Ének a Fényben

Kozmikus csend.
Hallom az univerzum gigantikus sóhaját,
érzem, hogy figyel téged és engem; minket.
Körülvesz védelmezőn, s magához ölel,
mint gyermekét az anyja.
Szivárvány fénnyel izzik, s lüktet mint a szív,
s minden dobbanásnál aranyló szikrák repülnek szét,
a szélrózsa minden irányába.
Némelyek kiesnek a védelmező körgyűrűből, s
megfeketednek mint a szén, míg mások tovább izzanak,
s fényük a csiszolt gyémántra hulló napsugárhoz válik hasonlóvá.
Ezen parányi szikrák vagyunk mi, emberek.
Jó és Gonosz, Fény és Sötétség játékai.
És elkezdődik az Élet...

* * *