Fénnyé válni...


Szívembe véstem, életed jelét,
bármerre jársz, az életem tiéd.
Tudd, hogy ott vagyok álmaidban,
ki nem mondhatott vágyaidban.
S bensőd aranyló oszlopai között,
trónszék áll, lelkem odaköltözött.
Otthonul választottam tündöklő lényed,
és ott maradok, még ha nem is kéred.
S ha eljön az éjjel, s szívedre árnyék borul,
és félelemmel tölt el a sötétség,
ha örvényként húz magához a fájdalom,
én veled vagyok, s vigyázok rád.
Menekülnöd nem kell többé semmitől,
nincs mi árthat neked, hisz én hozzád tartozom.

És eljön a reggel, felragyog a Nap,
végigszáguld a fény az ég alatt,
betölti sugaraival életed mélységeit,
megérzed melegét, s a boldogság édes hullámai
árasztják el lényed egészét.
Ha sírnak a fák, a Te édes hangod
megvígasztalja őket, s megnyugtatja
minden élő szellemét, s csoda lesz léted.
Érintsd meg a világot vibráló lényeddel,
add át az élet szeretetét annak, ki esdeklőn
nyújtja ki kezét feléd.
Ne tagadd meg magad, válj a szeretet jelképévé,
és szeress, keress meg szívedben.

Én ott vagyok.

S ha eljön az éjszaka, többé már nem kell félned,
szívedet nem boríthatják árnyékok, mert Te magad
lettél a fény, kérlek ragyogj fel tündöklőn!

Megállt az Idő.

Jöjj, s mentsük meg a világot a sötétségtől.

Én szerelmem.

Boldog vagyok...

* * *