|
|
Aranyszarvas Füzetek Kárpát-medencei UNGAROK (Fekete
UGOROK) Témakör: MAGYARSÁG TÖRTÉNETE |
11. szám 2010. év |
|
vissza a
főoldalra |
|
|
Figyelem!
Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni! Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni! |
|
|
|
|
|
|
|
Farkas László
(Remete) Magyarság
eredete: 6. rész KÁRPÁT-MEDENCEI UNGAROK (FEKETE
UGOROK) Elméletek,
kutatások, eredmények, következtetések… Szöveggyűjtemény
korabeli krónikák és tudósítások felhasználásával. UNGAROK = UGOROK = OUGGOROK
Ungarok, ugorok: Kárpátok és Urál
közötti
ligetes-sztyeppei területen élő, ugor nyelvű
népesség [kárpáti és doni ugor, muróma, mescser, mazsar, iuggor, ouggor]. Fekete ugorok: Volga- és
Káma-folyó között élő keleti
ugorok [mazsarok, mescserek, jugorok egy része]. A 9. században más népek
nyomására – szláv területeken át – a Kárpát-medencébe költöztek. Feltehetően
szövetségben állhattak azokkal a türk és kabar törzsekkel, akik ezidőtájt ki
váltak a kazár birodalomból, és a Fekete-tenger partvidéke felől közelítették
a Kárpát-medencét. Ezt a vélekedést erősíti, hogy a szláv krónikák ezeket a
türköket-kabarokat is ugoroknak nevezi. Tudósítások, leírások
Rogozsszki Krónikás néven ismert töredékek (készült 1412.
körül) így emlékezik: „Sok év elteltével szlávok telepedtek le a Duna mentén, ami most Magyar föld, és ahonnan a szlávok szétvándoroltak.”… „A 6405. évben [897] éltek szlávok a Duna mentén, az ugorok, murómák és dunai bolgárok.” Sváb Évköny „Annales Alamannici” ilyen (903. előtt)
bejegyzéseket tartalmaz: 899. évnél: „Az ungarok
Itáliára támadtak és háborúban legyőzték a lombardokat.” 900. évnél: „A bajorok harcoltak az ungarokkal és egy részüket leölték.” 902. évnél: „Harc Moráviában az ungarokkal…” Szent-Bertin Évkönyv („Annales
Bertiniani”) így ír (904. körül):
894. évnél : "Akkortájt Zwentibold,
Moravia szlávságának királya ... bevégezte: röviddel fia uralomra kerülését
követöen, a királyság ... tönkrement az ungarok miatt." Niederaltaich-i Évkönyvek „Annales
Altahenses” egyes bejegyzései (907. előtt): 889. év: „Ungarok kivonultak Szkítiából.” 893. év: „Jelentős csata a
bajorok és ungarok között.” 899. év: „Ungarok megszálták Itáliát, és csatát
nyertek.” 906. év: „Ungarok kifosztják Szászországot.”
„Fekete ugorokról azt hallottam, hogy amikor első ízben jutott el hozzájuk a Szent Péter trónjának üdvözítő követsége, azok, leszámítva a misszionáriusaink elvakultságát – Isten bocsássa meg nekik - mind megtértek és kereszténnyé váltak.” Helmold
von Bosau (szász pap, történész) „Chronicon Slavorum” című művében (1170. körül) írja:
Hatalmas sereget gyűjtve, felfegyverezve elfoglalták a Bajor vagy Sváb területeket, azon túl tönkretették a Rajna-menti területeket, tűzzel-vérrel borították egész Szász tartományt egészen a Brit-óceánig.” Duklianin (horvát? pap, krónikás) évkönyvében
(1190. körül) ezt írta a magyarokról:
Ugorok, vagyis a jugorok (iuggorok)… akik
magyarok
Salamon Neugebauer (lengyel történész) „Moscovia, hoc est …” terjedelmes című
statisztikai és földrajzi leírásában (1612-ben) megemlíti:
Erlesunda
de Peer Persson (svéd utazó, követ) „Regin Muschowitici
Sciographia” című művében (1615.) írja:
Manapság az e területen élő nép nem rendelkezik
szántófölddel, se legelővel, hanem a pusztaságban élnek, mint a lappok,
kenyér helyett vad madarak és állatok húsával táplálkoznak. Évente a nagy knyáznak
szőrmében fizetik az adót. A városban élő kupecek oroszokkal üzletenek, a
lakosságnak vodkát, gabonát, ruházatot, ágyneműt és egyéb termékeket
hozatnak, amire szükségük van, ezért elfogadnak drága coboly, nyest, fekete
és vörös róka, hód, vidra, menyét és más szőrmét, amelyekért más helyeken
nagy jövedelemre tesznek szert. Nyelvük szinte olyan, mint az ugoroké… … Ob folyó olyan széles, hogy nyáron, a leghosszabb napokon, is alig
lehet azon csónakkal átkelni. E folyó partján épült Obea város, a folyóról
kapva nevét; lakói úgynevezett ugorok,
hercegeik ugorok, akik Moszkovia fennhatóság
alatt állnak. … Ugor (ouggor) bevonulás… a hatodik
visszatérés?
Nyesztornak tulajdonított (1118. körüli) kijevi „Elmúlt idők krónika” így tudósít:
„6406. évben [898.
körül]. Ugorok
elvonultak Kijev hegye mellett, amelynek
mostani neve Ugori [hegy], a Dnyeperhez érkeztek és zsákmányoltak; úgy
vonultak, mint a polovecek. És keletről áthágtak a magas hegyeken, amelyek Ugor-hegyekként neveznek;
és harcot vívtak az ott lakó vlahokkal [hegyi pásztornépekkel] és szlávokkal.
Ezután az ugorok elűzték a vlahokat; és elfoglalták azt a földet és összetelepültek a
szlovákokkal, maguk alá rendelve őket; és azóta az Ugor földnek neveztetik.”…
Anonymus (magyar királyi jegyző, krónikás) „Gesta
Hungarorum” című krónikájában (1200. körül) így írja le a magyarok
bevonulásait:
…az
Etel folyót pogány módon tömlőn ülve úsztatták át, és sehol városba vagy
emberi lakóhelyhez vezető utat nem találtak. … amíg Oroszországba nem értek
azon a részen, melyet Szuszdalnak hívnak...
Miután
pedig az oroszok vidékét elérték, minden ellenszegülés nélkül egész Kiev
városáig hatoltak… [majd] kivonultak Kievből, s kievi oroszok vezetésével
Ladomér városához értek… Álmos vezér övéivel együtt Halicsba jött, s ott
pihenőhelyet választott magának és övéinek… [majd] az oroszok tanácsára és
segítségével útra keltek Pannónia földjére. S így a Havas-erdőn áthaladva, a hungi részekre szálltak… Az Úr megtestesülésének 903. esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, mely Tisza és Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta.” Kézai Simon (magyar krónikaíró, pap, jegyző) „Gesta Hunnorum et Hungarorum” címen ismert
krónikája (készült 1283-ban) ezt
írja a magyarok bejöveteleiről:
Kálti Márk (magyar krónikaíró, ferences rendi
szerzetes, egyházi tisztségviselő) a „Chronicon pictum” elnevezésű krónikájában (készült 1360. körül) ezt írja a „honfoglalásokról”:
Azután 3 hónap alatt leereszkedtek a hegyekből és meg-érkeztek Hungaria, illetve Erdelw határára – a már említett népek akarata ellenére. … Árpád közben a hét vezérrel bejött Pannoniába, de vendégként, hanem mint akik örökség jogán birtokolják a földet.”… Antonio Bonfini (itáliai költő, történetíró) „Rerum
Hungaricum Decades” című majd krónikájában – eltérő így ír (1497-ben) a
magyarok újabb bejöveteléről: „A hunok… elhatározzák, hogy újból kivonulnak a félreeső, kietlen Szkítiából, és fölkeresik a rokonaikat. … Átkelnek a Donon, átvonulnak a roxolánokon, a szarmatákon, a hamaxobiusokon, a tauroszkítákon. … Már átjutottak a basternák, a kunok népén, keresztülözönlöttek a besenyőkön, az albánokon, amikor … pihenésre gondoltak.
Augustine Mayerberg (német diplomata, moszkvai nagykövet) „Voyage en Moscovie…” című leírásában (1663-ban) az alábbiakról tudósít:
… egy némettől hallottam,
aki fogságban volt Szibériában és néha Jugoriába utazott, hogy a jugorok saját
nyelven beszélnek, amelyet a szibériai tatárok rosszul értenek, a kinézetük
szép, mert nem csúfítja el őket nagy fej, se benyomódott arc, mint a
tatárokat.” V. N. Tatishchev (orosz történész, geográfus) „Kis orosz történelem” című munkájában
(1769.) ez olvasható: „898-ban
Kijev mellett vonultak az ugorok vagy magyarok, keletről és békével vonultak a vlahokhoz; azokkal
csatázva, elfoglalták Pannoniát.” Patrick Gordon (skót származású orosz cári tábornok) naplójába (1691. körül) ezt
jegyezte:
Folytatás a következő füzetben… |
„Az
északi tengernél elterülő Jugoria, ahonnan egykor a Meotisz-tónál hosszú
ideig élő 
„
„Az
Úr megtestesülésének 600, vagy 677. évében… a közönségesen 
Azt
mondják, hogy sok 
„Magyarország
egykor hatalmas és virágzó hatalom volt, északon Kárpátok hegyei, keleten a
Fekete-tenger, nyugaton Morávia és Ausztria, délen Szerbia, Bosznia és
Bolgária határolta, sőt ezek az országok valamikor a fennhatósága alá tartoztak.
Jelenleg |
vissza a
főoldalra |
|