Hangok a Sötétben

Kozmikus csend.
Hallom az univerzum gigantikus sóhaját,
érzem, hogy figyel téged és engem; minket.
Sötétség vesz körül, mély, feneketlen katlan,
egy monumentális szörnyeteg ásító torka.
Élet és Halál határán, egyensúlyom vesztve
zuhanok alá oda, ahonnan nincs visszatérés.
De odaátról hangok hívnak biztatón:
- Ne félj, jöjj közénk!
Megszédülök, többé a Tér és az Idő már nem fogalom
számomra, pusztán kimondott szó.
Érzékeim, lelkem, utolsót sikoltva tiltakoznak
a könyörtelen vég ellen, majd minden elnémul.
Megérkeztem.
Ez már az Árnyak Birodalma.
Utolért végzetem...

* * *