|
|
Aranyszarvas Füzetek Kárpát-medencei Bolgárok,
avar-magyarok Témakör: MAGYARSÁG TÖRTÉNETE |
10. szám 2010. év |
|
vissza a
főoldalra |
|
|
Figyelem!
Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni! Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni! |
|
|
|
|
|
|
|
Farkas László
(Remete) Magyarság
eredete: 5. rész KÁRPÁT-MEDENCEI BOLGÁROK,
AVAR-MAGYAROK Elméletek,
kutatások, eredmények, következtetések… Szöveggyűjtemény
korabeli krónikák és tudósítások felhasználásával. BOLGÁROK
Bolgárok (bulgárok): a Volga-folyó
keleti partján élő, hunokkal szövetséges népcsoport. A Hun Birodalom
felbomlása után avar fennhatóság alá kerültek. A 6-7. században egy részük a
Kárpát-medencébe költözött. Településeik szerint: dunai bolgárok, onogur
bolgárok [Kaukázus-Volga-Don-Dnyeper köztiek], volgai bolgárok [Volga és Káma
környékiek]. Bolgár-magyarok: bolgárokkal
együtt élő, azokkal szövetséges ugorok. Például: utigurok [Don-torkolati
ugorok, hun-ugorok], Don-menti magyarok [mescserek], Volga-menti magyarok
[miserek, mozarok, jugorok], Kuma-menti magyarok [szavárd-magyarok]. Tudósítások, leírások:
Priszkosz (bizánci diplomata, történész) „Historici Graeci Minores” című (470. körüli) művében olvashatjuk:
Hasonlóképpen, a hazájukból
elkergetet szaragurok, terület keresése közben
megközelítették az unnokat-akatírokat, és több csatában összecsapva legyőzték ezt a
törzset, majd a rómaiakhoz mentek, hogy elnyerjék hozzájárulásukat.” Zakariás rétor (jegyző, püspök, történész) történeti gyűjteményében (készült 491.
körül) ezt írja:
Procopius Caesarea (bizánci történetíró) a háborúkról írt művében (készült 556. körül) ezt írja:
Kutrigurok a mocsár [Duna-delta] nyugati oldalán maradtak… utigurok egyedül
hódították meg a területet… Bár minden évben kapnak a császártól drága
ajándékot, átkeltek az Ister-folyón [a Dunán]… tartományokat támadva
zaklatták a rómaiak ellenfeleit és szövetségeseit.” „Hitvalló”
Theophanes (bizánci
szerzetes krónikás) „Chronographia”
című gyűjteményében (816.) írja:
516/517. év: … a hunok, úgynevezett szavirok, átkeltek a Kászpi-kapun, rárontottak Armeniára, kifosztották Kappadokiát, Galatát, és Pontust, majdnem elérve Evhaniyát.” 527/528. év: „Ez évben a császárhoz eljött a hunok uralkodója Boszporusz környékéről, név szerint Gord, kereszténnyé lett és megvilágosodott… A hunok, megdühődtek, szövetkeztek bátyjával és megölték Gordát, bátját Maugerist emelték uralkodóvá.” 539/540. év: „Trákiában tartós béke lett, mivel a hunok többet nem mertek átkelni a Dunán. A bulgár uralkodó a foglyokat Armeniába és Lazykába küldte…” 625/626. év: ”(Khosrow) elküldte Sarvarost maradék seregével Konstantinápoly ellen, azért, hogy szövetséget kössön a nyugati hunokkal, akiket neveznek avaroknak a bulgárokkal, szlávoknak és gepidáknak, és hogy ők a város ellen menjenek és elfoglalják azt. Ezt hallván az uralkodó… szövetségbe hívta a keleti türköket, akiket kazároknak neveznek. 679/680. év: „Ebben az évben a bolgár népesség Trákiára támadt. De előtte szólni kell az unnogundurok-ról, bulgárról és kortagokról...
… Kotrag, átkelve a Tanaison [alsó Don, Donec]… vele szemben letelepedett… … az egyik alárendelte magát… az avarok kagánjának az Avar Pannoniában… … a másik elérve Penthapolt … Ravennánál keresztény uralom alá került… … a harmadik a Dnyeperen és Dnyeszteren átkelve, elérve a kiszögelést [al-Duna]… letelepedtek… amely… védhető, bevehetetlen… elöl mocsár… többi oldalon folyók… Miután szétváltak… Berziliából, az Első Szarmatiából… a kazár nép… lett uralkodó a Fekete-tenger mentén… hűbéressé téve Batbajant… Nyesztornak tulajdonított (1118. körüli) kijevi „Elmúlt idők krónika” így tudósít: „Amikor
a szláv nép, ahogy említettük, a Dunánál élt, szkíták jöttek, a kazártól, úgynevezett bolgárok, és Duna mentén
megállapodtak, és a szlávok földjén betelepülők lettek. Abu-Ali-Ahmed Ben Omar Ibn-Dasta (szaszanida
vezér) így ír (913. körül) művében:
Antonio Bonfini (itáliai költő, történetíró) „Rerum
Hungaricum Decades” című majd ezer oldalas krónikájában eltérő véleményeket
is közzétéve így ír (1497-ben) a magyarok eredetéről: „A bolgárok ugyanis a Fekete-tenger fölött laktak, majd kellemesebb
székhelyet keresve elfoglalták a két Mysiát; először a hunokkal voltak
szomszédosak, akiket egyes évkönyvírók három törzsre osztanak: az alziagyrokra, az avarokra és a magyarokra. Abbasgulu
Bakikhanov (azerbajdzsán
történész, nyelvész, cári ezredes) a kaukázusi topográfiai leírásában írja
(1822-ben):
Feltételezhető,
hogy a kachik a szlávok, hunok, avarok és kazárok maradványai; a medche, a
mechche szóból következtetve arab eredetű, a kumukh a régi kamakok
maradványa.” Bolgár-magyar együttélés:
Johann
Erich Tunmann (svéd
történész) a krimi kánságról írt művégen (1777-ben) így ír erről:
… 464-ben, a hun birodalom szétesése után, végül a magyarok jöttek ide
[Krímbe]. … 465-ben elfoglalták a magyarok [Kercs városát] … Innen a bulgárokkal együtt elfoglalták a Don és Dnyeszter közti területet. Majd, egy részük visszatért Ázsiába és a
Kercsi-félszigeten élő gótokat arra kényszerítették, hogy vonuljanak át a
Tama-félsziget oldalára, ott nekik helyet adva letelepedésre. Azokat a magyarokat, akik ettől az
időtől a Krím síkságain vándoroltak, aulciagri-nek vagy ulcinguri-nak nevezték. … de 469-ben kénytelenek voltak a Duna másik oldalára menekülni a magyarok és bulgárok támadásai elől. Nemsokkal ezután szláv törzsek kezdtek ide betelepedni és fokozatosan birtokba venni a területet. …. 560-tól ezek a szlávok, ahogy a magyarok és a bulgárok, kénytelenek voltak elismerni a warok és unnok uralmát. … Ez 635-ig tartott, amikor Kuvrat, a magyarok és bulgárok hercege, levetették ezt az igát, és meghódították a szlávokat… … de 679-ben ezek és a
többi magyarok
kénytelenek voltak elfogadni a kazár uralmat. … és bár 879-ben e két nép a nagyobb részét a kazárok legyőzték, a Dunán átkelő menekülő bulgárok mégis megtartották uralmukat Besszarábia felett… … 882-ben a besenyők
vagy kangarok a magyarokat kiűzték a Krímből és más területeikről. A magyarok és bolgárok két szétváló ága az Or [Perekopi] földszoros oldalán
maradtak; berendek vagy fekete bulgárok, és tükrök néven váltak ismerté, főleg az orosz krónikákban. … végül 882-ben a magyarok, a besenyők által üldözve, átköltöztek innen a Dnyeperen túloldalára. Ottani tartózkodásuk rövid volt: 12 év után átvonultak Nagy-Moráviába , és a besenyők elfoglalták Besszarábiát, valamint Moldáviát Vlahiát… Bolgár-ugor bevonulás… a negyedik
visszatérés:
Fredegar krónika
egyik bejegyzése (641.
körül) az
alábbit közli:
„Ebben
az évben [631. körül] viharos viszály lángolt fel az avarok vagy hunok
Pannoniai királyságában. Vitatottá vált a trón öröklése: bolgároké legyen vagy avaroké. Hadat gyűjtöttek
mindketten, és ütközetre került sor. Legvégül, az avarok legyőzték a bolgárokat, akik 9 ezren
voltak, és kitoloncolták őket feleségeikkel és gyermekeikkel.” „Hitvalló”
Theophanes (bizánci
szerzetes, krónikás) „Chronographia”
című gyűjteményében (816.) ezt írja: „… egyik [bolgár nép] alárendelte magát … az avarok kagánjának az Avar Pannoniában…” AVAROK
Avarok: közép-ázsiai
eredetű nomád népesség. A Hun Birodalom felbomlása után – azok népességének
egy részét beolvasztva – a Kászpi-tengertől egész Kelet-Európára
kiterjesztették hatalmukat. A 6. század közepén egy részük a Kárpát-medencébe
települt, ahol a 9. század elejéig fenntartották uralmukat. Fehér ugorok: Dnyeper-Don között
élő nyugati ugorok (muromák, mozsarok), akik avar fennhatóság alá kerültek. A
7. században – a szlávok földjén át – a Kárpát-medencét elfoglalták. Kárpát medencei avarság: a
nyugati krónikák általában népcsoportot különböztetnek meg: avarokat
(szarvirok, szarmaták), hunokat (ungarok, jugurok, szekelek) és bolgárokat
(szkíta, unnogundur, utigur, kutrigur). Avar-bolgár-magyar együttélésre utalnak az ilyen
tudósítások: - „elébe járultak… az avarok követei, a kagán és
yugur [ugor]
kormányzók küldöttei” - „az avarok legyőzték a bolgárokat, akik 9 ezren
voltak, és kitoloncolták őket feleségeikkel és gyermekeikkel.” - „hadsereget küldött [a frank császár]… Pannoniába, a hunok és szlávok közti viták rendezésére - … várták azok érkezését, akik Pannoniából jöttek, kanizauk, avar fejedelem, és tudun [kormányzó], és más előkelőségek…” - „Kis idővel később Kagan, a hunok kormányzója,
a császár elé járult, kérve, hogy adjon nekik helyet a letelepedésre Savaria
és Karnunt között, mivel nem képesek maradni előző helyükön a szlávok
ellenségeskedése miatt…” Tudósítások, leírások
Ioannes
Malalas (bizánci
krónikás) „Chronographia” című művében (563. körül) ezt írja:
„Azidőben [535. körül], a hun-szavírok [türkök], a Kászpi-kapun átjőve, megjelentek a római határvidékeken, rabolva az örmény földet.” „Akkoriban [558. körül], Konstantinápolyba idegen földről [nem bizánci területről] hun népek érkeztek, úgynevezett avarok.” „Március hónapban [562. körül] a hunok [bolgár-törökök] és szlávok fellázadtak Trákiában. Fredegar krónika
egyik bejegyzése (641.
körül) az
alábbitt közli: „Ebben
az évben [631. körül] viharos viszály lángolt fel az avarok vagy hunok
Pannoniai királyságában. Vitatottá vált a trón öröklése: bolgároké legyen vagy avaroké. Hadat gyűjtöttek
mindketten, és ütközetre került sor. Legvégül, az avarok legyőzték a bolgárokat, akik 9 ezren
voltak, és kitoloncolták őket feleségeikkel és gyermekeikkel.” Paulus diakónus (lombard történész) „Historia Langobardorum” című művében (készült 787.
körül) ezt
írja:
„Mégis [593. körül], a hunok, akiket avaroknak is neveznek, Pannóniából behatoltak Türingiába és kétségbeesett háborút vívtak a frankokkal.” „Ebben az időben [639. körül], a hunok vagy avarok, tudomást szerezve Lothar király [valójában Dagobert] haláláról, annak fiára Sigebertre támadtak.” Chesneus-töredék
„Fragmentum chesnii”
bejegyzései (795. körül) ezt közlik: 790. év: „Károly király
gyűlést tartott Würmben … és csapatának jelentős részét Bajorországba
irányította a hunok tiszteletlen népe ellen.” 791. év: „Miután
befejeződött a frankok, szászok és frízek nagygyűlése, azon hatalmas és
elviselhetetlen sereg miatt, amit az avarok
gyűjtöttek a szentegyház és a keresztény nép ellen, és úgy döntöttek, ha nem
tudnak követek útján igazságot tenni, úgy Isten segítségével büntetik meg
nevezett avar földet.” Lorcshi Évkönyvek „Annales
laureshamenses” bejegyzései (803. körül) így tudósítanak:
… az avarok gőgös népe ellen; seregét három részre osztotta; így
maga a hunok
határához vonult Bajor területen át a Duna déli partja mentén; a Duna másik
oldalán a másik sereg… a Dunán külföldiek hajókon, … Amikor Károly király látta, hogy az avarok részéről senki
nem mer ellenállni… bejárta a földet… felégetve és elpusztítva az országot …
visszatért Bajoroszágba.” 796. év: „Ebben az évben Károly király elküldte fiát
Pipint … az avarok határára; és Pipin … átkelve a Dunán, csapataival elérte
azt a helyet, ahol általában az avar királyok és fejedelmek
székeltek … onnan rengeteg kincset vett el és küldtött el apjának…” Frank Királyok Évkönyve „Annales Regni Francorum”
(823-ig) így ír az avarokról:
788. évben: „A hunok, felszerelve két sereget, ahogy Taszilónak
ígérték, egyet elküldtek a Friuli Marchra (Frank határra), a másikat Bajor
területre, de hiába… 791. évben: „A tavaszi olvadást követően….
a király … kijött Bajor földről …hogy megfizessen a hunoknak
az ők tetteikért, minél gyorsabban, háborúba indulni ellenük. … Theodorik
grófra bízva a sereg egy részét … azoka Duna északi partján vonultak. … Ő
maga, a másik résszel… elfoglalta ugyanannak a folyónak déli oldalát, … hogy
Pannoniába menjen… kiűzték a helyőrseket és lerombolták az erődítéseket…
egyik a Kamb-folyó környékén, …a másik Kumeoberg-hegyen… és a király… Regina
városába ment, melyet jelenleg Regensburgnak neveznek, letelepedett,
áttelelési szándékkal” 805. évben: „Kis idő múlva a kagán, hunok uralkodója, népének kényszerítésére eljött a
császárhoz, kérve, hogy adjon neki helyet letelepedésre Sabaria és Karnut
között, mivel a szlávok gyűlölködése miatt nem
tudott meglenni a régi lakóhelyén. … A cár meghallgatta kérésüket, és
elrendelte, hogy ősi szokásaik szerint a kagán rendelkezhessen saját
királyságában a felsőbb hatalommal. Ugyanebben az évben elküldte hadseregét
Károly fiával a szlávok földjére…” 811. évben: „A császár … a birodalmának három részébe, ugyanannyi hadsereget küldött, egyet az Elbán túli linonokhoz… másodikat Pannoniába, a hunok és szlávok közti viták rendezésére …, a harmadikat a bretonokhoz… Ugyancsak Aachenbe várták azok érkezését, akik Pannoniából jöttek, kanizauk, avar fejedelem, és tudun [kormányzó], és más előkelőségek, és a Duna-menti szlávok vezérei... Mindannyian sikeresen ekintézték ügyeiket, sértetlenül visszamentek.” 822. évben: „Ő
maga (Pipin)… egy Frankfurt nevű helyen… nagygyűlést tartva… fogadta az
ajándékokkal eléje járuló keleti szlávok követeit, mármint az abodritoktól, a
szerbektől, weletektől, bohémektől [csehektől], morváktól, praedenecentektől
[balkáni szlávoktól] és az avaroktól, akik Pannoniában találhatók.” Korai Metzi Évkönyv „Annales
Mettenses priores” (806. körül) így ír:
788. év: „Ebben az évben csata zajlott le a görögök és
longobárdok között… Hasonlóképpen, még egy csatára került sor az avarok és a frankok
között, akik úgy tűnik, Itáliában maradtak… Harmadik csata Ibozet mezején
történt a bajorok és avarok között… Negyedik csatát az avarok kezdték… a
győzelem a keresztényeknél maradt. Az avarok menekülni
kényszerültek…” 791. év: „Károly király… a Duna déli oldalán vonult, a szászok valamely frakokkal és nagyon sok frízzel … a Duna északi részén, amíg elérték azt a helyet, ahol a nevezett avaroknak kiépített erődítményei voltak: a Duna északi oldalán Kaumbergnél [Bécsi erdő], a másik oldalon a Kamp [Kremsz] nevű helynél… Amikor az avarok látták, hogy mindkét partot hadak foglalták el … futva menekültek.” 796. év: „Erik, Friuli herceg, elküldte embereit a szláv Vanomirral Pannoniába, hogy kirabolják az avar nép székhelyét…” 799. év: „Ebben az évben
az avarok népe ígéretének hitele megrendült,…
és Herald gróf … harcba szált az avarokkal” 805. év: „Kis idővel később Kagan, a hunok kormányzója, a császár elé járult, kérve, hogy adjon nekik helyet a letelepedésre Savaria és Karnunt között, mivel nem képesek maradni előző helyükön a szlávok ellenségeskedése miatt… kérve magának ősi tisztséget, amelyet kagán birtokolt a hunoknál. A császár egyetértett... hogy ősi szokás szerint legyen ő a legfőbb kagánjuk.” Einhard (frank tudós) „Vita Karoli Magni” című Nagy Károly életrajzában (814.
körül) írja:
Sváb Évköny „Annales Alamannici” ilyen (903. előtt)
bejegyzéseket tartalmaz: 791. évnél: „Károly király végigpusztította
a hunnok uradalmát.” 863. évnél: „A hunok népe a keresztény népre támadt.” Niederaltaich-i Évkönyvek „Annales
Altahenses” egyes bejegyzései (907. előtt): 791. év: „Károly legyőzi az avarokat.” 802. év: „Károly Bajoroszágba
jött, és az avar követek földre borultak
előtte.” 865. év: „A hunok népe felveszi a
kereszténységet.” Nagy Szent-Galleni Évkönyv „Annales Sangallenses Maiores”
bejegyzései (909. előtt): 791. év: „Károly király
elpusztította a hunok [avarok] uradalmát.” 863. év: „A hunok népe keresztény népre támadt.” Corvey-i
Widukind (szász bencés
szerzetes, krónikaíró) „Res Gestae
Saxonicarum” művében (970.) így ír: „A tollenser-ek [Tollensesee-tó környéki szlávok] képtelenek voltak ellenállni a támadásnak és behívák ellene [Henrik ellen] az avart, akit mi ungariak-nak nevezünk, amely nép nagyon kegyetlen a harcban.” Avar-ugor bevonulás… az ötödik
visszatérés
Andreas
Bergamo (itáliai
történetíró) „Historia Langobardorum”
című művében (877. körül) írja: „Longobárdok mikor ezt [568-ban] hallották, nagyon
örültek. Pannóniát meg átadták barátaiknak, az avar népességnek. Miután 42 éven át
birtokolták, feleségeikkel és gyermekeikkel és mindennel amijük volt,
kivonultak Pannóniából… Így a longobárdok, a fliuli határon át Itáliába
mentek”. Corvey-i
Widukind (szász bencés
szerzetes, krónikaíró) „Res Gestae
Saxonicarum” művében (970.) így ír:
Úgy történt, hogy egyszer a vadászaton ráakadtak egy szarvasra, és addig követték, amíg át nem keltek a Meotis-mocsáron, amely utat eddig minden ember járhatatlannak tartott … visszatértek … mindent elmondtak társaiknak …mindannyian felkerekedtek … De a szomszédos városok és falvak … elmenekültek … Ők … megpihenve a szomszédos törzsek lepusztított területén, áttelepedtek, végül Pannoniára.” Nyesztornak tulajdonított (1118. körüli) kijevi „Elmúlt idők krónika” így tudósít:
Azután jöttek a fehér
ugorok és elfoglalták a Szláv-földet. Ezek az ugorok Herakliosz császár idejében jelentek meg
[610 körül], és háborúztak Hurszau perzsa [szaszánida] királlyal. Akkoriban éltek az avarok is, harcoltak Hurszau király ellen, és majdnem el is
fogták. Ezek az avarok nagytermetűek és büszke szelleműek voltak, de Isten
elpusztította őket, meghaltak mind, egy avar sem maradt.” Antonio Bonfini (itáliai költő, történetíró) „Rerum
Hungaricum Decades” című majd ezer oldalas krónikájában így ír (1497-ben) az
avar-magyarokról:
Folytatás a következő füzetben… |
„Ez
idő tájt [463-ban] a 
„Saját
nyelvű a Bargun föld, amely érintkezik és kiterjed a Kászpi bejáratig és
tengerig, a hunok határain belül. A bejáratnál beljebb élnek a 
513/514.
év: „Ebben az évben Vitalian elfoglalta egész Trákiát, Szkítiát és Moeziát,
maga mellett tudva a 
…
Batbajan… az ősei földjén maradt [Don-Volga-Kaukázus háromszögben]; 
„A
„Azidőben
[529. körül], a Boszporusz közelében tartózkodott a 
„Azonban
Alboin [567. körül] örök szövetségre lépett az 
„A
szlávokkal viselt háború után, a szászokkal viseltet nem számítva, a
legnagyobb háború, melyet Károly viselt, nevezetesen az 
„Az
|
vissza a
főoldalra |
|