Aranyszarvas Füzetek „SZARVASOS SZENTEK ÉS BOLDOGOK” Témakör: Csodaszarvas történetek

4. szám 2009. év

<<<	vissza a főoldalra

Figyelem!

Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók.

Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni!

Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni!

Farkas László (Remete)

Csodaszarvas történetek: 4. rész

SZARVASOS SZENTEK ÉS BOLDOGOK

Szöveggyűjtemény magyarázatokkal

Korabeli krónikák, tudósítások, legendák és népi költemények felhasználásával

BEVEZETÉS

A kora-keresztény legendáriumok bővelkednek „szarvasos” történekekben. Nem csoda, hiszen az akkori Európa népeinek ősi-pogány hitvilágában a szarvas még kiemelt helyet foglalt el. Az új hit elterjesztését pedig segítette, ha a keresztény szentek életét kapcsolatba lehetett hozni az ősi hit szimbólumaival. Ilyen legendákban a szarvas az új hitet segítő, vagy fordítva; éppen annak segítségére szoruló lényként jelenik meg. E történetekben a szarvas útmutató angyalt (isteni hírnököt), vagy segítségre szoruló lelkes állatot (pogány hívőt, alattvalót) szimbolizálhat.

A szarvasos szentek között a magyar-kapcsolatúak aránya az átlagosnál magasabb.

Szent Euszták megtérése

Forrás: Jacobus de Voragine, 1260 körül

Egyszer Placidus - mikor még római katonaként szolgált - vadászat közben egy szarvascsordára bukkant. Megpillantott egy gímszarvast, amelyik a többinél pompásabb és nagyobb is volt. Amíg katonái a többi szarvassal törődtek, ő minden igyekezetével ezt igyekezett elejteni. Erejét megfeszítve követte, közben azon gondolkodott, hogyan ejthetné el. Ekkor, a szarvas agancsai között megpillantotta a szent keresztet a nap fényénél is tündöklőbb alakban, és Jézus Krisztus képmását, aki a szarvas szája által így szólította meg őt:

„- Miért üldözöl engem, Placidus? Irántad való irgalomból jelentem meg néked ebben az állatban. Én vagyok Krisztus, akit te ismeretlenül tisztelsz. Alamizsnáid feljutottak színem elé, ezért jöttem el. E szarvasban, akire vadásztál, én vadásztam terád.”

Ezt követően maga és családja azonnal megkeresztelkedett, és nevét Eusztákra változtatta.

Értelmezés:

- Szent Euszták = keresztény vértanú (+ 118), eredeti nevén Placidus, Traianus császár egyik katonai parancsnoka;

- Euszták, Eustachius = görögül: "szerencsés", "gyümölcsöző"

Magyar kapcsolat:

A legenda szerint Szent Euszták Pannoniában is teljesített szolgálatot, amikor Traianus császár Pannonia helytartója volt. Ez a hagyomány arra utal, hogy akkoriban – Pannóniában és Itáliában – kapcsolatba kerülhetett az ottani „pogány őslakosokkal” (szarvasos népekkel), akiket a keresztény legendárium szerint megtérített. E területeken kimutatható a helyi írások és a székely-magyar rovásírás hasonlósága.

Szent Egyed sebesülése

Forrás: Szent Egyed legendája, VI. század körül

Egyed a Nimes-közeli erdő mélyére vonult vissza. Ott remeteként élt, társa egy szarvas volt.

Egyes változatok szerint tejével táplálta a szentet. Ezt a menedéket a királyi vadászok is felfedezték, és Wamba vizigót király rálőtt a szarvasra.

Szent Egyed a testével fölfogta a nyílvesszőt, aki sebesülésétől fogva a nyomorékok patrónusa lett. A király ezután Egyednek ajándékozta a remeteség területét, ahol kolostort építettek, melyet később róla neveztek el.

Megjegyzés:

- Szent Egyed = védőszent (640-710?); Nimes = dél-franciai város;

- Wamba, vizigót király = hispániai-galliai király (+687)

Magyar kapcsolat:

Tiszteletére alapította 1091-ben Szent László király a somogyi apátságot, amelybe francia bencés szerzeteseket telepítettek. Esztergomban XI. századtól őrzik koponyatöredékét ereklyeként. Egyes feltételezések szerint, a Pannóniából dél-nyugat felé vonuló pannóniai vizigótokhoz csatlakozhattak hun-ugor népcsoportok is.

Lüttichi Szent Hubert megtérése

Forrás: XV. századi legendárium

Hubert, egy előkelő család elkényeztetett fia, nagyon kedvelte a vadászatot. Egy nagypénteki vadászaton, Ardennek erdejében megjelent előtte egy szarvas, agancsai közt feszülettel. Egy égi hang így szólította föl megtérésre:

„Hubert, ha nem térsz meg az Úrhoz és élsz szent életet, pokolra kerülsz.”

Hubert leszállt a lóról és földre borulva így szólt:

„Uram, mit akarsz te, hogy mit tegyek?"

Ezt a választ kapta:

„Menj Lamberthez, ő majd eligazít téged” He received the answer, "Go and seek Lambert, and he will instruct you."

Két év múlva meghalt a felesége, és Hubert remete lett. Később Rómában a pápa püspökké szentelte. A legenda szerint angyalok vitték utána a felszentelési öltözékéből hiányzó stólát.

Értelmezés:

- Szent Hubert = védőszent (656-727);

- Ardennek = kiterjedt erdős régió Belgiumban és Luxemburgban, de átnyúlik Franciaországba is;

- Lambert = Szent Lambert, maastichti püspök (636-700).

Magyar kapcsolat:

A Kárpát-medencében a frank és germán hatásra = leginkább a nyugati Felvidéken érvényesült. A köznép körében különösebb tisztelete nem terjedt el. Tiszteletét a hunugor-avar csodaszarvas-hagyomány elősegíthette, a gótokhoz csatlakozó hun-avar töredékek, és a kalandozó magyarok hatására.

„Irgalmas” Szent Julián bűnhődése és megtérése

Forrás: Legenda Aurea, Szent Julián legendája, XIII. század körül

Julián keresztény lovag és szenvedélyes vadász volt. Egy napon, amikor szarvasra vadászott az űzött vad megfordult, és azt mondta neki: "Ha egy szarvast megölsz, szüleidet is megölöd!”. Más változat szerint anyja intette erre.

Julián megrémülve a próféciától, titokban elhagyja szülőföldjét és övéit. Távoli helyen új életet kezdett, ahol meggazdagodott, megházasodott. De a vadászatról nem tudott lemondani és egy vadászat alkalmával elejtett egy szarvast.

Szülei a keresésére indultak. El is jutottak Julián házához, ahol annak felesége vendégül látta őket, éjszakára majd szállást ajánlott nekik. Julián, amikor hazatért a vadászatból, a félhomályban nem ismerte meg a házban alvó szüleit.

Azt hitte, hogy felesége valakivel megcsalja. Ezért, hirtelen haragjában karddal végzett az ágyban fekvőkkel. Így teljesedett be a szarvas jóslata. (Más változat szerint a Sátán bujtotta fel e tettre, szomszédja képében…). Vezeklésül Julián és felesége minden vagyonukat menedékházak és kórházak építésére költötték: a szegények támogatására, a folyón átkelő zarándokok segítésére, és a betegek gyógyítására.

Értelmezés:

- Szent Julián = legendás betegápoló gondoskodó szent (VII. század?);

- ha egy szarvast megölsz, szüleidet is megölöd = ha a régi hitűeket bántod, akkor a szüleidet is bántod.

Magyar kapcsolat:

Kárpát-medencében legendája és tisztelete csak szórványos.

Szent Imre herceg látomása

Forrás: Jan Długosz: Historia Polonica, XV. század

Magyar kapcsolat: Szent István magyar király és Boldog Gizella királyné fia. A Szent Imre herceg által ajándékozott ereklyét a lysa-gorai Szent Kereszt monostorban őrzik.

Imre herceg nagybátyjánál, Vitéz Boleszláv lengyel királynál időzött. Vadászni mentek, és egy szarvast követve följutottak a Lysa Gorára. A szarvas itt eltűnt, azonban fölismerte, hogy álmában már járt ezen a helyen.

Megkérte nagybátyját, Boleszlávot, hogy építsen itt kolostort. Odaadta neki a mellén hordozott kétágú keresztet, melyben Krisztus keresztfájának egy darabkája volt ezüstbe foglalva. Ezt az atyja a görög császártól kapta az ereklyét ajándékba. Így alapította a király - Imre kérésére - a „Szent Kereszt” monostort.

Megjegyzés:

- Imre herceg = I. István király és Gizella királyné fia (1007-1031), - Vitéz Boleszláv = lengyel uralkodó (966-1025)

- Lysa Gora = Kopasz-hegy a Magas-Tátrában, az ősidőkben pogány kultikus hely

Magyar kapcsolat: Szent István magyar király és Boldog Gizella királyné fia. A Szent Imre herceg által ajándékozott ereklyét a lysa-gorai Szent Kereszt monostorban őrzik.

Szent Gellért püspök remetesége

Forrás: Szent Julián legendája, XI-XIV. század között

Magyar kapcsolat: Szent Imre magyar herceg nevelője, majd csanádi püspök. Magyarország egyik első püspöke. Szűz Mária tiszteletének első terjesztője (Földanya-Boldogasszony kultusz keresztényesítője).

Egy napon Szent Gellért képzelete írás közben annyira megiramlott, hogy álomba szenderült. Ekkor odament hozzá egy szarvastehén a borjával, s mindketten leheveredtek mellé a földre. Ekkor egy hím szarvas – farkas elől menekülve – nagy sebbel-lobbal közibük rontott. A szarvastehén elfutott vele, kicsinyét pedig a választott mellett hagyta. Az meg Gellérthez bújt, és földre lökve a tintát, amellyel írt. Mikor pedig hajlékába tért, a szarvasborjú követte, ő meg kenyérrel etette, úgy, hogy az többé el nem szakadt tőle.

Valamivel később, Szent Gellért egy tarisznyát vitt a házába, s azt látta, hogy ajtaja előtt egy farkas hever. Észrevette, hogy sebesült, kinyitotta hát az ajtót, és a farkast beengedte. Letette a tarisznyát, a farkas pedig lába előtt a földre terült, föl sem kelt addig, míg meg nem gyógyult. A szarvasborjú és a farkas is ott maradt nála. Kijártak a rétre, de egymást nem bántották.

Értelmezés:

- Szent Gellért = Szent Imre herceg nevelője, csanádi püspök (980-1076)

- szarvasborjú és sebesült farkas = a békében élő pogány magyar és türk népet szimbolizálja.

Szent László király csodálatos imája

Forrás: Temesvári Pelbárt: Érdy Kódex, 1527. körül

Magyar kapcsolat: Szent László magyar király, aki törvényileg büntette a régi vallás szerinti áldozást.

Mikoron az oroszok bejöttek vóna Magyarországban, és nagy dúlás után nagy nyereséggel hazatértek vóna, utánok válta [loval utánuk eredt] az szent király. És mikoron jutottanak vóna pusztájában [lakatlan helyeken], holott minden eledelök elfogyott vóna, az szent király kiméne az seregből [távolabbra ment], és imádságában kenyereg [könyörög] vala Úristennek, hogy ki régen Izrael népét megelégöjtötte vala mennyei kinyérrel az pusztában, azonképpen ez szegén keresztyén népet es ne hagyná éhhel meghalni. Íme, csoda dolog…

Felkelvén az szent imádságról és az tábor felé erede, hát íme, nagy sok sereg szarvas és gímök elejben jövének, és számtalan bivalyok, kik mind levetvén az ő keménségöket, nagy szilígyen [szelíden] az táborra menének. Azt látván, nagy hálákat és dicséreteket adának Úristennek és az szent királynak, ki miatt olyan nagy irgalmasságot érdemlettek vóna, és ki mind elég szerze magának életre az istenadta ajándékból. Annak okáért is az szent király nevét elváltoztatván kegyes királynak hívják vala mindenek, mert mind szegénynek, bódognak úgy adja vala magát, hogy inkább szerettetnék, hogynem féltetnék.”

Megjegyzés:

- oroszok = délkeleti-Kárpátokon túli fehér kunok, akiket Vaszilkó orosz fejedelem segített;

- megelégöjtötte vala mennyei kinyérrel = utalás a bibliai mannára (Kiv. 16. fejezet).

Szent Dávid skót király megmenekülése

Forrás: skót helyi néphagyomány

Magyar kapcsolat: a király édesanyja Skóciai Szent Margit, aki Szent István magyar király rokona volt.

Holy-Rood napján Dávid skót király vadászni ment, papja tanácsa ellenére. Közel az edinburgh-i várhoz megpillantott egy fehér szarvast, és miközben hajszolta leesett lováról, a fehér szavas pedig nekitámadt. A király védekezésként megragadta a szarvas agancsait. Ekkor az állat megijedt, mert az égen megjelent egy fénylő kereszt (más változatban: napfény csillant az agancs ágai közt megjelenői keresztre), és eltűnt. Így a király megmenekült, ezért azon a helyen templomot építtetett, amelyet Holy Rood néven ismernek.

Megjegyzés:

- Dávid skót király = I. Szent Dávid király, [Dabíd mac Maíl Choluim] (1058-1153),

- Holy Rood napja = Szent Kereszt napja, szeptember 14-e;

„Toggenburgi” Boldog Ida remeteélete

Forrás: Albert Bonstetten bencés humanista írásai, XV. század

Magyar kapcsolat: Iddaberg-hegy, Szent-Gallen kanton = amerre a magyarok kalandoztak;

Legenda szerint, férje – Henrik, toggenburgi gróf – hűtlenné vált hozzá. Egyszer, alaptalanul meg is vádolta, sőt hirtelen haragjában a vár ablakából is kitaszította a szakadékba. Csodálatos módon, a zuhanásban nem sérült meg. Ida térden állva mondott köszönetet az Istennek szabadulásáért és megfogadta, hagy szegénységben, önmegtagadásban, a világtól teljesen visszavonulva remetéskedik további életében. Egy erdő közepén, nyomorult kunyhóban és alamizsnából élt. A tettét később megbánó férjétől kapott gazdag ajándékokat szétosztotta a szegények között. Naponta eljárt a fischingeni kolostorba, még az éjszakai zsolozsmákra is. A sötét éjszakában egy szarvas mutatta neki az utat; akinek agancsain gyertyák világítottak.

Megjegyzés:

- Boldog Ida = svájci fischingeni kolostor kegyes életű védnöke (1140-1226);

- Toggenburg = XI-XV. században élő svájci nemesi család;

- fischingeni kolostor = kolostor a Murg-folyónál, Thurgau kantonban.

Folytatás a következő füzetben…

<<<	vissza a főoldalra