Isabelle


Szerelmem könnyű szárnyán szállva,
vágyam repített hozzád el,
Halld meg szívem halk sóhaját,
éjjel asszonya, szép Isabelle.

Táncolj táncot, füves réten,
erdőn, folyón, völgyeken át,
engedd meg, hogy hallgathassam,
édes dalod forró szavát.

A Hold ragyog a sötét égen,
s ezüst pontok a csillagok,
Nézz a Hold ezüst arcába,
érezd azt, hogy veled vagyok.

Álmodj álmot, rólad s rólam,
hogy napfényes reggelen,
Hogyan tűnik el szívünkről,
A sötét szárnyú félelem.

S a hajnal itt van, a Nap felragyog,
mint aranyló fénysugár,
Lelked boldog, szíved tiszta,
s szellemed már messze száll.

Vártam a Jót, s láttam Szépet,
de szép és jó, az csak Te vagy,
S felnézvén a türkiz égre,
fohászkodtam: El ne hagyj!

S ha elmennél, mond mit tehetnék?
Mennék utánad szüntelen,
Bolyonganék, mint kósza szellem,
zord, viharos tengeren.

De megkereslek, s megtalállak,
Semmi nem emelhet gátat.
Nem állhat oly fal elém,
mit át ne törnék könnyedén.

Mert szerelmem ereje oly erő,
mi soha le nem győzhető,
Nincs semmi, mely ellent állhat,
Szívem bevesz minden várat.

S ha megtalállak, újra édes,
és meghallom nevetésed,
Együtt leszünk mindig ketten,
a csodáltos varázskertben.

Ott, hol mindig, minden örök,
S az Időnek, nincs hatalma,
Te az Enyém, s Én a Tied,
úgy, ahogy az meg van írva.

Szerelmem könnyű szárnyán szálltam,
vágyam repített hozzád el,
Boldogságom megtaláltam,
melletted, ó szép Isabelle!

* * *