A növényi tápanyagok fontossága

Természetes, hogy az ember táplálkozáskor nem csak állati, hanem növényi eredetű táplálékot is magához vesz. Mégis, amikor a halak takarmányozása kerül szóba, szinte senki nem említi meg a növényi alkotórészek fontosságát.

Minden halnak kell a növényi eleséget biztosítani. Természetes, hogy azok a halak, amelyek eleve csak növényi eleséget esznek, ott ez megoldott. Vannak táplálékspecialisták, mint egyes sügér-fajok, amelyek eleségének fő alkotóeleme növényi eredetű. Ha nem ezzel az eleséggel etetnénk, akkor rövid időn belül gyomorbántalmak közepette elpusztulnának.

Sok akváriumban tartott díszhalat azonban "csak" tubifexszel, evezőlábú rákokkal, vörös szúnyogálcával etetnek. Nos nekik is fontos a növényi táplálék. Megfigyelhető, amikor ezek a halak az akváriumban a növényeken, dekorációkon megtelepedett algát, esetleg a puhább levelű vízinövényeket csipegetik. Így próbálják meg változatosabbá tenni étkezésüket. Az elevenszülő fogaspontyok például kimondottan igénylik az algaféléket. Megfigyelhető, amikor az akvárium üvegéről eltávolítják az algát, a halak mohón eszik.

Halbiológusok kutatásaik során bebizonyították, hogy a növényi táplálék minden hal szervezetében megtalálható. Vannak, amelyek közvetlenül fogyasztják és vannak, akik közvetve. Ez történik akkor, amikor a lazacok elfogyasztják az evezőlábú rákot, közismert nevén vízi-bolhát. Ez az apró élőlény a vízben lebegő algát szűri ki, mint táplálékát. Így kerül közvetve a hal szervezetébe az alga. Ugyanez "nagyobb" formában is megtörténik, amikor egy növényevő halat fogyaszt el egy ragadozó.

A gondolatmenet igazolására egy kísérletet végeztek a kutatók. Azonos fajú halakat kettő csoportra osztottak, azonos körülmények között. Az egyik csoport elesége csak az akvarisztikában általánosan elterjedt volt, a másik csoport azonban növényi kiegészítőket is kapott. Ezek alga származékok és különböző vízinövények darabjai voltak.

A kísérletben résztvevő halakon az első időben semmi különbség nem látszott. Két hét elteltével mutatkoztak az első eltérések. A csak állati eleséggel táplált halak ürüléke megváltozott, nyálkássá vált. Majd rövid idő múlva színeik halványabbá váltak, és minden apró zavaró körülményre idegesen reagáltak. A másik csoport teljesen tünet-mentes volt. Három héttel a kísérlet kezdete után az "állatos" medencében felütötte fejét a betegség. A halak csak álltak, nem mozogtak, teljesen színtelenek lettek. A kísérlet vezetője döntött a halak áthelyezéséről és a növényi tápanyag biztosításáról.

Közben érdekes eset történt a másik csoportban. A halak itt is ugyan azt a takarmányt kapták, mint a másik csoport résztvevői, viszont ezek mindig frissen begyűjtöttek voltak, és algaszármazékokat is kaptak. A frissen begyűjtött vízibolha szervezetében még van alga, míg a több napig tárolt bélrendszere már üres. A kísérlet harmadik hetében leikráztak. Mivel erre nem számítottak, a többi hal, amelyik a medencében volt felfalta a szétszórt ikrákat.

Megállapították, hogy a növényi takarmány a hal bélrendszerének helyes működését is segíti. Azt is bizonyította ez a kísérlet, hogy a változatos táplálék biztosítása a hal kondíciójára is pozitívan hat. Ellenállóbb a stresszre, betegségekre. Az sem utolsó szempont, hogy szaporodásra serkenti.

Ennek a kísérletnek az ismeretében etessük változatosan a halakat. Bízzunk a mesterséges haleleségekben, azonban csak olyan terméket vásároljunk, amelyiken az összetevők fel vannak tüntetve. Lehet, hogy első látásra azt gondoljuk: minek vegyem meg, a zacskós olcsóbb! Gondolkodjunk. Ne ez legyen a főeleség, ezt kiegészítésként kínáljuk, és akkor már nem olyan drága. Vagy inkább megéri havonta új halat vásárolni?