Őszi Rózsák


Szél kavar...

Csak az elmúlást hirdetik a lehulló levelek,
még szívemben él, kit oly nagyon szeretek.
Parkokban ballagok lassan, csendesen,
megállok, s szemeim az égre emelem.

S hitemet keresem.

A parkokban nyílnak még az őszi rózsák,
de lehulló szirmuk csupa szomorúság.
Színesből vált a kép fekete-fehérbe,
haldoklik az élet, de új lép majd helyébe.

Az enyémért cserébe.

A távolban csillognak a városnak fényei,
Csendesen sétálnak, korszakunk vénei.
Ráncos ősz homlokok, elszáradt levelek,
Szomorú rózsák, mit oly nagyon szeretek.

Ég veletek.

Ám megjön a tavasz is, hozván új Életet,
Tán eljön majd a lány, kit oly nagyon szeretek.
Szikrázó szemében, cseppnyi szomorúság,
Mint elöttem a parkban, fehér, őszi rózsák.

Szél kavar...

* * *