Amit a halakról tudni kell
Halak kb. 450 millió (!!!) éve élnek Földünkön. A devon korban élő halakból alakultak ki később az első négylábúak, amelyek az összes ma élő négylábú állat ősei, vagyis az emberé is. Ilyen szempontból a halak, nagyon távoli rokonaink.
A halak kialakulásának története még elég homályos, de a mi szempontunkból ez nem is annyira lényeges. Elég annyit tudni, hogy a halaknak alapvetően két nagy csoportja alakult ki:
Egy kis rendszertan:
Gnathostomata - állkapcsosak 1. Chondrichthyes - porcoshalak a) alosztály: Elasmobranchia - cápák és ráják b) Holocephalia - tömörfejűek 2. Osteichthyes - csontoshalak a) Actinopterygia - sugarasúszójúak b) Sarcopterygia - izmosúszójúak 1. rend: tüdőshalak (3) 2. rend: Crossopterigii - bojtosúszós halak (1)
Mivel számunkra csak a csontos halak az érdekesek, így csak ezekről lesz szó:
A "normál" hal a vízben való élethez alkalmazkodva áramvonalas testformát alakított ki, és többé vagy kevésbé lapos testű. A vízben való gyors mozgásra a bőrből kinövő nyúlványok szolgálnak, amelyeket szükség szerink ki lehet feszíteni, vagy össze lehet csukni, ezek az úszók. Az előrehaladást normál esetben a farokúszó szolgálja, melyet a farok erős izomzatának oldalra capásával használ a hal. A többi uszony tulajdonképpen a stabilizálást szolgálja. Ideális esetben a hal kiegyensúlyozott a vízben, ami azt jelenti, hogy se nem nehezebb, se nem könnyebb annál a víznél, amelyben él. Vagyis lebeg az általa megválasztott mélységben. E célbó egy levegővel telt úszóhólyagot találunk a hal testében, melynek térfogata változtatható - ez teszi lehetővé számára, hogy fajsúlyát mindig a megfelelő értékre állítsa be.
Mivel a vízben uralkodó körülmények csak részben egyeztethetők össze a szárazföldi körülményekkel, a halak érzékszervei nekünk, szárazföldi lényeknek, meglehetősen szokatlanok. Az egyik fontos különbség a szem, ami két lényeges dologban tér el:
Természetesen a halak kémiai érzékelőkkel is rendelkeznek. Sok fajon találunk a száj környékén speciális tapogatókat, ízérzékelőket - bajuszt. Egyesek, mint a gurámik az ízeket a fonalszerűvé alakult hasúszójukkal is képesek érzékelni.
Minden hal számára fontos tudni, milyen messze van tőle a zsákmánya, vagy az ellensége. Erre, mint láttuk a szemük nem épp a legmegfelelőbb. Ezért a halaknak kialakult egy különleges érzékszerve: az oldalvonal. Ez egy bőrbe süllyedő csatorna. A fej környékén sok apróbb csatornácskára oszlik, amelyek nyálkával telítettek. Ha a hal testét lökéshullám éri, azok a könnyen elmozduló nyálkát, kissé eltolják a csatornában, ami az ott található, nagy számú érzékelő szőrszálat is elmozdítja. Így a hal "jelentést" kap, ha egy tárgy közeledik hozzá, hogy az nagy vagy kicsi, milyen alakú, milyen a sebességge.
Ha a halak füle kívülről nem is látható, kiváló a hallásuk. Belső fülük az elvet tekintve, hasonló a mi fülünkhöz. Egyes fajok, pl. a pontyfélék még egy különleges hangerősítő mechanizmussal is rendelkeznek, ami az úszóhólyaggal van kapcsolatban. Amely állat zajokat képes felfogni, maga is képes hangokat kelteni. A valóságban a halak necsak, hogy nem süketek, de nem is némák. Nagyon sok faj, valóságos koncerteket rendez. Csak mi emberek nem vagyunk abban a helyzetben, hogy észleljük is azokat. Természetesen a halak nem hangszálak segítségével keltenek hangokat. Egyes csíkfélék jelentős, kattanásszerű hangokat keltenek. A vitorláshalak, a gurámik az egymás közötti érintkezésben is felhasználják ezeket. Természetesen, az egymás közötti érintkezésben a szem fontosabb szerepet tölt be. Egyes fajok a nász idejére különösen színpompás mintázatot öltenek .