vagy inaktiválás a legjobb hatásfokkal, a leggyorsabban végbemegy. Az optimális hőmérséklet alkalmazásának azonban néhány eljárásnál határt szab a hőenergia anyagkárosító tulajdonsága, illetve néhány fertőtlenítőszernek a magas hőmérséklet hatására bekövetkező kedvezőtlen bomlása, inaktív vegyületté történő átalakulása. Ezért az egyes fertőtlenítő eljárások gyakorlati alkalmazása során -a hatásosság mellett és az anyagkárosító hatás elkerülése érdekében - döntő jelentőségű az előírt hőmérsékleti értékek pontos betartása.)
     

Ø

a hőenergiával szemben az egyes mikroorganizmus csoportok között viszonylag kismértékű ellenállásbeli különbség tapasztalható;
     

Ø

a baktériumok vegetatív alakjai, a vírusok és a gombaelemek a hőenergia hatására viszonylag azonos paraméterek (hőmérséklet-expozíciós idő) mellett pusztulnak el;
     

Ø

 kivételt képeznek a baktériumspórák, melyek csak magasabb hőmérsékleten és hosszabb idő mellett pusztíthatók el
                             
    - a behatási  időtartam hossza;
     

Ø

minden fertőtlenítő eljárásnál egyaránt fontos az alkalmazott fertőtlenítő ágens és a mikroorganizmusok között fennálló kontaktus időtartama
     

Ø

a mikrobapusztulás eléréséhez minden esetben szükség van több-kevesebb időre;
     

Ø

a szükséges időtartam hosszát az előző tényezők nagymértékben befolyásolják;
     

Ø

 az előírt expozíciós időtartam lerövidítése azzal a következménnyel jár, hogy adott felületen, anyagban a mikroorganizmusoknak csak egy része pusztul el és a fertőtlenítő hatás megszűnte után a mikrobák egy része ismét életképessé válik;
        (A fertőtlenítő eljárások gyakorlati alkalmazása során legtöbbször elkövetett hiba a fertőtlenítéshez szükséges behatási idő be nem tartása. Pedig ennek a tényezőnek figyelmen kívül hagyása - még az egyébként szakszerűen kivitelezett fertőtlenítés esetén is -magát a megkívánt eredményt veszélyezteti.)
                             
                             
                             
                             
                             
                             

 
 
 
 
 
 
Készítette: fodor

Készült: 2021.02.09.