RÓLAD SZÓL


Dalt dúdol a lelkem csendesen, halld szavát;
szivárvány virágok közt, Fényben, odaát!
A szellő ha kéred lágyan megsimogat,
s tudom, ma csak Teérted ébredt fel a Nap!
Az álom is valóság, ha Rólad költ meséket,
s szemed forró lángja, fénye a reménynek!
Minden nap.

* * *