Szalad az idő
Szinte megállt
az idő az osztályon. A nyári szünidejüket
töltő gyerekek viháncolása beszűrődött az
ablakon, ami – valljuk be – felettébb zavarta az esti
műszak dolgozóit. Egyetlen hívás, riasztás
sem érkezett a héten – hál' Istennek -, és
a további napok is zavartalannak tűntek. Miért kell
ezért tizenhat embert ott váratni a telefon előtt?
Talán a
nagyfokú szugerálástól, vagy attól,
hogy már igazán meg kellett mozgatni a mentősöket,
csak érkezett egy riasztás:
- Kérem jöjjenek –
suttogta rémülten egy asszony – a fiam... a fiam
mellett... felrobbant a... dohányozni akart, de a gázt
nyitva hagytam! Kérem siessenek!
Ennek a fele sem
volt tréfa. A háromtagú mentőcsapat – a
veszély ellenére, végre történik
valami! - összemosolygott, és segítségre
készen az autóba vetették magukat.
– – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – –
- Gyerekek, ízlett a vacsora?
- Á, nem, kérlek ne
csinálj ilyet többet! Látod? Ilyen üres a
tányérom! - s ezzel az apa felmutatta üres
tányérját: bizony látszottak rajta az
elpusztított káposzta nyomai.
- Ennek igazán örülök...
Fiúk, mars a nappaliba, van még egy kis desszertem
készülőb... fiam!
Nekem – mit
mondjak – egyáltalán nem volt ínyemre az
estebéd. Káposzta, Jézusom, már megint?
Beraktam egy gyorskaját a mikróba, a várakozás
közben pedig rágyújtottam egy cigire. Valahogy nem
akartam észrevenni anyám kiabálását,
integetését...
– – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – –
- Mozgás, mozgás! Miért
laknak ezek az ötödiken?
A mentősök,
amint felértek, dörömbölni kezdtek az ajtón.
Az anya futva nyitott ajtót, s amint beértek a
konyhába, lemerevedtek a döbbenettől.
Ott álltak a
fiúval szemben, aki még mindig dohányzott; bár
kissé letüdőzte a füstöt, amint észrevette
őket. Nem történt semmi az Ég adta világon!
- Hölgyem, a riasztással
kapcsolatban... a mindenit!
A fiú
azonnal eldobta cigarettáját, és ordítva
a karjához kapott. Semmi ok nélkül óriási
égési sérülések jelentek meg a
testén, vállából ömlött a vér.
Valami nem stimmelt, és az a fekete ruhás alak,
koponyavékony arccal is megdöbbenni látszott. A
fiú leborult a földre, sebei átterjedtek a lábára
is. A mentősök kirángatták a konyhából,
bevitték a nappaliba, de már a hasa is forrósodni
kezdett.
Ezután nagy
robbanás rázta meg a megüresedett konyhát.
A kinyílt sütőajtóból mintha egy lángra
kapott nyílvessző lőtt volna ki, egyenesen a spájznak.
A fél helyiség azonnal tűzre kapott. A mentőcsapat
zavartan, de kissé átlátva a helyzetet, a
tűzoltókat riasztották.
No, erre már
a fekete ruhás is megnyugodott. Mosolyra nyíló
ajkai egy gyöngéd „Megkóstoltalakot” dobtak
oda a sérült ifjúnak.
És Te, Idő?
Hát Te is a nyári szünetedet töltötted?