Ma kicsit később értem ki, de több időm volt. Arippo szívesen jött és rögtön sokat legelt, de várni is kellett, mert a kikötő foglalt volt. Nem mozgattam karámban, hanem rögtön kimentem vele a rétre, leszálltam és hagytam legelni és később mozgattam is (alakul körön a belső állítás). Vártunk egy másik lovast, aki végül még sem csatlakozott hozzánk.
Arippot mindenképp nem abba az irányba akartam vinni, mint múltkor, mert ott túlzottan is szeret legelni, éppen a másik irányt akartam megerősíteni vele. Az volt a terv, hogy átmegyünk a tarvágásos területen, ahol már kétszer is jelezte idén , hogy be akar fordulni – pedig legalább 1 éve nem voltunk erre. Így is lett, a kis gátig vezettem és ott szálltam fel. Jól mozgott, ügetésben nagyon dinamikus volt, a vágtája is erős, kontrollált volt. Az út végén a réten kerültük meg a köves utat, mint múltkor – itt nem akart igazán legelni. Az utolsó utcán most is csináltunk ügetett szakaszokat így értünk a fordulóhoz, ahol kérdés nélkül ment le az útról. Nem értem miért szereti ezt, tele van óriási kidőlt fatörzsekkel, de csak minimálisan nézte meg őket. Teljes nyugalomba mentünk át. Az út vége jó lesz majd ha lesznek levelek, olyan lesz mint egy alagút. Itt értünk ki a nagy gát mellé, ahol le is szálltam és hosszasan legelt. Itt csináltam néhány mentális gyakorlatot is.
A másik lovarda felől távoli kutyaugatást lehetett hallani, de valahogy szokatlan volt a hangjuk. Felszálltam és az volt a terv, hogy vagy úgy megyünk ahogy jöttünk (be az ösvényen) , vagy tovább a másik lovarda felé és a kis úton levágunk és úgy haza. Esetleg végig a nagy gát mellett. De Arippo nem akart bemenni az ösvényre – újra csak megdőlni látszik, hogy arra akar haza menni, ahogy kijövünk – többszöri kísérlet után hagytam és mentünk a másik leágazáshoz vágtával. Itt be is ment és a rövid erdei szakaszon vágtatott. Az út végén állt egy furgon, ami üres volt, de kutyákat szállítottak benne. Ekkor értettem meg, hogy ezeket a kutyákat hallhattunk és ők valószínűleg bementek a tarvágásba és ha a másik úton megyünk lehet találkozunk is, sőt nyilván ezen a területen el is vannak engedve a kutyák. Arra kellett gondolnom, hogy Arippo mindezt már hamarabb “összerakta” – ezért választott másik útvonalat! – mindennek oka van…
Nem mentünk fel a gátra, ahol az út megy, hanem nyeregben a gát mellett mentünk, itt is régen jártunk. (Itt kellett befejeznem a mérést, mert lemerült a telefonom…legalább 5 km-t mentünk). Az áteresz nyílása nem érdekelte Arippo-t, de csak lépésben mehettünk itt, mert nem jó a talaj. A szokásos feljárót kerestük meg, szerencsére itt most nem volt süppedős a talaj, de a fák megnőttek, nehezen haladtunk. De végül megtaláltuk a kijáratot és innen már egyenes úton mentünk hazáig, közben csináltam néhány testtudatosító gyakorlatot lépésben és ügetésben. A réten Arippo még kért egy utolsó vágtát. Mire visszaértünk feltámad a szél, a lovak a karámokban nyugtalankodtak. A legvégén a leszálló hely előtt Arippo megmakacsolta magát és nem volt hajlandó tovább menni, forgolódott, visszafelé is elindult. Végül sikerül megfordítanom és csaknem a leszállóhelyig vinnem. Még ekkor is valamit nézett a távolban – ahogy a többi ló is. Ezt leszámítva ez volt az év első nagybetűs lovaglása. Bent – az volt a terv – kicsit levizezem, hogy jobban tudjon hemperegni, de annyira viharos szél lett, hogy lemondtunk róla. Jött a front.
