A víz szűrése

Először nézzük meg a mechanikai szűrést, a víztisztítás első fázisát.

Ebben az esetben, a vízben keletkezett szilárd halmazállapotú szennyeződést távolítjuk el. Ez lehet a halak ürüléke, az elpusztult növényi részek, az el nem fogyasztott eleségek maradékai. Ehhez szükséges egy eszköz, amely a beszívott vizet, egy úgynevezett szűrőközegen átáramoltatva, annak lebegő szennyeződéseit kiszűri. Ez a mechanikai szűrés. Régóta bevált és ma is alkalmazott szűrőbetét a szivacs. Könnyen kezelhető, hosszú életű. Különböző pórusmérettel rendelkezik, így változó nagyságrendű lebegő anyagot lehet kiszűrni vele. Előnye még a biológiai szűrés is. Másik bevált szűrőanyag a perlonvatta. Ez szintetikus szálakból készített vattaszerű anyag, amely szintén meg tudja kötni a darabos szennyeződéseket. Hátránya, idővel tömörödik, térfogata csökken.

A szűrés második fázisa a biológiai szűrés.

Ennek lényege, hogy baktériumok bevonásával, a víz káros anyagait lebontja. Hogyan is történik mindez? A szilárd szennyeződésektől megtisztított vizet tovább vezetjük egy másik közegbe, ahol az érintkezik a baktériumokkal. A baktériumok a víz ammónium (NH4) tartalmát első lépésként nitritté (NO2) alakítják, majd ezt nitráttá (NO3). Ez a vegyület kevésbé káros a vízi szervezetekre. Melyek ezek a baktériumok? Összefoglaló nevükön nitrifikáló baktériumok. (Lebontási folyamatok) A szűrőközegen telepednek meg és az ezen lassan átáramoltatott vízből a számukra élelem gyanánt szolgáló ammónia származékokat alakítják át oxidációs folyamat közben nitráttá. Nagyon fontos, hogy ez a baktériumos felület a lehető legnagyobb legyen, valamint a víz a lehető leglassabban áramoljon át rajta.  

Ezek ismeretében magunknak kell eldönteni, melyik szűrőt válasszuk. Szűrési megoldás szerint lehet belső, valamint külső szűrőt alkalmazni. A belső szűrő, mint neve jól mutatja az akváriumban van, míg a külső azon kívül. Ez utóbbinál külön csőrendszer biztosítja a víz áramlását a szűrő és az akvárium között.

A belső szűrők gyorsak, főleg a mechanikai szűrést látják el, biológiait, a gyors vízáramlás miatt alig. A külső szűrő, a benne elhelyezett anyagok és nagyobb térfogata miatt, sokkal jobban megfelel a biológiai szűrés követelményeinek. A különböző anyagok, amelyekkel megtöltik, azt a célt szolgálják, hogy minél nagyobb felületen tudjanak a baktériumok megtelepedni. Ez lehet szivacs, szűrőgolyók, kerámia testek, vulkanikus kőzetek, élő kövek. Fontos azonban ismerni a szűrőben áramló víz útját. A legnagyobb hatásfokkal az a szűrő rendelkezik, ahol a víz a nagy felületen halad át, alul áramlik be és felülről kerül vissza a megszűrt víz. A víz nem ?buta?, mindig a legrövidebb úton halad.  

Tengeri akváriumoknál, ahol a biológiai szűrésen van a fő hangsúly, több lépcsőben vezetik a vizet a szűrőben. A szűrőkamráknak más és más a feladatuk, vannak mechanikai szűrést végzők, majd ez után a különböző szűrőanyagot használó biológiai kamrák következnek. Ezek az ún. csepegtető szűrők. Lényegük, a vizet lassan, szinte cseppekben eresztik át, közben a víz és a felület érintkezik a levegővel. A hasznos baktériumok oxigénigényesek! Nagyon fontos, a szűrőbetétet mindig csak tiszta vízzel szabad kimosni. A tengeri akváriumok szűrőit csak tengervízzel szabad mosni! Más esetben a baktérium kultúra elpusztul! Ügyes megoldás az, ha akkor mossuk a szűrőbetétet, amikor vízcserét végzünk, így van elegendő tengervíz a tisztításhoz.

Összefoglalva, az a megfelelő szűrő, amelyikben a teljes közegen kell a víznek áthaladni. Azok, a főleg belső szűrők - de vannak külsők is - amelyekben a víznek nem kell átáramolnia az egész szűrőbetét felületén, nem megfelelők, mert a legrövidebb úton máris visszakerül az alig megszűrt víz az akváriumba. Ebben az esetben pedig olyan kicsi az aktív felület, hogy szinte nem is tud megbirkózni a biológiai szűrés feladatával, ez a szűrő nem szűrő!