the SoulRider ~ ARIPPO

Két napja még a hó esett és hideg éjszaka volt. Szőrét még mindig tartja, de hullajtja is. A karámjában messze volt és egészen messziről jött felém, csatlakozott és megbökött az orrával – örült, hogy jöttem és tudta ki fog menni. Elvittem a lovaglós karámba ahol kicsit mozgattam, csináltam neki egy ugrást, mert bent volt egy akadály és fel akartam ébreszteni. Volt eleje és hátulja körüli mozgás és körjáték kötélen és ügetésbe majd  nem vágtában is áthaladt az akadályon. Sajnos rosszul állítottam fel az akadályt és az egyik kézről nem lehetett jól ráfordulni, de Arippo megoldotta így is. Nyergelés után kivittem a rétre, ahol a dombokon ügetésben mozogtunk, és a jutalom a legelés volt. Láthatóan nagy kedve van enni. Elindultunk a nagy gát mellet, de hagytam most legelni a szokott helyén elég hosszan. Felszálltam a kilométerkőnél és nyeregeben ügetés-vágtában mentünk a másik lovardáig, ahol átmentünk a másik oldalra – mint múltkor. Itt is leszálltam és hagytam legelni, majd vezettem tovább és legelésekkel értünk el ahhoz a helyhez, ahol múltkor lementünk a Dunához. Sajnos süpped a part, nem lehet rajta lovagolni. Utána még legelt a  lejárat körül, majd a kidőlt fán felszálltam és így indultunk haza. A másik lovardánál nem akart átmenni a belső oldalra, maradtunk lent a parttal párhuzamosan. Itt főleg ügettünk, mert sok a vakondtúrás és a vaddisznótúrás is. A kidőlt fákat felaprították, de Arippot ez zavarta, nem akarta az egyiket megközelíteni, de sikerült nyeregből meggyőznöm. Lépésben mentünk el mellette. Felmentünk, de itt a kedvenc helyén már nem akart legelni. Innen már haza mentünk. Arippo úgy tűnt elégedett a mai programmal. Menet közben csináltunk belső állításokat, könnyebben , átengedően adta mint múltkor. Remélem nem lesz több hidegfront, mert ez azért nagyon megzavarja.

Nagyon sokat zöldült minden néhány nap alatt a karámok és a táj is, de mindenütt eléggé szárazság avn még mindig. Arippo szőre még nagy, hosszan tisztítottam új kefével, egyenletesen vedik. Patája száraz, de egészséges. Bemelegítés nélkük rögtön mentünk ki terepre nyeregben. A terv a távoli padok voltak a Duna parton és a gát belső oldalán a szokásos úton mentünk a másik lovarda felé, jó ütembe erőteljesen vágtázott. Voltak kisebb útvonal viták, de könnyedén sikerült megértetnem vele mit akarok. A másik lovardánál át akart menni a gát másik felé – azt gondoltam árnyékot keres. Itt sokat legelt, – közben a bogarak is megjelentek – de nem akart tovább menni. Visszavittem egy szélesebb részre és itt körön mozgattam földről, majd tovább vezettem, de nem legelhetett. Lemondtunk az eredeti célról, és találtunk egy lejáratot a Dunára, itt engedetem sokat enni. Be is sétálunk az ártérre és vissza, majd újra legelt sokáig – láthatóan jól esett neki. Az ártéren szálltam fel és innen indultunk vissza nyeregben.  A belső oldalon vágtával jöttünk vissza, gyorsan 20km fölött vágtatott. A szokott helyünk előtt leszálltam és nem hagytam, hogy felvágtasson a gátra, tehát ne szokja meg, hogy felrohan, mert itt meglepetés is érheti. Most is jöttek sokan ki és be a Dunára. A kedvenc helyén még legelt, talán már nem annyira erősen, mint korábban. A km-kőnél szálltam fel és indultunk haza. Mikor leszálltam többször is megbökött, valószínűleg elégedett lehetett. Nem akartam büntetni amiért nem akar tovább menni, láthatóan fontos volt neki a legelés és a karámjában ezt nem teheti meg. A mérés valahogy elszállt, legalább 5km-t tettünk meg.