A halfajok kiválasztása

Az üzleteket járva feltűnő a halfajok elképesztő változatossága; a kereskedők jó néhány száz fajt kínálnak, és elég sok van közöttük, ami egy kezdő akvarista számára is megfelelő. Viszont úgy sohasem szabad vennünk egyetlen halat sem, hogy nem tudunk eleget egyedi sajátosságairól, szokásairól. Néhányan úgy jönnek ki egy üzletből, hogy fogalmuk sincs, vajon az éppen megvásárolt példány mit eszik, mekkorára nő, és van-e valamilyen különleges igénye. Az új halak kiválasztása mindig nagyon izgalmas feladat, de találomra vásárolni végzetes és költséges lehet. Például az olyan halfajok, melyek a természetben is különleges körülmények között élnek, közel sem biztos, hogy megfelelő otthonra találnak egy, az eredetitől nagyon eltérő vízi környezetben. Azok a halak pedig, melyek eredetileg is mindenféle feltételhez alkalmazkodtak, több mint valószínű, hogy ellenállóbbak lesznek majd az akváriumban is. A halaknak egymással is össze kell férni. A kezdő akvaristák többsége először olyan akváriumot állít össze, amiben egymástól különböző halakat tart. Ráadásul ezek a halak a világ más-más részéből származnak, és különféle körülmények között élnek. Viselkedésük és táplálkozási szokásaik is változatosak. Ez azt jelenti, hogy, még ha a legellenállóbb fajokat választottuk is ki, ha valamilyen szempontból összeférhetetlenek egymással, sok gondunk lesz velük. Az összeférhetőség tehát alapvető fontosságú a többféle halfajjal benépesített, ún. társas akváriumokban. Ide tartozik még az is, hogy a halaknak békés természetűeknek kell lenniük, hogy ne gyötörjék folyton egymást. Azokat a fajokat, melyek állandó zaklatásnak vannak kitéve, olyan stressz éri, hogy sokkal valószínűbb a megbetegedésük, legyen akár milyen jó is a vízminőség. Azonban a békés természetű csak kis része az összeférhetőség fogalmának Mire kell még ügyelnünk? Ha a kiválasztott halfajok különféle vízi környezetet kedvelnek legjobb szándékunk, ellenére sem tudunk mindannyiuk számára megfelelő feltételeke biztosítani. Azok a halak, melyek a legkevésbé képesek alkalmazkodni az akvárium vizének vegyi jellemzőihez, nem nőnek olyan nagyra, és a színük se lesz olyan élénk, mint a kifejlett példányoké. A különböző viselkedésmódokat is figyelembe kel vennünk. A gyorsan úszó halak állandóan zaklatni fogják a lassúbbakat. Etetéskor az agresszívabb gyorsabb fajok sokkal több élelemhez jutnak, a félénkebbek pedig a háttérben várhatják, míg nekik is marad valami. Adhatunk ugyan több táplálékot, de csak nagyobb lesz a valószínűsége, hogy a megmaradt eleség vízminőségi problémákat okoz. A magatartásbeli különbségek bomlasztóan hathatnak, ám még a legbékésebb fajok között is vannak néha ellentétek. A területvédő halak nem tűrnek meg másokat a térségükben, így csökken a többiek számára rendelkezésre álló tér. Ha nincs elég rejtekhely, dominánsabb fajok állandóan uralmuk alatt tartják többieket. Nehézséget okoz a megfelelő étrend összeállítás is, ha eltérő táplálkozási igényű fajok élnek együtt. Más-más eleséget kell adnunk mind a nagy fehérje igényű, mind a növényevő halaknak. Növekedésük é egészségük közvetlen összefüggésben áll a táplálkozástani szempontból kielégítő étrenddel, aminek meg felelő összeállítása természetesen fajonként változhat. Sok problémát megelőzhetünk azzal, ha nem tartunk egymástól nagyon eltérő méretű példányokat ugyanabban az akváriumban, legyenek azok akár a legbéké­sebb fajok is. A halak ugyanis megesznek bármit, ami a szájukba fér. Sok tapasztalatlan akvarista fedezte már fel megdöbbenten, hogy azok a vitorláshalak és lazacok, melyek ivadékhalként olyan jól megvoltak együtt, később egyszerűen nem tarthatók egy tartályban. Az igazság az, hogy az egyre gyorsabban növekvő vitorláshalak egy szemernyi lelkiismeret furdalást sem éreznek, amikor felfalják a kisebb lazacokét. Kérjünk tanácsot a kereskedőktől is, hogy miképp állítsuk össze az akváriumunkat és olvassunk minél többet a különböző fajokról! Ne felejtsük el, hogy a viselkedésükről szóló részek inkább általánosító jellegűek, így könnyen találkozhatunk egy-egy példánnyal, melyre egyáltalán nem érvényesek a leírt szabályok! Amikor halakat vásárolunk, vegyük figyelembe, hogy a kereskedők akváriumai túlzsúfoltak, viszont sokkal több időt fordítanak a gondozásukra és a halak is viszonylag rövid ideig, sok esetben csak egy hétig vannak bennük. Plattik és bíborszínű pontylazacok. Az is fontos, hogy az üzletekben kapható többsége nagyon fiatal, viszont a tartályunk benépesítésénél kifejlett példányokkal kell számolnunk, persze azt jelenti, hogy az első hónapokban az akvárium szinte üresnek tűnik majd. A kisebbek csak akkor fogják elérni az egészséges, kifejlett példányokra jellemző méreteket, ha elég hely van számukra. Az egészséges halak mozgékonyak. Ne vegyünk különös mozgású egyedeket, e figyelmeztető jel, ha egy hal a testéhez szorítja úszóit. Amikor közelítünk a tartályhoz, az egészséges halak az üveghez gyűlnek, mintha az etetést várnák. Ne vásároljunk abból az akváriumból, amiben láthatóan beteg példány is van. A halak kiválasztásánál, legyen szempont, hogy ne csak olyanokat vegyünk, melyek az akváriumnak ugyanabban a részében élnek, ugyanis olyan halfajok, melyek a vízfelszín közelében, mások inkább az akvárium közepén szoktak úszkálni, míg néhány faj az alsóbb régiókat Sok hal az idő nagy részét ugyanazon a szint mások pedig összevissza úszkálnak a tartályba. Amikor halakat vásárolunk, ne járjunk máshol utána, vagy ha mégis sok az elintéznivalónk, utoljára az akvarista szaküzletet hagyjuk. A halaknak jobb, ha egyenesen hazavisszük őket, hiszen kevesebb víz van egy-egy tasakban, annál hogy hőmérsékletváltozásnak ellenálljon, ebből adódóan pedig szegények stressznek vannak kitéve. Sokan azt tanácsolják, hogy a zacskókat 10- 15 percig lógassuk az akvárium vizébe azért, hogy kiegyenlítsük a hőmérséklet-különbséget. Véleményem szerint ez csak a halak nyugtalanságát növeli, már egyébként is éppen eleget szenvedtek a szállítás gyötrelmeitől, a bezártságtól és  ezért jobb, ha kiengedjük őket, amint hazaértünk. Viszont ha az akvárium vize hidegebb, mint a zacskóé mindenképp egyenlítsük ki a hőmérsékletet a fenti említett  módszerrel. A gyakorlottabb akvaristák nem öntik a tasakot az akváriumhoz, nehogy véletlenül kórokozókat  jutassanak bele. Ezért egy vödör fölé tartott hálón óvatosan áteresztik a tasak tartalmát, és a halat ezután engedik el a tartályban. Adjunk időt a halaknak, hogy alkalmazkodj környezetükhöz. A tartály lámpáit legalább 1 órára kapcsoljuk ki. Néhány faj inkább elrejtőzik. Amint megszokták új otthonukat, egyre többször merészkednek elő.

Ha a körülmények lehetővé teszik, legjobb az új halakat legalább két hétig egy másik tartályban, elkü­lönítve tartani. Így módunkban áll kockázat nélkül megfigyelni őket, vajon a hazaszállítás következtében kialakul-e valamiféle betegség. Ha a működő akvá­riumban van szivacsszűrőnk, áttehetjük az elkülönítő­be, hogy megoldjuk a biológiai szűrés problémáját. Az elkülönítő kielégítő fenntartásához ezen kívül még fűtőberendezésre és világítótesttel felszerelt fedőlapra van szükség. A tartály régi lakóit pedig mindenképp etessük meg, mielőtt az új hal közéjük kerül; teli has­sal kevésbé agresszívek!