Kiért szól a Dal?

Kiért szól a dal, hűvös reggelen,
kiért ég a láng, messzi tengeren?
Miért fáj a szó, ha jó,
s a vers miért nem elmondható?
Hol van a tűz, mely fényét ontja,
s a holdsugár, mely szárnyát bontja?
Áldozat vagyok, de gyertya nem ég értem,
nem keres már senki, se földön, se égen.
Kiért szól a dal, hűvös reggelen,
ha megérinti szívem, a jeges félelem?
Miért lett szürke, s fakó a lét,
s a szivárvány miért vesztette el színét?
Miért a kérdés, és miért a szó,
s ha fáj a seb, miért nem gyógyítható?
Hol van a fiú, s hol van a lány,
szerelmes egymásra, miért nem talál?
S hol vagy Te, kiért szól most a dal,
miért nem hallod, mit szívem sugall?
Kiért szól a dal, sötét éjjelen,
miért nem ég csillag, fekete fellegen?
Hol van a csend, s hol vannak az álmok,
eltűnt az áldás, és maradt az átok.
Az Élet lett keserű, vagy a Halál lett édes,
elfogy az Idő, hisz törvénye: véges.
Ha elmész, és itt hagysz, hol keresselek,
csak kiáltsam az égre: Szeretlek, s ég veled?
Ha elhagysz, még üzend meg, merre jársz éppen,
ne tűnj el úgy, ahogyan füst, a szélben!
Mert megkereslek téged, és elviszlek magammal,
oda, ahol örökké Érted szól a dal!

* * *