|
Aranyszarvas Füzetek ŐSI
NAPTÁRUNK ÉRTELMEZÉSE Témakör: ŐSMAGYAR NAPTÁR |
20. szám 2011. év |
vissza a
főoldalra |
|
Figyelem!
Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni! Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni! |
|
|
|
Farkas László
(Remete) ŐSI NAPTÁRUNK ÉRTELMEZÉSE Tudományos kutatások,
népi hagyományok és korabeli feljegyzések alapján… A
hét:
Ezért vélhető, hogy a magyarok hete: közép-kelet Európában alakulhatott ki, valahol a Kárpátok és az Urál közötti térségben. Elkülönülten a nyugat-európai, a perzsa-hindi és az ázsiai kultúrköröktől. Ugyanakkor őseink is – mint más népek - a hét napjaihoz különböző védő-lényeket „rendelhettek”, például: nap ura, falu ura, mennydörgés ura, víz ura stb. Erre utalhatnak a nyelvrokonaink hagyományai.
A hónap: A hónap szavunk feltehetően a hold-nap szóból eredeztető, amely egy sokkal régebbi (nem használt, azóta elfeledett) Hold-naptárra utalhat. Talán annak (hónak, havának) kezdőnapja lehetett valamikor. Más vélekedés szerint a hold kifejezés a régi ugorkori nyelvben nem Hold-at, hanem reggelt (nyugvó teliholddal), illetve egy nap alatt megművelhető földterületet jelentett.
A tizen-kettő szóösszetétel már a 10-es számrendszer iráni (szkíta?) hatásra utal. A tízes számrendszer átvétele az i.e. VI-III. század körül történhetett, az kelet-európai sztyeppei szkíta, és a Balkán partvidéki óperzsa-pártus terjeszkedés idején. Az
év: Az év, év-szak szavaink finnugor eredetűek, akárcsak a tél, tavasz, ősz, tavaly szavaink. Mindez erősíti meggyőződésünket abban, hogy őseinknek kb. i. e. V. század körül már "egyfajta ugor-naptárféle szerint számolhatták az időt". Igen sajátos a magyarok által használt szökőnap és a szökőév kifejezés. Ugyanis már értelemmel bír, mint a rómaiak által alkalmazott fogalom, ahol ez nem "szökést", hanem éppen ellenkezőleg: "beillesztést" jelent. Lehetséges, hogy – a magyaroknál - a szökőnap, szökőév olyan évet jelentett, amely "kiszökik a számlálás általános szabályai alól". Milyen lehetett az ősi
naptárunk? Az előbbiekben közöltek alapján meglepően sok olyan adat birtokába juthattunk, amelyek segítséget nyújthatnak az ősi magyar naptár restaurálásához. Ha mindezeket kiegészítjük eddigi történelmi és néprajzi ismereteinkkel, egyre élesebben rajzolódhat ki előttünk a keresett ősi naptár képe. Hasznos lehet felsorolni azokat az észrevételeket, amelyek eléggé megalapozottak ahhoz, hogy megfelelő kiindulási alapul szolgálhassanak ősi naptárunk rekonstrukciójához.
Ugyanakkor, azt is felismerhették, hogy a Hold fázisváltozásai szerinti időszámítás (mint mindenki számára látható „égi óra”) is alkalmazható az egy évnél rövidebb viszonylagos (két időpont közötti) időszakok mérésénél. Például: termékenységi ciklusok, virágzás és terméshozás közötti időtartam, két esemény közötti, és napokban vagy holdfázisban kifejezhető időszak.
Például: szárnyasok tojásainak kikelése = kb. 1 holdhónap; virágzás és terméshozás = 1, 2 3. stb. holdhónap, (növénytől függően). Például: kutya vemhessége = 2 holdhónap; halak ívási (nem halászható) ideje = 3 holdhónap; vaddisznó, sertés = 4 holdhónap; kecske, juh = 5 holdhónap, szarvas = 8 holdhónap; női terhesség = 10 holdhónap; ló = 12 holdhónap, stb.). Nap
(szoláris) naptár: Az ősmagyar naptár Nap-naptárként működhetett, mivel nincs olyan adat, amely valamely hold-naptár erőteljes hatására mutatna a népi hagyományokban. A Nap-naptár használatát még hihetőbbé teszi az a tény, hogy a környezetünkben élő népességek is: az empirikus megfigyeléseken alapuló természeti évet tekintették naptárjuk alapjának.
Vélekedésünket erősítheti, hogy Ibn Ruszta (i. sz. X. századi mohamedán földrajzíró) szerint az akkori magyarok tűzimádók voltak (természethívők, esetleg zoroasztriánusok vagy mithrasz-hívők?). Ez is arra utal, hogy őseinknek Nap-naptára volt.
Elgondolkodtató az is, hogy az akkortájt (Xia- és Shang-dinasztia idején) ott megjelenő képírás és a mi (székely-magyar) rovásírásunk egyes jelei között is meglepő hasonlóság érzékelhető.
Az év napjainak hetes csoportokba osztása az i.sz. V. századig megtörténhetett. Az viszont már nem biztos, hogy a régi magyar hét napjainak számlálását megszakítás nélkül végezték. Nagyon valószínű, hogy az évkezdő napot: soron kívüli napnak tekintették. Úgy, ahogy ezt a kelták,
Természetesen, időnkénti korrekció mellet (szökőnap szabály szerinti beillesztésével). Ezt a vélekedést alátámasztják némely kelet-európai és szibériai népcsoportoknál (még az újkor elején is) megfigyelhető öröknaptár-jellegű megoldások. Ősmagyar
öröknaptár?
Ez arra utal, hogy a kelet-európai természeti népen (őslakosok) a 364+1 napos naptárt használhatták. Ugyanis, az öröknaptár-megoldásoknak: a 365 napos és a 360+5 napos Nap-naptár nem alkalmas, mivel az ilyen naptárak éves napszámai nem oszthatók 7-tel.
Az ilyen naptároknál a +1 nap nem számítódott be a hét napjainak sorába, vagyis üres (a hét napjain kívüli önálló) napként tartották számon. Ez a megoldás ismert volt az ókínai, és egyes perzsa-iráni naptáraknál (valamint, a kelet-európai maradvány-kelta és a skandináv népeknél). Tehát valószínű, hogy ez a megoldás nem volt ismeretlen elődeink előtt sem.
A finn-ugor korból csak 3 évszaknév származik: a tél, tavasz és ősz. Talán akkor egy más szó fejezte ki a nyarat (pl. hév), amely elfelejtődött. Az is lehet, hogy akkoriban csak 3 évszakot tartottunk számon, ami ésszerű lehet, ha az őshaza a kelet-európai északibb „erdős-ligetes térségben” volt, ahol a három (4. hónapos) évszak hatása eléggé szemléletesen („vérre menően”) érvényesül.
A naptári év 4 évszakra osztása (talán kínai hatásra) is erősíti az év napjainak 7-es csoport-besorolását. Ugyanis, 364+1 napos évszámítás esetén minden évszak pontosan 13 hetet tesz ki, ami jelentősen megkönnyíti az évszakok napjainak és az eltelt időtartam számítását.
Feltételezésünket erősíti, hogy az akkori környezetünkben szinte kizárólagos volt a 12-hónapos évbeosztás, leszámítva a kisebb jelentőségű és elszigetelten alkalmazott hold-naptárakat, amelyeknél időnként 13. hónapok is megjelenhettek. A naptárak későbbi kialakulására jelentős hatást gyakorló római naptárak - a honfoglalásunkig - nem eredményezhettek érdemi változást az ősi naptárunkban.
Illetve, a közelünkben és velünk hasonlatosan élő hun-töredék, avar, ugor, bolgár, majd török (türk), kazár, alán, kabar, szláv, besenyő stb. népek szokásai és hagyományai. A hónapok elnevezéséről fennmaradt írásos adatok nagyon hiányosak. Főleg azok az elnevezések maradtak fel, amely már a középkori kereszténység hatására alakultak ki. Joggal feltételezhető tehát, hogy a régi hónap-elnevezéseink inkább kötődhettek természeti és évszaki jelenségekhez, mint személynevekhez vagy vallási-rituális eseményekhez.
Ez nem valószínű, mert a keleti naptárakban az állatciklust az évciklusok (érák) meghatározásánál - nem pedig a hónapok megkülönböztetésénél - használták. Fontos adat, hogy Ibn Fozlan (i. sz. X. századi arab író) tudósítása szerint a baskírok egy része 12 természetfeletti erővel rendelkező "istenszerű" lényben hisz, úgymint: a Tél, Nyár, Eső, Szél, Fák, Emberek, Barmok, Víz, Éjjel, Nappal, Halál, Élet és Föld "Istenében". Ezek felett áll az égben lakózó Mindenek Istene. Nem kizárt, hogy a tudósítás szerinti "12 isten" kapcsolatban állt a hónapokkal, esetleg azok az akkori hónapok egyfajta elnevezései vagy „védnökei” lehettek. Fontos és megszívlelendő megjegyzés: a régi magyaroknál az "isten" fogalma mást jelentett, mint napjainkban. Az akkori "isten" egy természetfeletti erővel rendelkező őst vagy lényt jelentett. 13
hónapos év?
Egy 364+1 napos naptáresetében ez ésszerűnek tűnne, mivel így minden hónap 28 napos (4 hetes) lenne, és minden évszak 7 hétből állna. Ami ideális időfelosztás lenne egy öröknaptárhoz, ha az északok és hónapok egymáshoz illeszkednének. Ugyanakkor, a tények ennek ellentmondanak, mivel: ezt nem igazolják sem korabeli források, sem a magyar népszokások. Valamint, a velünk szomszédos népeknél sem terjedt el a 13 hónapos naptár (kivétel, a kis-alföldi, dunántúli, délvidéki és al-dunai kelta kisugárzásokat). A magyar néphagyományokban a 13-as: szerencsétlen szám, ami arra utalhat, hogy „a régi pogány hagyományok tartása” nem volt „szerencsés” a középkor elején erősödő és államilag is hivatalossá váló zsidó-keresztény környezetben.
Igaz, hogy a középkor elejéig néhány helyen még szokásban volt ugyan a március 25.-ei évkezdés is (Gyümölcsoltó Boldogasszony napján), egyfajta túlélő római hagyományként. De ez hamar elenyészett, és a jeles nap egyfajta tavasz-ünnepé alakult át. Másfajta évkezdésre hazánkban nem utal érdemleges írásos emlék, vagy ezt sejtető néphagyomány.
Lásd: http://ru.wikipedia.org/wiki/kалендарь. A magyar hagyományok karácsonyi évkezdése arra utalnak (ha mellőzzük a később rájuk rakódó „vallási sallangokat”, hogy naptárunk közép-kelet európai környezetben alakult ki, egy ősi naptári minta alapján. Amely szokásaiban hasonlít az antik germán-skandináv, ószláv rusz és finnugor népi naptárakhoz: mint a latin, bizánci, pártus-iráni és sztyeppei-muszlim naptárakhoz. Téli
napforduló, mint évkezdet
Erre utal a Karácsony szó jelentése is: kara-chun = sötét nap, fekete időszak. A téli napforduló december 25. –i dátuma azt sejteti, hogy az ősi naptárunk az i.e. V. század és az i.sz. II. század között alakulhatott ki, amikor a római naptárak szerinti téli napforduló december 25.-ére esett. Úgy, mint a korabeli kelta, germán, szláv, perzsa, kínai és római naptáraknál…
Mindez azt eredményezte, hogy a köznép a XV - XVI. században, igazodva a természethez: az újévet már december 13-14 körül ünnepelte, ahogy ez kitűnik a Luca-napi és nagy- és kis-karácsonyi népszokások hasonlóságából. Az idők során bekövetkezett
naptárváltozások, a hivatalos hatalom és a helyi népcsoportok sajátos naptára
közötti különbségek, illetve azok kölcsönös kiegyenlítődései: megzavarták az
ősi kalendárium menetét, amelyek a hagyományok nagyfokú keveredésében
érzékelhetők. Hasonló naptárcsúszásra utaló jelnek tekinthető egyes jeles
napok idegenszerű és racionálisnak nem tűnő elhelyezkedése a jelenlegi
naptárunkban. A hatalmi jellegű naptár-beavatkozások óhatatlanul megzavarják
a napok számlálásának és a hét napjainak menetét, és az ilyen mesterséges
beavatkozás óhatatlanul megrázkódtatást okoz egy ősi-kiforrott naptár
menetében. Képek: Az ég mennyezetei (kazettás mennyezetű
magyar templomok) http://87.229.73.118/~mennyeze/ Folytatás a
következő füzetben… |
vissza a
főoldalra |
|