Miért?

Miért látod fakó ősznek a színes tavaszt,
s rideg télnek, a csodás nyarat?
Miért van az, hogy kit a szív szeret,
csak az álmokban ébred fel, s nyújt kezet?
Miért van oly távol az, aki oly közel került,
s miért érzed vesztesnek magad, ha minden sikerült?
Miért a fájdalom, mely marja a lelkemet,
és miért liheg nyomomban a kínzó rettenet?
Miért nyomasztó hiányod szívemnek,
mint szüleit vesztett magányos gyermeknek?
Mondd, miért?

- - -

A választ talán Te magad sem tudod,
de miért is tudnád, hisz nincs is rá okod.
Miért az álom, ha ébredni szenvedés,
és miért várom mondd, hisz elfed a feledés!
Miért a csók, ha íze az keserű,
és miért a pillantás, ha éget mint a tűz?
Miért az érintés, ha testemre jelet éget,
s a test, mint egy birka, egyre csak béget?
S a szív miért szól szerelmes szavakat,
ha a lélek megnémult, szürke, és hallgatag?
Miért szárnyaljak az égre, magasra, felfelé,
ha szellemem ólomként húz a föld felé?
Mondd miért?

- - -

Talán egyszer majd kérdéseimre választ kapok,
de addig is keresek, kutatok, álmodok, s hallgatok.
S egyszer majd eljön a nap, s boldog ember leszek,
s elfelejtem azt, milyen volt a rémálom, amelyben szenvedek.
Mert egy szív szeret...

* * *