Halálközeli élmény


Tegnap éjjel az utcát jártam,
árnyékom követett csak sötét végzetemként.
Az utca csendjét, csak lépteim visszhangzó
koppanásai törték meg.
De ez a hang is távolinak, hamisnak tűnt,
mert lelkem zokogva üvöltött meggyötört testemben.
Megálltam.
Egy ablak üvegébe néztem,
s az arc, mely visszanézett rám,
eltorzulva, görcsösen nevetett.
- - -
Kinevettem a Halált
s ő visszanevetett.

* * *