|
Aranyszarvas Füzetek KÁPOSZTÁSMEGYER RÖVID TÖRTÉNELME Témakör: HELYTÖRTÉNET |
31. szám 2012. év |
vissza a
főoldalra |
|
Figyelem!
Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni! Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni! |
||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
Farkas László (Remete) KÁPOSZTÁSMEGYER RÖVID
TÖRTÉNELME Link: http://www.bmknet.hu/kozmuv-cdk/6/html/pages/40_10.html http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1poszt%C3%A1smegyer http://www.ujpest.hu/galeria/intezmenyek/helytorteneti_ertesito/uhe-201104.pdf ŐSKŐKOR (i.e. 30 - 7 ezer
között) A környezet maihoz hasonló éghajlat, állat- és növényvilág kb. 10-12 ezer évvel ezelőtt alakult ki. Akkoriban a területet gyakran víz borította, ezért csak a száraz magaslatok nyújtottak megfelelő életteret. Őskori települések és temető nyomai igazolják, hogy Székes-dűlő környéke - amely akkoriban időszakos Duna-sziget lehetett - már akkor is lakott volt. A folyó és az árterek elegendő élelmet és védelmet adtak, a patakok tiszta ivóvizet biztosítottak… ÚJKŐKOR (i.e. 7-5 ezer
között) Az éghajlat fokozatosan melegebbé és szárazabbá vált. A magasabb területek kikerültek a víz öleléséből. Ekkortájt jelentek meg az első neolitikus falvak (Székes-dűlő), amelyek rendkívül hasonlóak a dél-orosz síkságtól párizsi-medencéig terjedő cölöpvázas és vonaldíszes kultúra építményeihez. Az itt feltárt más típusú épületek is több kultúra egyidejű és békés együttélésére mutatnak, de a szórványos állattenyésztés mellett még nem érzékelhető a tervszerű mezőgazdálkodás. A leletek kiterjedt árucserét sejtetnek, hiszen a Duna és mellékágai segítették a vízi közlekedést. Rézkor (i.e. 5-3 ezer között)
E korból származnak azok a farkaserdői sírok is, amelyek gondos temetkezésről, fejlett kerámia-készítésről, és háziállat-tartásról is tanúskodnak. A terület erdős-ligetes és mocsaras-árteres jellege kedvezett a halászatnak és állattenyésztésnek. Nem találtak akkori földművelésre utaló leleteket. Bronzkor (i.e. 3000-1500
között)
A közeli halomsíros temetkezés (Fót) arra utal, hogy a keleti népcsoportok beáramlása erősödött. Vaskor (i.e. 1500-tól
időszámításunk kezdetéig)
Római kor
(időszámításunktól a IV. századig)
Ez a terület a gyakran szigetté vált, mivel a Horány-Megyer közötti Duna holtágat (nyomai még ma is fellehetők) a Duna áradása feltöltötte, így időszakos védelmi vonalként is használhatták. NÉPVÁNDORLÁS KORA (V-IX. század között)
Magyarok is jelentős települést hoztak létre, a földmunkálatok során házmaradványok, kőfalak, tűzhelyek kerültek elő. Árpád-kor (X-XIII. század
között)
valószínű, hogy a korai Árpád-korban a Megyer törzs biztosította és védte a megyeri révet, amely Duna egyik stratégiai fontosságú átkelőhelye volt. Káposztásmegyer első írásos említései 1148-ról és 1253-ról származnak, ahol még Meger településként hivatkoznak rá. Környéket Visegrádtól a Csepel-szigetig húzódó királyi terület részeként tartották számon. E korból származhat az itt talált címeres-rovásírásos cseréptöredék. A középkori Káposztásmegyer falu templomának romjai a XIX. században még láthatóak voltak a Megyeri csárda közelében, a Váci út túloldalán, az uradalmi téglagyár (1952. óta oxigéngyár) területén. Alaprajzi formája szerint a templom a XIII. században épülhetett. Az 1241-42. évi tatárjárás következtében a környező Árpád-kori falvak elpusztultak, majd újratelepítésük IV. Béla idejében részben megtörtént. Késő középkor (XIV-XVI.
század között)
ÚJKOR (XVII-XIX. század)
Megyer területe a 18. századtól a Károlyi család újpest-megyeri birtoktestéhez tartozott. Ekkor illesztik a teleülés neve elé a „Káposztás-” előtagot, amely az itteni bolgár-kertész káposztaföldekről kapta, hogy meg különböztessék a többi Megyer nevű településtől. A 19. században Rákospalotához tartozó puszta majd nyaralótelep, majd a 1840-es évektől a pestiek kirándulóhelye.
Modern kor (XX. századtól, kivonatosan) Az 1900-as évek elején Káposztásmegyernek csak 542 lakosa volt. Királyi udvari istállók voltak itt, és lóversenypályája volt (1912-1944 között). Innen indultak az arisztokrácia kopófalka vadászatai. Káposztásmegyer 1950-ben került Budapesthez, ekkor csatolták Újpesthez. Itt tervezték létrehozni a főváros legnagyobb, 19-23 000 lakásos lakótelepét. Az építkezés első üteme 1982-ben indult meg, és 1990-ig – az építkezés leállításáig - mintegy 6000 lakás készült el. |
vissza a főoldalra |
|