|
|
Aranyszarvas Füzetek Kárpát-medencei Bolgárok,
avar-magyarok Témakör: MAGYARSÁG TÖRTÉNETE |
10. szám 2010. év |
|
vissza a
főoldalra |
|
|
Figyelem!
Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni! Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni! |
|
|
|
|
|
|
|
Farkas László
(Remete) Magyarság
eredete: 5. rész KÁRPÁT-MEDENCEI BOLGÁROK,
AVAR-MAGYAROK Elméletek,
kutatások, eredmények, következtetések… Szöveggyűjtemény
korabeli krónikák és tudósítások felhasználásával. BOLGÁROK
Bolgárok (bulgárok): a Volga-folyó
keleti partján élő, hunokkal szövetséges népcsoport. A Hun Birodalom felbomlása
után avar fennhatóság alá kerültek. A 6-7. században egy részük a
Kárpát-medencébe költözött. Településeik szerint: dunai bolgárok, onogur
bolgárok [Kaukázus-Volga-Don-Dnyeper köztiek],
volgai bolgárok [Volga és Káma környékiek]. Bolgár-magyarok:
bolgárokkal együtt élő, azokkal szövetséges ugorok. Például: utigurok [Don-torkolati ugorok, hun-ugorok], Don-menti
magyarok [mescserek], Volga-menti magyarok [miserek, mozarok, jugorok], Kuma-menti magyarok [szavárd-magyarok]. Tudósítások, leírások:
Priszkosz (bizánci diplomata, történész) „Historici Graeci Minores” című (470. körüli) művében olvashatjuk:
Hasonlóképpen, a hazájukból
elkergetet szaragurok,
terület keresése közben megközelítették az unnokat-akatírokat,
és több csatában összecsapva legyőzték ezt a törzset, majd a rómaiakhoz
mentek, hogy elnyerjék hozzájárulásukat.” Zakariás rétor (jegyző, püspök, történész) történeti gyűjteményében (készült 491.
körül) ezt írja:
Procopius Caesarea (bizánci történetíró) a háborúkról írt művében (készült 556. körül) ezt írja:
Kutrigurok a mocsár
[Duna-delta] nyugati oldalán maradtak… utigurok egyedül
hódították meg a területet… Bár minden évben kapnak a császártól drága
ajándékot, átkeltek az Ister-folyón [a Dunán]…
tartományokat támadva zaklatták a rómaiak ellenfeleit és szövetségeseit.” „Hitvalló”
Theophanes (bizánci szerzetes krónikás) „Chronographia” című
gyűjteményében (816.) írja:
516/517. év: … a hunok, úgynevezett szavirok, átkeltek a Kászpi-kapun, rárontottak Armeniára, kifosztották Kappadokiát, Galatát, és Pontust, majdnem elérve Evhaniyát.” 527/528. év: „Ez évben a császárhoz eljött a hunok uralkodója Boszporusz környékéről, név szerint Gord, kereszténnyé lett és megvilágosodott… A hunok, megdühődtek, szövetkeztek bátyjával és megölték Gordát, bátját Maugerist emelték uralkodóvá.” 539/540. év: „Trákiában tartós béke lett, mivel a hunok többet nem mertek átkelni a Dunán. A bulgár uralkodó a foglyokat Armeniába és Lazykába küldte…” 625/626. év: ”(Khosrow) elküldte Sarvarost maradék seregével Konstantinápoly ellen, azért, hogy szövetséget kössön a nyugati hunokkal, akiket neveznek avaroknak a bulgárokkal, szlávoknak és gepidáknak, és hogy ők a város ellen menjenek és elfoglalják azt. Ezt hallván az uralkodó… szövetségbe hívta a keleti türköket, akiket kazároknak neveznek. 679/680. év: „Ebben az évben a bolgár népesség Trákiára támadt. De előtte szólni kell az unnogundurok-ról, bulgárról és kortagokról...
… Kotrag, átkelve a Tanaison [alsó Don, Donec]… vele szemben letelepedett… … az egyik alárendelte magát… az avarok kagánjának az Avar Pannoniában… … a másik elérve Penthapolt … Ravennánál keresztény uralom alá került… … a harmadik a Dnyeperen és Dnyeszteren átkelve, elérve a kiszögelést [al-Duna]… letelepedtek… amely… védhető, bevehetetlen… elöl mocsár… többi oldalon folyók… Miután szétváltak… Berziliából, az Első Szarmatiából… a kazár nép… lett uralkodó a Fekete-tenger mentén… hűbéressé téve Batbajant… Nyesztornak
tulajdonított (1118. körüli) kijevi „Elmúlt
idők krónika” így tudósít: „Amikor
a szláv nép, ahogy említettük, a Dunánál élt, szkíták jöttek, a kazártól, úgynevezett bolgárok, és Duna mentén
megállapodtak, és a szlávok földjén betelepülők lettek. Abu-Ali-Ahmed Ben Omar Ibn-Dasta (szaszanida vezér) így ír (913. körül) művében:
Antonio Bonfini (itáliai költő, történetíró) „Rerum Hungaricum Decades” című
majd ezer oldalas krónikájában eltérő véleményeket is közzétéve így ír
(1497-ben) a magyarok eredetéről: „A bolgárok ugyanis a Fekete-tenger fölött laktak, majd kellemesebb
székhelyet keresve elfoglalták a két Mysiát;
először a hunokkal
voltak szomszédosak, akiket egyes évkönyvírók három törzsre osztanak: az alziagyrokra, az avarokra és a magyarokra. Abbasgulu Bakikhanov (azerbajdzsán történész, nyelvész, cári
ezredes) a kaukázusi topográfiai leírásában írja (1822-ben):
Feltételezhető,
hogy a kachik a szlávok, hunok, avarok és kazárok
maradványai; a medche, a mechche
szóból következtetve arab eredetű, a kumukh a régi kamakok maradványa.”
Bolgár-magyar együttélés:
Johann
Erich Tunmann (svéd történész) a krimi kánságról írt művégen (1777-ben)
így ír erről:
…
464-ben, a hun birodalom szétesése után, végül a magyarok jöttek ide
[Krímbe]. …
465-ben elfoglalták a magyarok [Kercs városát] … Innen a bulgárokkal együtt elfoglalták a Don és Dnyeszter közti területet. Majd, egy részük visszatért Ázsiába és a
Kercsi-félszigeten élő gótokat arra kényszerítették, hogy vonuljanak át a Tama-félsziget oldalára, ott nekik helyet adva
letelepedésre. Azokat a magyarokat, akik ettől az időtől a Krím síkságain vándoroltak, aulciagri-nek vagy ulcinguri-nak nevezték. … de 469-ben kénytelenek voltak a Duna másik oldalára menekülni a magyarok és bulgárok támadásai elől. Nemsokkal ezután szláv törzsek kezdtek ide betelepedni és fokozatosan birtokba venni a területet. …. 560-tól ezek a szlávok, ahogy a magyarok és a bulgárok, kénytelenek voltak elismerni a warok és unnok uralmát. … Ez 635-ig tartott, amikor Kuvrat, a magyarok és bulgárok hercege, levetették ezt az igát, és meghódították a szlávokat… … de 679-ben ezek és a többi magyarok kénytelenek
voltak elfogadni a kazár uralmat. … és bár 879-ben e két nép a nagyobb részét a kazárok legyőzték, a Dunán átkelő menekülő bulgárok mégis megtartották uralmukat Besszarábia felett… … 882-ben a besenyők vagy kangarok
a magyarokat
kiűzték a Krímből és más területeikről. A magyarok és bolgárok két szétváló ága az Or [Perekopi] földszoros oldalán maradtak; berendek vagy fekete
bulgárok, és tükrök néven váltak ismerté, főleg az orosz krónikákban. … végül 882-ben a magyarok, a besenyők által üldözve, átköltöztek innen a Dnyeperen túloldalára. Ottani tartózkodásuk rövid volt: 12 év után átvonultak Nagy-Moráviába , és a besenyők elfoglalták Besszarábiát, valamint Moldáviát Vlahiát… Bolgár-ugor bevonulás… a negyedik
visszatérés:
Fredegar
krónika egyik bejegyzése (641. körül) az alábbit közli:
„Ebben
az évben [631. körül] viharos viszály lángolt fel az avarok vagy hunok
Pannoniai királyságában. Vitatottá vált a trón öröklése: bolgároké legyen vagy avaroké. Hadat gyűjtöttek
mindketten, és ütközetre került sor. Legvégül, az avarok legyőzték a bolgárokat, akik 9 ezren
voltak, és kitoloncolták őket feleségeikkel és gyermekeikkel.” „Hitvalló”
Theophanes (bizánci szerzetes, krónikás) „Chronographia” című
gyűjteményében (816.) ezt írja: „… egyik [bolgár nép] alárendelte magát … az avarok kagánjának az Avar Pannoniában…” AVAROK
Avarok: közép-ázsiai eredetű
nomád népesség. A Hun Birodalom felbomlása után – azok népességének egy
részét beolvasztva – a Kászpi-tengertől egész
Kelet-Európára kiterjesztették hatalmukat. A 6. század közepén egy részük a
Kárpát-medencébe települt, ahol a 9. század elejéig fenntartották uralmukat. Fehér ugorok: Dnyeper-Don között
élő nyugati ugorok (muromák, mozsarok),
akik avar fennhatóság alá kerültek. A 7. században – a szlávok földjén át – a
Kárpát-medencét elfoglalták. Kárpát medencei avarság: a nyugati
krónikák általában népcsoportot különböztetnek meg: avarokat (szarvirok, szarmaták), hunokat (ungarok,
jugurok, szekelek) és
bolgárokat (szkíta, unnogundur, utigur,
kutrigur). Avar-bolgár-magyar együttélésre utalnak az ilyen tudósítások: - „elébe járultak… az avarok követei, a kagán és yugur [ugor]
kormányzók küldöttei” - „az avarok legyőzték a bolgárokat, akik 9 ezren
voltak, és kitoloncolták őket feleségeikkel és gyermekeikkel.” - „hadsereget küldött [a frank császár]… Pannoniába, a hunok és szlávok közti viták rendezésére - … várták azok érkezését, akik Pannoniából jöttek, kanizauk, avar fejedelem, és tudun [kormányzó], és más előkelőségek…” - „Kis idővel később Kagan,
a hunok kormányzója,
a császár elé járult, kérve, hogy adjon nekik helyet a letelepedésre Savaria
és Karnunt között, mivel nem képesek maradni előző
helyükön a szlávok ellenségeskedése miatt…” Tudósítások, leírások
Ioannes Malalas (bizánci krónikás) „Chronographia”
című művében (563. körül) ezt írja:
„Azidőben [535. körül], a hun-szavírok [türkök], a Kászpi-kapun átjőve, megjelentek a római határvidékeken, rabolva az örmény földet.” „Akkoriban [558. körül], Konstantinápolyba idegen földről [nem bizánci területről] hun népek érkeztek, úgynevezett avarok.” „Március hónapban [562. körül] a hunok [bolgár-törökök] és szlávok fellázadtak Trákiában. Fredegar
krónika egyik bejegyzése (641. körül) az alábbitt közli: „Ebben
az évben [631. körül] viharos viszály lángolt fel az avarok vagy hunok
Pannoniai királyságában. Vitatottá vált a trón öröklése: bolgároké legyen vagy avaroké. Hadat gyűjtöttek
mindketten, és ütközetre került sor. Legvégül, az avarok legyőzték a bolgárokat, akik 9 ezren
voltak, és kitoloncolták őket feleségeikkel és gyermekeikkel.” Paulus
diakónus (lombard
történész) „Historia Langobardorum”
című művében (készült
787. körül) ezt írja:
„Mégis [593. körül], a hunok, akiket avaroknak is neveznek, Pannóniából behatoltak Türingiába és kétségbeesett háborút vívtak a frankokkal.” „Ebben az időben [639. körül], a hunok vagy avarok, tudomást szerezve Lothar király [valójában Dagobert] haláláról, annak fiára Sigebertre támadtak.” Chesneus-töredék „Fragmentum
chesnii”
bejegyzései (795. körül) ezt közlik: 790. év: „Károly király gyűlést tartott Würmben …
és csapatának jelentős részét Bajorországba irányította a hunok tiszteletlen népe ellen.” 791. év: „Miután
befejeződött a frankok, szászok és frízek nagygyűlése, azon hatalmas és
elviselhetetlen sereg miatt, amit az avarok gyűjtöttek
a szentegyház és a keresztény nép ellen, és úgy döntöttek, ha nem tudnak
követek útján igazságot tenni, úgy Isten segítségével büntetik meg nevezett avar földet.” Lorcshi Évkönyvek „Annales laureshamenses”
bejegyzései (803. körül) így tudósítanak:
… az avarok gőgös népe ellen; seregét három részre osztotta; így
maga a hunok
határához vonult Bajor területen át a Duna déli partja mentén; a Duna másik
oldalán a másik sereg… a Dunán külföldiek hajókon, …
Amikor Károly király látta, hogy az avarok részéről senki
nem mer ellenállni… bejárta a földet… felégetve és elpusztítva az országot … visszatért Bajoroszágba.” 796. év: „Ebben az évben Károly király elküldte fiát Pipint …
az avarok
határára; és Pipin … átkelve a Dunán, csapataival elérte azt a helyet, ahol
általában az avar királyok és fejedelmek
székeltek … onnan rengeteg kincset vett el és küldtött
el apjának…” Frank Királyok Évkönyve „Annales Regni
Francorum” (823-ig) így ír az avarokról:
788. évben: „A hunok, felszerelve két
sereget, ahogy Taszilónak ígérték, egyet elküldtek a Friuli
Marchra (Frank határra), a másikat Bajor területre,
de hiába… 791. évben: „A
tavaszi olvadást követően…. a király … kijött Bajor földről …hogy megfizessen
a hunoknak az ők tetteikért, minél gyorsabban,
háborúba indulni ellenük. … Theodorik grófra bízva
a sereg egy részét … azoka
Duna északi partján vonultak. … Ő maga, a másik résszel… elfoglalta
ugyanannak a folyónak déli oldalát, … hogy
Pannoniába menjen… kiűzték a helyőrseket és
lerombolták az erődítéseket… egyik a Kamb-folyó
környékén, …a másik Kumeoberg-hegyen… és a király…
Regina városába ment, melyet jelenleg Regensburgnak neveznek, letelepedett,
áttelelési szándékkal” 805. évben: „Kis idő múlva a kagán, hunok uralkodója,
népének kényszerítésére eljött a császárhoz, kérve, hogy adjon neki helyet
letelepedésre Sabaria és Karnut
között, mivel a szlávok gyűlölködése miatt nem
tudott meglenni a régi lakóhelyén. … A cár meghallgatta kérésüket, és
elrendelte, hogy ősi szokásaik szerint a kagán
rendelkezhessen saját királyságában a felsőbb hatalommal. Ugyanebben az évben
elküldte hadseregét Károly fiával a szlávok
földjére…” 811. évben: „A császár … a birodalmának három részébe, ugyanannyi hadsereget küldött, egyet az Elbán túli linonokhoz… másodikat Pannoniába, a hunok és szlávok közti viták rendezésére …, a harmadikat a bretonokhoz… Ugyancsak Aachenbe várták azok érkezését, akik Pannoniából jöttek, kanizauk, avar fejedelem, és tudun [kormányzó], és más előkelőségek, és a Duna-menti szlávok vezérei... Mindannyian sikeresen ekintézték ügyeiket, sértetlenül visszamentek.” 822. évben: „Ő
maga (Pipin)… egy Frankfurt nevű helyen… nagygyűlést tartva… fogadta az ajándékokkal
eléje járuló keleti szlávok követeit, mármint az abodritoktól,
a szerbektől, weletektől, bohémektől [csehektől],
morváktól, praedenecentektől [balkáni szlávoktól]
és az avaroktól,
akik Pannoniában találhatók.” Korai Metzi
Évkönyv „Annales Mettenses
priores” (806. körül) így ír:
788. év: „Ebben az évben csata zajlott le a görögök és
longobárdok között… Hasonlóképpen, még egy csatára került sor az avarok és a frankok
között, akik úgy tűnik, Itáliában maradtak… Harmadik csata Ibozet mezején történt a bajorok és avarok között…
Negyedik csatát az avarok kezdték… a győzelem a keresztényeknél
maradt. Az avarok menekülni
kényszerültek…” 791. év: „Károly király… a Duna déli oldalán vonult, a szászok valamely frakokkal és nagyon sok frízzel … a Duna északi részén, amíg elérték azt a helyet, ahol a nevezett avaroknak kiépített erődítményei voltak: a Duna északi oldalán Kaumbergnél [Bécsi erdő], a másik oldalon a Kamp [Kremsz] nevű helynél… Amikor az avarok látták, hogy mindkét partot hadak foglalták el … futva menekültek.” 796. év: „Erik, Friuli herceg, elküldte embereit a szláv Vanomirral Pannoniába, hogy kirabolják az avar nép székhelyét…” 799. év: „Ebben az évben
az avarok népe ígéretének hitele megrendült,… és Herald gróf … harcba szált az avarokkal” 805. év: „Kis idővel később Kagan, a hunok kormányzója, a császár elé járult, kérve, hogy adjon nekik helyet a letelepedésre Savaria és Karnunt között, mivel nem képesek maradni előző helyükön a szlávok ellenségeskedése miatt… kérve magának ősi tisztséget, amelyet kagán birtokolt a hunoknál. A császár egyetértett... hogy ősi szokás szerint legyen ő a legfőbb kagánjuk.” Einhard
(frank tudós) „Vita Karoli Magni” című Nagy Károly életrajzában (814.
körül) írja:
Sváb Évköny „Annales Alamannici”
ilyen (903. előtt) bejegyzéseket tartalmaz: 791. évnél: „Károly király végigpusztította
a hunnok uradalmát.”
863. évnél: „A
hunok népe a keresztény népre támadt.” Niederaltaich-i Évkönyvek „Annales Altahenses”
egyes bejegyzései (907. előtt): 791. év: „Károly legyőzi az avarokat.” 802. év: „Károly Bajoroszágba jött, és az avar követek földre
borultak előtte.” 865. év: „A
hunok népe felveszi a
kereszténységet.” Nagy Szent-Galleni
Évkönyv „Annales Sangallenses Maiores”
bejegyzései (909. előtt): 791. év: „Károly király
elpusztította a hunok [avarok] uradalmát.” 863. év: „A hunok népe keresztény népre támadt.” Corvey-i Widukind (szász bencés szerzetes, krónikaíró) „Res Gestae Saxonicarum” művében (970.) így ír: „A tollenser-ek [Tollensesee-tó környéki szlávok] képtelenek voltak ellenállni a támadásnak és behívák ellene [Henrik ellen] az avart, akit mi ungariak-nak nevezünk, amely nép nagyon kegyetlen a harcban.” Avar-ugor bevonulás… az ötödik
visszatérés
Andreas
Bergamo (itáliai történetíró) „Historia Langobardorum” című művében (877. körül)
írja: „Longobárdok mikor ezt [568-ban] hallották, nagyon
örültek. Pannóniát meg átadták barátaiknak, az avar népességnek. Miután 42 éven át
birtokolták, feleségeikkel és gyermekeikkel és mindennel
amijük volt, kivonultak Pannóniából… Így a longobárdok, a fliuli
határon át Itáliába mentek”. Corvey-i Widukind (szász bencés szerzetes, krónikaíró) „Res Gestae Saxonicarum” művében (970.) így ír:
Úgy történt, hogy egyszer a vadászaton ráakadtak egy szarvasra, és addig követték, amíg át nem keltek a Meotis-mocsáron, amely utat eddig minden ember járhatatlannak tartott … visszatértek … mindent elmondtak társaiknak …mindannyian felkerekedtek … De a szomszédos városok és falvak … elmenekültek … Ők … megpihenve a szomszédos törzsek lepusztított területén, áttelepedtek, végül Pannoniára.” Nyesztornak
tulajdonított (1118. körüli) kijevi „Elmúlt
idők krónika” így tudósít:
Azután jöttek a fehér
ugorok és elfoglalták a Szláv-földet. Ezek az ugorok Herakliosz
császár idejében jelentek meg [610 körül], és háborúztak Hurszau
perzsa [szaszánida] királlyal. Akkoriban éltek az avarok is, harcoltak Hurszau király
ellen, és majdnem el is fogták. Ezek az avarok nagytermetűek és büszke szelleműek voltak, de Isten
elpusztította őket, meghaltak mind, egy avar sem maradt.” Antonio Bonfini (itáliai költő, történetíró) „Rerum Hungaricum Decades” című
majd ezer oldalas krónikájában így ír (1497-ben) az avar-magyarokról:
Folytatás a következő füzetben… |
„Ez
idő tájt [463-ban] a 
„Saját
nyelvű a 
513/514.
év: „Ebben az évben 
…
„A
„
„Azonban
„A
szlávokkal viselt háború után, a szászokkal viseltet nem számítva, a legnagyobb
háború, melyet Károly viselt, nevezetesen az 
„Az
|
vissza a
főoldalra |
|