Középkor


Középkor...

Te vad, sötét, kegyetlen világ,
sok ezer halottad szelleme, vérért kiált.
Nemesi szívek, rang és a kard,
és a hősök, kiket a becsület hajt.
Keresztesek páncélján csillogó napfény,
ma már csak mítosz, trubadúr költemény.
Kastélyok, várak, hatalom s törvény,
megannyi homályos Idő - Tér örvény.
De rólad szól ez is: kín, szenvedés, halál,
áldozataid fájdalma, enyhet nem talál.

Középkor...

Bárdok játsszák a zsarnokok dalát,
s a költők megírják, a Halál - balladát.
Harcok és csaták, győzelmek s kudarcok,
ez itt mind te vagy, s téged idéz.
Nyilak zápora, mint tavaszi zivatar,
s mennydörgés hozzá, sok ostromgép zaj.
Száz és száz harcosod kiált fel utolsó sóhajjal,
átkozva téged, hogy benned született meg.
Papjaid álszent, hamis tanításai, kihasználják
a pórnép tudatlanságát, és babonáit.
Templomosok, kik a kereszt nevében ölnek,
s véren át gázolva vágnak a Szent - földnek.
Senkit nem néznek, legyen felnőtt, vagy gyermek,
Boszorkány! - kiáltják, s a máglyára vetnek.
Milyen kor vagy te, Középkor?
Hol pestis és dögvész, terjed mint a tűz,
s embereket otthonaikból örökre elűz.
Mint sötét felleg, lidérces árnyék,
véráztatta mezők, háborús tájkép.

Ez mind te vagy!

Boldog arcokat, nézz körül, nem látsz,
mert mindent körülleng a fájdalom s a gyász!

Ez mind te vagy!

Középkor.

Ébredj fel...

* * *