Élő eleségek

Növendék sórák
(Artemia spp., rendszerint A. salina)

A halak etetése:
A növendék sórákok nagyon jó táplálékai lehetnek az ikrázók frissen kikelt ivadékai, vagy kisebb méretű halak számára. Nagy termetű, tengeri halak is szívesen fogyasztják, valamint makro-planktont helyettesítő tápláléka lehet néhány gerinctelennek is, melyek kiszűrik a vízből.

Tenyésztés:
A sórákok keltetése igen könnyen megoldható. A keltető bármilyen típusú palackból kialakítható, bár a boltokban lehet kapni kifejezetten sórák keltetésére szolgáló edényt is. Bármilyen üveg megfelel, de a legjobb az, amelyiknek homorú vagy kúpos az alja, mert ilyenkor az üvegben mindenhol egyformán áramlik a víz, nem lesznek áramlás-mentes helyek. Egy kis légpumpával és műanyag csővel áramoltassuk a vizet az üvegben, tegyük az egészet megvilágított helyre és tartsuk a víz hőmérsékletét 30 ^oC körül, így a rákok igen hamar kikelnek.

Kb. 1 teáskanál jódmentes sót adagoljunk a keltető miden liter vízéhez. Nem kell valami márkás, drága sót vennünk, azt használjuk, ami a legolcsóbban beszerezhető! Növelhetjük a kelési és túlélési esélyeket, ha keserűsóval vagy nátrium-bikarbonáttal növeljük a víz keménységét.

A vizet mindenképpen erős áramlásban kell tartani, hogy a peték folyamatosan mozogjanak. Ezt legkönnyebben a víz levegőztetésével érhetjük el. Az üvegbe egy merev (pl. üveg vagy műanyag) csövet lógassunk, így elkerülhetjük, hogy a vezeték kicsússzon onnan. Ha valaki porlasztókövet tesz egy sima tömlő végére, akkor a palack ármérőjétől függően ez többször nekiütődhet az üvegnek.

Mikor kikeltek a rákok kapcsoljuk ki a légpumpát és hagyjuk leülepedni a vizet. A felrepedt peteburkok a víz felszínén, míg a rákok - ha a víz nem túl sós - az alsóbb régiókban gyűlnek össze. Ekkor egy hosszabb tömlővel kiszippanthatjuk az izgő-mozgó tömeget a víz aljáról. A rákokat nagyon finom hálóval foghatjuk fel, beleöntjük őket egy csészényi vízbe és szemcseppentővel adagoljuk a halaknak.

Beszerzési források:
A sórák peték a legtöbb akvarisztikai üzletben, kis üvegfiolákba csomagolva beszerezhetők. Újabban kapható zacskós változat is, ebben már a megfelelő sómennyiség is megtalálható. Én ezt használom.

Kifejlett sórák

A halak etetése:
Minden, kb. 13 cm alatti hal szívesen fogyasztja.

Tenyésztés:
Nem érdemes bajlódni vele. Nagyon kicsi a tenyészet hozama és a Daphnia könnyebben tenyészthető.

Azoknak, akik VALÓBAN sórákot akarnak nevelni be kell szerezni egy nagy, nyitott tetejű edényt (akvárium, gyerek pancsolómedence, lavór), fel kell tölteni sós vízzel és be kell oltani zöld, algás vízzel valamint tápanyagokkal (tápanyag tabletta). Meg kell várni, míg a víz sárgás-zöld színűre érik. Ezután tegyünk bele pár ivadék sórákot és várjunk. Kis mennyiségű sörélesztő vagy más mikro-eleség gyorsíthatja a rákok növekedését. Segíthet az is, ha a rákok medencéjét erős, de nem közvetlen fény éri : ettől elszaporodnak a mikroalgák.

Beszerzési források:
Mint a növendék sórák esetében.

Daphnia

A halak etetése:
A Daphnia (vízibolha, Daphnia pulex, D. magna spp.) kicsi, héjas állat. Talán ez a leginkább megfelelő táplálék a kisebb édesvízi halak számára. Nem pusztul el a vízben és amíg él pusztítja a lebegő mikroszkópikus méretű hulladékot. Mérete az alig láthatótól kb. 3-4 mm-ig terjed. Nagyon sok vadon élő hal temészetes elesége.

Tenyésztés:
A Daphniát tulajdonképpen bármilyen méretű tartályban tenyészthetjük, jó egy befőttes üveg is, de jó egy nagy műanyag kanna is. A szobai tenyészet ugyanúgy etethető az akvárium üvegfaláról lekapart algával, akváriumi hulladékkal, mint használt sörélesztővel, tejporral vagy algaporral. A legjobb azonban a zöld, algás víz, ezt a házon kívüli tenyészetekben használhatjuk. Sok zöld, érett vizet nyerhetünk úgy, ha a klórmentesített vízhez tápanyagokat, vasat adunk és beoltjuk egy kis algás vízzel. Ha a vízben elég tápanyag van és sok fény éri akkor pár hét alatt az úszó alga spóráktól teljesen bezöldül.

Elterjedt, hogy erre a célra kis adag péppé zúzott salátalevél is nagyon jól használható.

Az ivadékhalak medencéjébe is tehetünk Daphniát. A Daphnia elpusztítja a kis halak számára veszélyes baktériumokat és úgy általában tisztán tartja a vizet. Mikor halaink megnőttek ők fogyasztják el a vizibolhákat.

Ivadék halainkat is betehetjük a Daphnia tenyészetbe (kb. 2 halat számolva literenként), ott aztán kedvükre falatozhatnak. Nagy medencében tartott és gyakrabban etetett halak gyorsabban is fejlődnek.

A Daphniát sűrű szövésű hálóval tudjuk elkapni.

Beszerzési források:
Tiszta Daphnia kultúrát pár üzlet is árusít, de plankton hálóval foghatunk mi is a lakóhelyünkhöz közeli tavakból. Egy olcsó planktonhálót bármelyik akvarista össze tud állítani magának. Varrjunk egy kúp alakú hálót valamilyen sűrű függönyanyagból, majd ezt erősítsük föl egy kör formára hajlított drótra. Erősítsünk valamilyen súlyt a drótkeret egyik oldalára, a másik oldalára pedig kössünk damilt. A szerkezetet eresszük le egy csónakról és húzzuk magunk után. A drótkeret nyitva tartja majd a háló száját, a nehezék pedig megakadályozza azt, hogy a háló körbe forogjon. A Daphnia gyűjtése közben persze más, nem kívánatos vendég is a hálónkba akadhat, ezért óvakodjunk az olyan parazitáktól, mint a hidrák és a különböző ragadozó férgek pl. az üvegálca. Az üvegálca egyébként a nagyobb halak számára kitűnő eleség is lehet, de megtámadhatja az ivadék halakat.

Cyclops

A halak etetése:
Ugyanaz vonatkozik rá, mint a Daphniára, de ragadozó. Elpusztíthatja az ikrákat és a kikelő ivadékokat. A lárva termetű Cyclops ugyanúgy etethető, mint a kis sórák.

Tenyésztés:
Hasoló a Daphnia tenyésztéséhez, de ritkább betelepítéssel.

Beszerzési források:
Gyakran megtalálható más eleségekkel együtt, pl. Daphnia tenyészetekben. Ha egyszer bekerült egy tenyészetbe és elkezdett enni akkor igen nehéz kiirtani.

Szúnyoglárva

A halak etetése:
A legtöbb kisebb hal felnőtt példányai szívesen fogyasztják. Ha a hal egy kicsivel is nagyobb mint a lárva, már megeszi. Nagyon sok vadon élő kisebb hal táplálékának fő összetevője a repülő rovarok lárvái.

Tenyésztés:
Nagyon egyszerű. Tegyünk ki egy vödör, hordó vagy dézsa vizet. Tegyünk bele egy kis sűrített tejet vagy füvet, így baktériumok jutnak a vízbe és elindul az infúzóriásodás. Ezek a csillós egysejtűek a szúnyoglárvák legfőbb táplálékai. Van aki trágyát is felhasznál erre a célra! Ha vannak szúnyogok a közelben akkor két-három hét múltán szúnyoglárvák is lesznek a vízben.

Használhatunk gyermek pancsolómedencét is, melyet vízzel és kevés, nem gyomirtózott fűvel teszünk vonzóbbá a szúnyogok számára. Pár hét múlva egy durvább szövésű hálóval, nagy számú szúnyoglárva fogható ki a vízből.

Másik módszer, ha egy kb. 4 literes vödröt kis kerti tó vízével töltünk fel (a csapvíz csak hosszú idő alatt érik be), egy-két csésze földet szórunk bele és pár napig pihentetjük. Mikor megjelennek a lárvák a vödör tartalmát egy nagy hálón keresztül egy másik vödörbe öntjhetjük, így elfogjuk a lárvákat, de az értékes víz megmarad és újból felhasználható.

A szúnyoglárvák kapcsán a legnagyobb problémát rendszerint a szomszéd okozza, aki felfedezheti a tenyészetet. Pedig beláthatja, hogy a nálunk kikelt szúnyoglárvákat mind feleszik a halak, míg ha ezek a szúnyogok tavakban fejlődnek ki akkor nagy valószínűséggel nem pusztulnak el.

Azzal is számolni kell, hogy ha valaki túl sok szúnyoglárvát ad halainak, akkor az el nem pusztult példányok bebábozódnak és szúnyogokká fejlődhetnek.

Beszerzési források:
Várni kell addig, míg a kis vérszívók felfedezik - az egyébként igencsak szagos - tenyészetünket, vagy a közeli tavakban kereshetünk szúnyogpetéket. Mivel a peték össze vannak ragadva úgy néznek ki, mint egy kis tutaj.

Tubifex

A halak etetése:
Ez a visszataszító, baktériumokkal ellepett büdös csúszómászó a legjobb protein forrás a halak számára. Ezen kívül nagyon jó kondícionáló eleség.

De vigyázzunk vele, folyamatos etetése következtében halaink elhízottak, egyoldalúan tápláltak lesznek, valamint a fertőzések is gyakrabban jelentkezhetnek majd. A túletetés másik következménye lehet, ha az el nem fogyasztott tubifex beássa magát a talajba és szennyezi az akváriumot.

Tenyésztés:
Nem igen éri meg tenyészteni. A tubifex a víz alján él és tenyészik. Banánhéjjal etethető. Vizét erősen szűrni kell. Egy hálóval belemerítünk a talajba és kiszitáljuk a tubifexet. Koszos, nehézkes a tenyésztése és egyszerűbb protein forrást is találhatunk.

Beszerzési források:
A legtöbb akvarista üzletben kapható, de a tubifex szennyvizekben él, hepatitiszt vagy más potenciális kórokozót hozdozhat. Ajánlatos a kellemetlen szagok elkerülése érdekében hideg, átfolyó vízben tartani.

Grindál

A halak etetése:
Ezek a férgek igen kicsik, maximum 1,3 cm-re nőnek. Mindenféle kis termetű halnak adható. Tenyésztésük körülményei miatt teljesen betegségmentesek. Nem ássa be magát olyan könnyen a talajba mint más férgek és a vízben is elél pár napig. Jó eleség a fenéklakó halaknak, valamint azoknak, akik elég gyorsak elkapni miközben leesik a fenékre, vagy nem restellnek leúszni és felcsipegetni onnan.

Tenyésztés:
Tegyünk egy műanyag dobozba fele-fele arányban föld és tőzeg keverékét, nedvesítsük be egy kicsit és a mikro-sütőben 5 perc alatt fertőtlenítsük. Ezután hagyjuk kihűlni, tegyünk bele pár grindál férget és adjunk nekik magas protein tartalmú gabonapelyhet minden alkalommal, amikor az előző etetés eleségét elfogyasztották. Ezután már csak a szaporodást kell kivárni. Minimum 21 ^oC-on tartsuk őket. Ha egy pici üveglapot teszünk a tenyészetbe akkor a férgek felmásznak rá. Erről a lapról csészébe moshatók és kiskanállal már adagolhatók is a halaknak. Egy egészséges tenyészettel 100 kisebb termetű halat etethetünk.

Figyelni kell arra, hogy a talaj nedves, de ne átázott legyen. Ezt klórmentes vízzel való permetezéssel biztosíthatjuk.

A tenyészetbe gyakran kerül atka vagy szúnyog. Mindkettő feletethető a halakkal, de előbb-utóbb kellemetlenné válik. Vegyünk ki a tenyészetből pár grindált és 3-4 órára, tegyük bele egy csésze vízbe. A kórokozók megfulladnak és a grindálokkal egy új tenyészet kezdődhet. A régi kultúra is megmenthető, de nem érdemes vele foglalkozni.

Ha a férgek nem nőnek megfelelően próbáljuk meg a talaj pH-ját emelni egy kicsit : keverjünk szódabikarbónát a talajba, ezzel ellensúlyozhatjuk a tőzeg savanyító hatását.

Beszerzési források:
Barátok, helyi akvarista boltok.

Televényféreg

A halak etetése:
Ezek a férgek maximum 2,5 centiméterre nőnek és megfelelő tápláléka lehetnek a 7-16 centis halaknak.

Tenyésztés:
Hasonló a Grindálhoz, de ezek a férgek nem szeretik a meleget. Maximum 21 ^oC-on tartsuk őket, a nyári hónapokra pedig lehetőség szerint hűvös, nedves környezetet kell biztosítani számukra. A televényférget fadobozban, virágföldben tenyészthetjük. A doboz kb. 30x40x15 centiméteres legyen, megfelelő méretű, pontosan illeszkedő és vízálló tetővel (pl. üveg). Ugyanazzokkal az eleségekkel etethető, mint a Grindál, de számos forrás a legjobbnak a tejbe áztatott fehér kenyeret tartja. Másik jó módszer, ha salátából, gyümölcsből, kenyérmorzsából vagy zabpehelyből egy kis víz hozzáadásával keveréket készítünk. Ebből a "levesből" - az előre, a talaj közepére ásott kis gödörbe - adhatunk nekik minden héten kb. egy csészényit (a mix víztartalma miatt ezzel egyidejűleg nedvesítjük is a talajt).

A férgeket teljes sötétségben kell tartani. Etetéskor feljönnek a felszínre, magukkal viszik a táplálékot és gyorsan felfalják. Ezután csoportba tömörülnek. Az akvaristák ezt a féreg-tömeget szokták a halaknak adni. A férgek, ahogy fény éri őket menekülni kezdenek, ilyenkor gyorsan kell cselekedni. Egy másik módszer a férgek előcsalogatására a talajból, ha veszünk egy konzervdobozt, felnyitjuk mind a két végét és az egyik nyílásra egy madzaggal átlátszó műanyag hálót rögzítünk. Ezt a szitát a hálós résszel lefelé beleültetjük valamilyen kúpos, elvékonyodó mérőedénybe, majd vizet engedünk bele. A víz ne érje el a hálót, kb. 1,5 cm legyen a távolság a háló és a víz felszíne között. Ebbe a hálóba tegyünk egy kis földet a féreg-kultúrából és az egész fölé tegyünk egy lámpát. A lámpa melege pár óra alatt a hálón keresztül a vízbe hajtja a férgeket, így azok tisztán adhatók a halaknak, vagy későbbi felhasználásra lefagyaszthatók. Ez a módszer a Grindál férgekkel is kell, hogy működjön

Persze az, aki nem bánja, ha piszkos lesz a keze pár perc alatt is képes a földtől elválasztani a televényférget. Tegyünk a tenyészet talajából egy tárolóedénybe, öntsünk hozzá vizet, jól keverjük meg majd az egészet öntsük ki. A férgek csomókba gyűlnek össze. Szedjük össze a csomókat és ismételgessük ezt addig, amíg nem kapunk teljesen tiszta eleséget.

A televényférgeket legkönnyebben féreg adagolókból lehet a halaknak adni. Egy kis tárolóedényt is használhatunk, amelyből a vízfenéken fogyaszthatják el a halak az eleséget. Ez főleg az ikrázó fogaspontyokat tartóknak lehet előnyös, ahol aljazatként csak tőzeget használnak. A televényférget ne szórjuk direkt a vízbe: az el nem fogyasztott férgek beássák magukat a homokba ahol csak a legkitartóbb fenéklakók számára lesznek elérhetők. Az etetéskor megmaradt televényférgeket későbbi felhasználásra le lehet fagyasztani.

Beszerzési források:
Mint a Grindál esetében.

Földigiliszta

A halak etetése:
Közepes nagyságú és nagy halak etetésére alkalmas (10 cm fölött).

Tenyésztés:
A földigiliszták tenyésztésének lépései:

1. Készítsünk fából egy dobozt (bármekkora jó, de nagyobb doboz = több giliszta).

~       Két pánttal rögzítsük rá a tetejét.

~       Fúrjunk/vágjunk kb. 5 centis lyukakat a doboz elejére úgy, hogy a lyukak alsó széle a doboz belsejének aljával legyenek egy vonalban.

~       Fessük be a dobozt valamilyen olaj alapú, vízálló festékkel.

~       Tegyünk a doboz belső felén a lyukak elé valamilyen műanyag hálót, így a későbbiekben a dobozba helyezett tőzeg majd ki tudja ereszteni a vizet, de a giliszták nem tudnak elszökni. A doboz kész is.

2. Alakítsuk ki a giliszták lakhelyét.

~       Töltsük fel tőzeggel a dobozt. Vegyük figyelembe, hogy az átázott tőzeg a későbbiekben majd összetömörül.

~       Locsoljuk át a tőzeget úgy, hogy a víz teljesen átitassa.

~       Szerezzünk 6 téglát.

~       Helyezzünk egy-egy téglát az első és két-két téglát a hátsó sarkok alá, így a doboz előre dől és víz szivárog a lyukakból.

~       Tegyünk egy tálat a lyukakhoz megakadályozandó a padló átázása (hacsak nem kint tartjuk a tenyészetet).

3. Jöhetnek a giliszták.

~       Szerezzünk be olyan kis méretű gilisztákat, amilyet csak találunk.

~       Tegyük a gilisztákat a dobozba.

~       Vegyünk a boltban egy csomag gabona (kukorica) pelyhet. Ez az egyetlen, ami a giliszták táplálásához kell.

~       Három vagy négy naponta hintsünk a pehelyből egy keveset a tőzeg tetejére. Mielőtt ezt megtennénk az előző etetés maradékát keverjük bele a tőzegbe.

~       Egy hónap múlva már milliónyi gilisztánk lesz a legkisebbtől a teljesen kifejlett nagyságúakig. A kis gilisztákat a kis és közepes termetű halaknak adhatjuk, míg a nagyobbakat a legfalánkabb nagy halaknak.

~       A tenyészet rendszeresen megújul így szinte lehetetlen túl sokat etetni belőle!

~       A tőzeget rendszeres locsolással nedvesen kell tartani, de ne locsoljuk túl és ne engedjük kiszáradni! Ha kiszárad a giliszták nagyon gyorsan elpusztulnak. Szerencsére a tőzeg igen jól visszatartja a vizet, így nem kell gyakran locsolni.

~       A gilisztákat nem szabad nagyon hideg helyen tartani. Mivel a tenyészetnek nincs szaga, télen nyugodtan tartható pl. a garázsban is. Nyáron viszont a tűző naptól óvjuk őket, tartsuk a tenyészetet árnyékos helyen.

~       A tetőt tartsuk lecsukva, a giliszták a sötétséget kedvelik.

4. A giliszták más felhasználási területei.

~       A cserepes növények szeretik a gilisztákat!

~       A kerti növények is!

~       A fű is!

Beszerzési források:
Horgászboltok, kertészetek, kertek, udvarok.

Infúzória

A halak etetése:
A frissen kikelt ivadékok elesége.

Tenyésztés:
Kezdjük jól érett, zöld vízzel, tegyünk bele növényi részeket, pl. salátát, lucerna darabokat. A felforralt növényi részek sokkal gyorsabban lebomlanak, ezzel gyorsíthatunk a folyamaton. Mikor a növények bomlásnak indulnak baktériumok jelennek meg, majd véglények szaporodnak el annak függvényében, hogy mennyi baktérium táplálékot találnak. Vegyük figyelembe, hogy egy újonnan indított tenyészet több baktériumot, mint véglényt tartalmaz. Ha azt akarjuk, hogy a kultúrának ne legyen szaga, akkor erősen levegőztessük azt. Ha az akvarista hosszabb időn keresztül fent szeretné tartani a tenyészetet, akkor a fenéken összegyűlő rothadó növényi részeket 3-4 naponta le kell szívni és újakkal helyettesíteni. A tenyészet optimális mérete attól függ, hogy mennyi véglényre van szükségünk.