Barátom

Barátom...

Ezerszer kértelek, maradj a fényben,
szikrázó, vakító, hófehér légben.

Szárnyalj magasra, fellegek fölé,
kitárt karokkal, napsugár felé.

Szemedben tűzzel, lelkedben égve,
tekints fel kérlek, tekints az égre.

Lássd meg mi Jó, és kedves a szívnek,
ne engedd megadni magad az észnek.

Barátom...

Mert elméd rabja, ha te magad leszel,
nem tudod majd, mit érzel, és teszel.

Falak közé szorulsz, sötét, rideg helyre,
hol meghal a szív, és kacag az elme.

Magányod őrjítő, s börtönöd bezárt,
szabadságod vesztve várod a Halált.

De a vég még nem jő, nem ütött az óra,
csak telik az Idő, ó már mióta?

Barátom...

Ezerszer kértelek, maradj a fényben,
szikrázó, vakító, hófehér légben.

Örökké...

* * *