Hiányzol!


Lehunyom szemeim...

Elképzelem azt, hogy itt vagy velem,
még most is érzem, hogy fogod a kezem.
Látlak téged, bár távol vagy tőlem,
elmentél, eltűntél a messzeségben.

Vágyom arra, hogy újra itt legyél,
megérints, simogass, boldoggá tegyél.
Vágyom hallani suttogó szavad,
s hogy ölelésemnek átadod magad.

Kezemmel hajadat simítva nézem,
hogy lecsukod szemed, csókomra készen.
S mikor szád tapad számhoz, megremeg a test,
szívem, és lelkem, többé el nem ereszt.

Kinyitom szemem, s szívembe fájdalom hatol,
mert nem vagy itt, kezem csak levegőt karol.
Könnyek folynak arcomon, és lángoló lelkemen,
mikor elképzelem azt, hogy itt vagy velem.

Hiányzol...

* * *