|
|
Aranyszarvas Füzetek SZÉKELY
NÉP TAGOZÓDÁSA Témakör: magyarság kincsei |
34. szám 2012. év |
|
vissza a főoldalra |
|
|
Figyelem!
Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni! Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni! |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
SZÉKELY NÉP TAGOZÓDÁSA Székelyek
származástani tagozódása A középkori oklevelek szerint székelység eredetileg három vérségi nemzetségre tagozódott (trium generum Siculi). Ezt erősíti, hogy korabeli krónikák és tudósítások szerint a Kárpát-medencei székelység több helyben élő, valamint a különböző időben bevándorló, és hasonló nyelvű-kultúrájú népcsoportokból szerveződtetett, úgymint: - a Kárpát-medence ugor (ungar-magyar)
nyelvű őslakosságából (Tarih üngürüsz); - a hunokhoz csatlakozó vegier
(venger, északi ugor) és üngürüsz
(ungar, kutigur)
csoportokból; - a pannóniai avarokhoz csatlakozó hunugor, iugor (nyugati vagy fehér ugor) csoportokból. Akik a Kárpát-medencét uraló – először hun, majd
avar-bolgár, később türk-kazár-magyar (fekete ugor)
– hatalom keretében, csatlakozó-alárendelt népességként megőrizte részbeni
önállóságát. A három vérségi nemzetség akkori – feltételezett és lehetséges -
tagozódása: - az első: felvidéki nemzetség (Kárpátok őslakossága és
az É-kárpáti vengerek /északi ugorok/); - a második: erdélyi nemzetség (hunok után itt maradó
ugorok, erdélyi kutigurok /6-ugorok/); - a harmadik: őr-délvidéki nemzetség (avarokhoz
csatlakozó iugorok, murómák
/fehér ugorok/). A XI. században kialakuló egységes Kárpát-medencei
királyság korában e három nemzetség egységesen királyi fennhatóság alá
került. Mivel ezek hasonló védelmi feladatokat láttak el, és a terület
védelme érdekében gyakran szükségessé vált e nemzetségek áttelepítése,
együttműködése, együttélése. Ezért, a három (hasonló nyelvű és kultúrájú)
nemzetségi szerveződése fokozatosan átalakult: a vér szerinti tagozódást
felváltotta a realitásokhoz sokkal jobban igazodó területi-társadalmi-irányítási
alapú szerveződés. Egyes feltételezések szerint a „trium generum Siculi” kifejezés a székelység három rendjére vonatkozik (főemberek, lófők és köznép). Ennek ellentmond, hogy a székelyek 3 rendi felosztása csak a XV. században jelent meg, ennek ellenére több székely településen csak 2 rendet fogadtak el (lófejek és közrend). Valamint, a generum jelentése = nemzetség, népesség, hasonló csoport. Székelyek
társadalmi tagozódása Késő középkorban a helyi székelység szerveződése nemekre (nem vérségi, hanem hatalmi alapú nemzetségre) tagozódott (általában 6 nemre). Minden nem 4 ágakra (a XVIII. században egyes helyeken már 5 ágra). Az ágak évenkénti váltásban viselték a helyi tisztségeket (hadnagyságot, bíróságot, felügyelték a birtokjogot). Nem vérségi vonalon szerveződtek, mivel azok többsége általában személy-, helynév, és a népcsoportra utaló név ritka, pl.: besenyő (Kézdiszéken). „Az eddigi történet-nyomozások a 6 székely-nemet és azok ágait ekként állíták össze: I. Adorján nem. Telegd. Poson. Váczmán és Vaja ágokkal… II. Medgyes nem. Medgyes, Dudor, Kürt és Gyarus ágokkal… III. Jenő nem. Szomoru, Uj, Boroszló és Blázsi ágokkal… IV. Halom nem. György, Péter, Halom és Náznán ágokkal… V. Ábrán nem. Nagy, Gyerő, Uj és Karácson ágokkal… VI. Örlecz nem. Bud, Szovát, Seprőd és Eczken ágokkal…” (Orbán Balázs: A székelyföld
leírása, 1868) A székely nem- és ágnevek döntő többsége településnév, csak
néhány utal népcsoportra is (Jenő, Kürt törzsre, esetleg a Tarján törzsre, Adorján nemzetségre, helyenként a besenyőkre).
Az Örlecz elnevezés pedig egyértelműen katonai feladatra utal (őr,
strázsa, határőr, jelzőőr stb.). A Jenő és Tarján törzsnév doni-volgai (ugor-bolgár) eredetre utal, mivel e népeknél is voltak/vannak ilyen nevű népcsoportok: Tarhan (más néven: Bajna) és Jeno (Jene, Jenej). E nemzetségek szarvasos eredetmondája nagyon hasonló a magyar Csodaszarvas-mondához. (párhuzamok: Ajna és Bajna = Ugor és Hunor). Valamint, arrafelé a Jene (Ene, Enei) néven illetik a nőstény anyaszarvast is. Éppen úgy, ahogy a mondákban Hunor és Magor anyját (a magyarok ősanyját) is nevezik: Ene (Képes Krónika), Eneth (Kézai Simon). Fontos párhuzam, hogy régi magyarok a nőstény anyaszarvast = ünőnek nevezték. A Jenő település és családnevek különösen gyakoriak Erdélyben, Baranyában, a keleti Felvidéken és Kárpátalján, valamint a Buda-Pilis és Bakony-hegység sávjában. Vagyis a határvédelmi és királyi-királynői uradalmi központok környékén. A Tarján név a Rába-Duna, Dráva, és Körös és Tisza mentén
elterjedt, a Tárkány név: Mátra és Bihar környékén. Vagyis, szomszédos
törzseket és népeket elválasztó határszakaszok mentén. Egyesek szerint az
Adorján nem-név a Tarján (Tarkan, Tarhan, Tárkány) törzs- és tisztségnévből eredeztethető.
Lehetséges, hogy az Adorján név arra utal, hogy a székelyek e csoportja talán a
Csák-nemzetség Adorján ágától származhatott, aki egy részét III. István
király űzetett ki területükről (Vértes vidékéről, a XII. század közepén)
mivel IV. István ellenkirályt támogatták. Ezt erősíti, hogy az Adorján
családnév különösen az Őrségben és Székelyföldön gyakori. A Kürt törzsnév a X. századi bizánci tudósításokban már Kürt-Gyarmatként szerepel, ami arra utal, hogy akkoriban a Kürt (türk = kurt, óbolgár = kurd) és Gyarmat (doni = szarmat, ugor-baskír = Jurmat) törzsek (kis létszámuk miatt) egy törzzsé egyesülhettek. Ugyanakkor, a különálló kürt és gyarmat nevű településnevek arra utalnak, hogy népességük településileg elkülönülhetett. Örlőc (Örlec, Orloc orlec, orloc, oslon) jelentése = őrző, őrvidéki, őrkatona (szlávosan: orlec, orloc). Településeikre utaló helynevek Magyarországon: Őrség, Őr, Őri, Őrös (Oros). Valamint, a határon túl: Őrisziget, Őrállás, Felsőőr, Alsóőr (Ausztria), Őrös (Strazna, Szlovákia), Őrháza (Straznice, Csehország), Orlat-Sibiu (Szebenváralja, Románia), Őralja (Orlea, Románia), Ör (Straza, Szlovénia), Őri (Strazow, Lengyelország). A székelység e része határőri feladatokat látott el, feltehetően központi uralkodói irányítás alatt. Úgy tűnhet, mintha a székelység önmagát egy „törzsnek” tekinthette: de nem származásilag, hanem politikailag, társadalmilag és katonailag. Erre utalhat, az ágak többségének helynév-eredete, és a főbb településhelyeiknél gyakori –őr, -fa, -szék, -szeg, -hely név-végződések. A Jenő-nem kézdiszéki ága között a Besenyő-ágat is nyilvántartották. Vagyis, a székelység helyi-katonai szerveződésébe kis létszámú csatlakozó-besenyő népességek is betagozódhattak. Erre utal több besenyő eredetű településnév Erdélyben, Moldvában, Őrségben, valamint az Észak-és Dél-Dunántúl, Felvidék és Alföld határterületein. Vagyis ott, ahol a határ- és törzsi gyepű elválasztó vonalak húzódtak. Az előbbiek alapján joggal vélelmezhető, hogy, a székely nemek és ágak: a középkorban már nem a vérrokonságon, hanem birtok és tisztségi jogokon alapultak. Ezért, a hivatali és birtoklási-örökségi kiváltságok megőrzése miatt igyekezett a nemek és ágak keveredését elkerülni. Székelység
genetikai sajátossága A székelység genetikai eredetéről több (eltérő
következtetésre jutó) tanulmány olvasható. Ezek ellentmondásai részben
látszólagosak, mivel: többségük a mai lakosság vizsgálatára korlátozódik,
viszonylag kis mintavétellel, esetenként – matematikailag - nem veszi
figyelembe a környező más népesség genetikai adataitól való különbözőséget,
és a temetői feltárások vizsgálata sem kiterjedt. Apai ágú genetikai jellemzők A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy székelység
Y-DNS (apai ágú) rokonsága: - a felvidéki, csángó
települések népességénél a genetikai jellemzőek hasonlóak: vend, szorb, kárpáti-lengyel (venger),
és ruszin (rusz-ugor, szarmata?) rokonságra
mutatnak; - a mosoni és őrvidéki
ősi települések népessége cseh-morva-szlovák
hasonlóságot sejtet; - a délvidéki és
erdélyi székelység genetikailag inkább az erdélyi magyar-szász-román,
valamint a moldvai (nem csángó, nem ukrán vagy orosz, nem gagaguz)
népességhez hasonló. Ami nem meglepő, mivel a XIII. században e területekről
telepítették át a legtöbb székelyt Erdélybe.
A székelység döntő többségére jellemző a magas R1a (ősi közép-kelet
európai), R1b (ősi nyugat európai) és az I2a
(ősi dél-európai) marker-arány. A felvidéki és csángó népességeknél e három
marker aránya: összességében több mint 80%. A délvidéki és erdélyi székelyeknél e markerek mellett a J is jelentős, ami ősi avar, türk és
bolgár-török hatásra utal. E területeken e 4 marker aránya: több mint 75 %
(némi kaukázusi „beütéssel”). Összehasonlítva a különböző származás-elméletek szerinti
rokon-népek Y-DNS markerek arányát, érdekes és elgondolkodtató
következtetésekhez juthatunk…
- az O, C markerek hiánya
arra utal: nincs lényegi belső és kelet ázsiai, távol-keleti kapcsolat; - a G marker nem
jelentős, vagyis: a székelység i.e. 7 ezer után már nem élhetett a pontusi-turáni „őshazában”, sem annak keleti
környezetében. Vagyis = gyenge a kaukázusi „hatás”; - a N-Tat marker aránya rendkívül alacsony, ami arra utal, hogy az i.e. 4 ezer után nem lehettek az Urálban, Szibériában vagy közép-Ázsiában (bár kismérvű csatlakozás elképzelhető). - a J marker aránya területenként változó, ami azt érzékelteti,
hogy egyes székely csoportokba avar-bolgár, türk-kazár, kun, besenyő,
balkáni-anatóliai szórványok is beolvadhattak. Megjegyzés:
a székelység „férfi ága” (akárcsak a magyarságé) ősi közép-kelet európai
népességet sejtet (az i.e. 35-7 évezred idejéből). Pontosabban: az ősi
jégkori, a szvidéri, bükki-szeleta
műveltség, a keleti vonaldíszes, és a dnyeper-doni
műveltség „Ádámjait”. Vagyis, a székelység
genetikailag leginkább a Kárpátok környéki (venger,
ugro-rusz, fekete ugor, dunai-bolgár) népességgel
mutat rokonságot. Az
apai-őshaza valószínű helye: Kárpát-medence és Don közti terület. A székelység apai ága döntő mértékben: ős-európai származású. Közeli rokonaik: Északi és keleti Kárpátok környékének férfi népessége. Balkáni, uráli és közel-keleti hatás nem mérvadó. Anyai
ágú genetikai jellemzők A genetikai adatok arra
utalnak, hogy a székelység mtDNS (anyai ágú)
genetikai rokonsága: - igen nagyarányú (R,
HV, H, J, T, W, K) egyezést mutat az európai ősi népességgel: 75%-ban; - alacsony a balti,
balkáni és a közel-keleti származásra utaló markerek aránya: <15 %. Ez az
jelzi, hogy a „székelység női ága” a Kárpát-medencei népességből
eredeztethető (nem bevándorló); - a keleti vonaldíszes
kultúrát jellemző W marker aránya: majdnem harmada (5%) = mint a velük rokon
magyaroknál (18%). Ez azt sejteti, hogy a székelység eredetét alkotó népesség
jelentős része már az i. e. 7 évezredben a Kárpát-medence környékén élhetett
(Körösi kultúra). Akik már a vonaldíszes kultúra kialakulása előtt e helyen
élhettek; - az európai „hegyi
elzárt” népekre jellemző J marker magas aránya (9,5%), ami arra utal, hogy a
székelység női ága megőrizte ősi-európai jellegét; - az ázsiai, afrikai,
földközi-tenger partvidéki származásra utaló markerek aránya: összességében
<10%, és ezek egyenkénti aránya nem éri el a 3%-ot. Vagyis, nagyon
alacsony a Kárpát-medencén kívüli „női beáramlás”. Ez arra utal, hogy a
székelyek női ágát döntő mértékben a helyi-ősi népességek adhatták; - az uráli, szibériai
és ázsiai eredetre utaló (B, M, D) markerek aránya annyira alacsony
(<0,5%), hogy kizárja az ilyen származást. Megjegyzés:
a székelység „női ága” ősi közép-kelet európai népességet sejtet (az i.e.
35-7 évezred idejéből). Pontosabban: az ős-európai jégkori, bükki-szeleta és körösi műveltség „Éváit”. Vagyis,
leginkább a Kárpátok környéki – Vinca-tordosi
kultúra előtti - ősi népességekkel mutatnak rokonságot. Az
anyai-őshaza valószínű helye: Kárpát-medence és környéke, a
Dnyeper-síkságáig. A székelység anyai ága döntő mértékben ős-európai származású. Közeli rokonaik: Északi és keleti Kárpátok környékének női népessége. Uráli, szibériai, közel-keleti és ázsiai és eredetük nem valószínű. Összességében Az előbbiek alapján feltételezhető, hogy a székelységet alkotó népcsoportok döntő többsége: már ősidők óta a Kárpát-medence környékén élhetett. Akiknek egy része a Kárpátok és Meotis közti területre kerülhetett, majd ezek egy része - több hullámban fokozatosan visszaáramolhatott a Kárpát-medencébe (más csatlakozó népekkel, akiknek genetikai aránya nem jelentős). A genetikai adatok alapján a székelységnél: valószínű: az ős-európai származás. Erre utalnak a Kárpátok környéki i.e. 7. ezer előtti genetikai és régészeti hasonlóságok (ős-európai elmélet). Lehetséges: a preszkíta,
szkíta, kazár (vagyis a Kárpátok és Don közti területi) rokonság. erőseN kétséges: a sumér, perzsa-pártus, ázsiai hun, avar, türk rokonság. Vagyis az uráli, turáni, szibériai és egyéb ázsiai eredet. Ami csak a vezető rétegnél érzékelhető! NEM ZÁRHATÓ KI: a hasonló genetikai és nyelvi sajátosságú kisebb népcsoportok befogadása. Ők lehettek azok a népek, akiket a korabeli források így említettek: agatyrsik, neurik, kimmerek és preszkíták, szarmatákhoz csatlakozó Kárpáton-túliak, vegierek (É-kárpáti ugorok), kárpátiai népek (akik Attila bejövetele előtt már a magyarhoz hasonlóan beszéltek), meotisi hunok (utigurok, hun-ugorok), dnyeper menti ugorok (fehér ugorok, iugorok), a Kárpátok előterében Árpád-népéhez csatlakozó szikulok (szekelek). Kiegészülve a gyepű- és határvédelemre hozzájuk rendelt kis létszámú besenyő, kazár (kabar), palóc (kun-polovec) népességekkel (akikkel összeolvadtak). A székelyek finn-ugor (modern értelemben: a közép-kelet európai prehisztorikus) anyanyelvi rokonsága meggyőző. Azzal a megkötéssel, hogy a székelység az Urál környékét már i.e. 4. előtt elhagyta (későbbi markerek hiányoznak). És nem feledve, hogy az „ázsiai nyelvrokonaink” (obi ugorok) ezer évvel ezelőtt még Európában éltek (valahol a Volga és Káma környékén)! Források: Korabeli krónikák és
tudósítások gyűjteménye: http://www.vostlit.info/,
Képes Krónika: http://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm,
Anonymus: Gesta Hungarorum:
http://mek.oszk.hu/02200/02245/02245.htm,
Kézai Simon: Gesta
Hungarorum: http://mek.oszk.hu/02200/02249/02249.htm Tarih Üngürüsz és Madzsar Tarihi: http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/terdzsuman.html Bonfini: Magyar Történelem
Tizedei: http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/terdzsuman.html Pallas
Nagy Lexikona (http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/) Barcsa Dániel: A székelység
gondjai a kiegyezés után (http://www.krater.hu/krater.php?do=3&action=a&pp=374) Kiszely István: A magyar
nép őstörténete /A székelyek/ (http://mek.niif.hu/06400/06403/html/#47) Kalevi Wik: Kik azok Finnek http://www.linguistics.fi/julkaisut/SKY2006_1/1FK60.1.9.WIIK.pdf Nagy Géza: Magyar
nemzetségek 1974. http://www.magtudin.org/Nagy_Geza_Magyar_nemzetsegek_.pdf Erdély és a Székely Nemzet
történelme http://szekelyivadekok.tripod.com/ Völgyi/Zalán /Szvetnik/Pamjav: Forensic Sci Int Genet. 2009 Mar. http://www.eupedia.com/genetics/ Semino
2000, Behar 2003, Bogacsi/Szabó, Völgyi/Zalán, Raskó,
Vikipédia, Eupédia,
YHRD-ORG 3.0 Vége |
|
vissza a
főoldalra |
|