A "sziget fővárosa" Ráckeve

A Csepel sziget „fővárosa”-ként is emlegetett sokszínű Ráckeve a középkor legértékesebb műemlékeitől az újkori polgárosodás értékein át, napjaink kultúra szeretetét is mutatja. A vidék sokrétűségét, a táj változatosságán túl a különböző nemzetiségek és kultúrájuk együttélése is adja.

Ráckeve Budapesttől 47 km-re fekszik, Szigetszentmiklós felől az M0 autóútról, az 51-es főútról Kiskunlacháza felől. Vízi úton a Kvassay-, esetleg a tassi zsilipen keresztül érhetjük el a Ráckevei-Soroksári Duna-ágat. De komppal, vagy Hévvel is megközelíthető a város.

Autóval, az alföld felől, a millennium ünnepére átadott, vasból készült Árpád híd-on át jutunk Ráckevére. A korabeli metszeteken látható, hogy már a Szabadságharc korában is volt itt egy szétszedhető fahíd. Ennek még korábbi elődje volt az a karókra erősített, kötelekkel ellátott repülőhíd, amelynél karótól karóig húzták kötélen a révészek a bárkákat.

A hányatott sorsú hidat 1947-ben, illetve 1993-ban állították helyre a jelenlegi formájába.

A híd városfelőli lehajtójánál egy ma már használaton kívüli neobarokk vámház áll.

A híd másik oldalát az egyetlen vidéki Árpád-szobor őrzi. Szász Gyula alkotását szintén a millenniumi ünnepségek során 1897-ben avatták fel.

A Csepel-szigeten nem alakult ki önálló, csak a tájra jellemző népi kultúra, hanem átmenetet képező lépcsőt alkotott a Kiskunság és a Dunántúl között.

Ráckeve néprajzáról, és történetétéről a legtöbbet a neobarokk Münich-házban évtizedek óta működő Árpád (Helytörténeti) Múzeum gyűjteményéből tudhat meg az idelátogató.

Ráckevén a múzeumalapítás gondolata már az 1870-es években felvetődött.

A századfordulón, a gátépítési munkák során előkerült gazdag bronzkori régészeti leletek újra sürgették a múzeum fölállítását. 1962-ben alakult meg, mint helytörténeti gyűjtemény, de 30 év kellett, hogy megkapja a tájmúzeumi, területi múzeumi  kinevezést.

Ráckeve már a bronzkor óta lakott település. A honfoglaláskor az egész szigetet Árpád törzse foglalta el. Máig őrzi a város, címerében az árpád-sávot. Később az Árpád-házi uralkodók kedvenc vadászterülete lett.

A település első virágzása a rác, avagy szerb lakosság betelepülésével kezdődött 1440 körül. A várost ekkor kezdték Kis Kevének nevezni, majd később a Rác-Keve nevet kapta.

Csepel-sziget Keve várossal együtt a mindenkori magyar királyné nászajándéka volt. Már Zsigmond feleségének adományozta a szigetet. Mint királyi tulajdont emlegetik Mátyás oklevelei is. Csepel-sziget volt Beatrix legnagyobb magánbirtoka.

Savoyai Jenő herceg 15 000 forintért vásárolta meg a szigetet 1698-ban.

Már csak az Árpád Múzeumban látható, az ország utolsó tombácos vízimalma, ami, Ráckevén üzemelt. 1962-ben restaurálták, műemlékké nyilvánították, de 1967-ben elsüllyedt, megsemmisült.

Napjainkban már csak a múzeumban követhető nyomon a városkép arculatváltozása.

De a legifjabbak munkái is itt kaptak helyet, az Árpád Múzeumban, az évente megrendezett „diák-kiállításon”, amikor a Ránki György Művészeti Iskola tanulói mutatják be az év során alkotott gyönyörű grafikáikat, tűzzománcaikat, festményeiket, metszeteiket.

A szabadságharc bukása után Ráckeve fejlődése lelassult. Nem jött létre gyáripar, és vasút is csak a XIX. század végére kötötte össze fővárossal. Ekkor alakult csak a Népbank, a takarékpénztár, ekkor jött létre Casino, Népkör és Polgári Olvasókör.

A XX. században Ráckeve járási székhely lett, itt működtek a térség közigazgatását végző hivatalok. A nagyközségben elkezdett fejlesztések eredményeként Ráckeve ismét városi rangot kapott.

A gyors fejlesztésnek köszönhető a városképi jelentőségű, régi városháza, ama a Bíróságnak ad otthont. Az 1500-ban épült, díszes, középkori városháza lebontása után, 1901-ben, annak helyére felépítették az új, szecessziós stílusú városházát.

Lőrinczy István főjegyző olyan épületet kívánt emeltetni "mely Ráczkeve város lakosságához és anyagi viszonyaihoz méltó... "

A magyaros, szecessziós elemeket mutató tűztornyos, alföldi típusú városháza a Lemberger-cég kivitelezésében egy év alatt épült fel. 1902 januárjában tartotta a képviselő-testület az új városháza tanácstermében első gyűlését.

Az város méretei, az akkori közigazgatási elvárások szerint még elfért benne nem csak a városháza, de a bíróság is.

Az önkormányzatot aztán átköltöztették egy kevésbé szép, de a hetvenes évek ízlése szerint, minden bizonnyal, korszerű épületbe.

 A Savoyai kastély is csaknem lebontásra került a XX. század első évtizedeiben, mert az akkori uradalmi főintéző szerint a tatarozás óriási összegbe került volna, "annyit nem ér meg az egész viskó"- mondta.

Pedig, Ráckeve legimpozánsabb épülete, a helyreállított Savoyai-kastély. Az első magyarországi világi, barokk kastély. Építtetője Savoyai Eugén herceg, a zentai csata győztese, tervezője Johann Lucas Hildebrandt, a bécsi Belvedere palota tervezője, Közép-Európa jelentős barokk építőművésze. 1714-re készültek el a pompás főépülethez csatlakozó szárnyépületek.

A ráckevei palota valóban tájba tervezett épület. Először itt valósította meg Hildebrandt a később oly sokszor megismételt művészi gondolatát, az alkotás és a táj kapcsolatának megteremtését.

Építtetője arra számított, hogy az épületet háborús támadás soha nem éri, ezért nem is emlékeztet az előző század magyar várkastélyaira. Katonailag tehát védhetetlen. A tulajdonos tudatosan egy új kor hírnökét, egy ragyogó világi palotát emeltetett.

A homlokzatot allegorikus figurák díszítik. Savoyai Eugén herceg szívesen vadászott, pártolta a tudományokat, számos szobor a férfierő, a katonás tartás megtestesítője. A kocsifelhajtó medaillonjaiban Mars és Minerva mellszobra - szinte összesítő jelképként hat.

A régi estélyek fénye mára hivatássá vált. A legújabb kori divatnak megfelelően, esküvők, a legúribb igényeknek is megfelelő „party”-k, vállalati „team-bielding”-ek, kedvelt helye.

 A városba vezető főúton a Kossuth Lajos utca sorakoztatja fel a hajdani gazdag kereskedőváros késő-gótikus, reneszánsz, barokk elemeket őrző házait.

 A Fekete Holló vendéglő a XV-XVI. században épült. A Fekete Holló ott áll, ahol 1440 után az ideköltözött kereskedők és hajósok városi központjukat kialakították.

A belvárosban, a szent János téren láthatjuk a XVIII. századi Nepomuki Szent János szobrot. Közelében áll az eklektikus stílusban átalakított Horváth-kúria.

 Négytornyú városnak is nevezik Ráckevét. Szinte mindenhonnan látszik a régi Városháza tűztornya, és a három templomtorony.

A vallásos településen három nagyobb egyház képviselteti magát. A valaha állt zsidó imaházat már csak egy emlékfal idézi.

1440 körül szerb kereskedők, harminc-negyven évvel később, pedig olasz falrakók telepedtek meg a magyar királynék nászajándékbirtokán, a Csepel-szigeten. Békében éltek itt magyarok, szerbek és olaszok "Kevinek sok horgas uczái köet".

A XVIII. században német telepesek növelték a város lakosságát. Ezzel Ráckeve háromnemzetiségűvé vált: magyarok, szerbek és németek lakták. Az ideérkező katolikus vallású német telepesek jelentős kedvezményeket kaptak, nem csoda, ha az 1440 óta, legrégebben működő, Görögkeleti Egyház hívői az évszázadok alatt kikoptak a városból. A sziget másik felén, Lórév-en telepedtek le. A templomuk is csak évente egyszer, kétszer telik meg élettel.

  A Nagyboldogasszony-templom Magyarország egyetlen gótikus stílusú szerb temploma. A többiek mind a XVIII-XIX. században épültek. A ráckevei olasz falrakó csoport alkotása. A templomon már kívülről is észrevehető, hogy nem egyszerre épült a kápolnával. A Szent János-kápolna oromzatának gótikus kőkeresztje töredékes. Román hatású oldalkápolnájának falában elmosódott szövegű sírkő áll. A két kápolna falához épített pillér is a különböző építési időpontokra utal. Az eredetileg olasz stílusú külön álló harangtorony alsó szakaszán késő gótikus ajtó van. A harangtornyot a XVIII. században két copfstílusú emelettel és törtvonalú sisakkal egészítették ki.

A Református Egyház 1544 óta működik Ráckevén. Jelentőségét a felújítás, és az új harangok is bizonyítják. Egy régi, középkori templom helyén áll a mai református templom. 1913-ban építtették neogótikus stílusban. Tornya 43 méter magas, Dobrovszky József tervezte.

A város lakóinak több mint fele Római Katolikus.
A 1791-1799 között épült Keresztelő Szent Jánosról elnevezett copfstílusú katolikus templom, egyhajós, egyszerű épület. Nevezetes, a bal oldali falnál található Nepomuki Szent János-oltár, ezt a ráckevei molnárok állíttatták.
Egy szép, korai barokk Krisztus-szobor a molnárok karzatán is található. Arányaiban szép alkotás a templom sekrestyéjének copfstílusú szekrénye is.
Egyik fő érdekessége, hogy belső seccóit a ráckevei Patay László festőművész készítette. Az Ő alkotásai díszítik, többek között a Szegedi dómot, és a Parlament több termét is.

Él egy legenda Ráckevén, miszerint Petőfi Sándor János Vitéz alakját egy ráckevei születésű ifjú, Horváth Nepomuki János alakjáról mintázta. A hasonlóság elég sokrétű…A legendát jól használja a város, hogy egy újabb rendezvénnyel csalogassa Ráckevére a látogatókat. Díszes kutat is emeltek a főtéren, és évente nagy fesztivállal elevenítik fel János Vitéz emlékét.Azt már nehéz kideríteni, hogy János Vitéznek valóban van-e köze Ráckevéhez. Az azonban tény, hogy a ráckevei Ács Károly Jókai Mór barátja volt. Ő mutatta be őket egymásnak Petőfivel. Ács Károly maga is verselgetett. Hárman, közös kötet kiadását is tervezték, ami persze a cenzúra éberségén elbukott. Hogy mit mesélt Ács Károly a hányatott sorsú ráckevei fiúról Petőfinek, talán sosem derül ki.

A szabadságharc kiemelkedő alakja, Ráckeve híres szülött, Ács Károly adományából alakult meg a Mezőgazdasági Iskola, a város középiskolájának-gimnáziumának, az Ady Endre Gimnáziumnak elődje.

Nyaranta Ráckeve központjává lesz az Ács Károly Művelődési Központ. A szűkös épület lehetőségeit tágítja ki a művelődési ház előtt jól kihasznált tér. Bent, szakkörök, kiállítások rendezésére van lehetőség.

A szabadtéri színpadon tartják a város nevezetes, visszatérő rendezvényét a Kisdunai Népzenei és Néptánc Találkozót, de a város táncosai is gyakran lépnek fel itt, és a János Vitéz napok egyik helyszíne is ez a terecske.

 A művelődési ház mellett található Keve Galéria időszaki kiállításoknak ad otthont. Az antik hangulatú épület és a kortárs művészetek jól megférnek egymás mellett.

Ráckeve másik, hagyományosan megrendezett országos hírű látványossága a Szent István-napi lampionos csónakfelvonulás.

Az Árpád Múzeumtól nem messze a híd lábánál, a XX. századi természetelvű festők és a városban valamint a környéken élő művészek alkotásainak ad helyet a Városi Képtár.

Az 1970-es évek második felében Ráckeve fejlődése felgyorsult. A városka szerkezetére, atmoszférájára egyre inkább felfigyeltek az innen elszármazott, ide visszatérő festők, képzőművészek, mint például: Kocsis László, Fegyó Béla, Bodnár Ede. Műveikben megjelenik a szerb templom, a régi házak és a görbe utcák. Patay László is Ráckevét választotta későbbi művészi alkotóműhelyének.

A Képtár felső szintjén a  2002-ben elhunyt Patay László rendkívüli hatású kiállítása tekinthető meg. Az egyik legérdekesebb alkotás, az élete vége félé közeledő mester víziója a képzőművészet szintetizálásáról.

 Nem csak a képtárban férnek meg egymás mellett művészek alkotásai. A városi Képtártól nem messze alkot, és állít is ki Fegyó Béla, Patay mester tanítványa. A Műterem-Galériában Ráckeve szerelmesének, Fegyó Béla festőművésznek a tájképek, és csendéletek mellett megható portréi is láthatók.

 A város szépségein túl a főváros közelsége is adja Ráckeve egyik vonzerejét. A kiköltözési hullám miatt mondják, hogy a főváros jön le Ráckevére. Másfél év alatt 600-zal nőtt a lakosai száma. Hamarosan meghaladja a 10.000-et, és a kétszeresére nő a város. Ezt még csak tetézi az a 2500-3000 nyaraló, aki csak idényjelleggel tartózkodik itt, tejesen beépítvén a Duna túlparti részét.