<<Vissza

Reggel

A derengő hajnal fényében két harmatcsepp lengedezett egy zöld fűszálon, és beszélgettek:
- Jó reggelt! – szólt az egyik lágy hangon.

- Jó reggelt! – ásította a másik – Milyen kellemes idő van.
- Úgy. Úgy. – helyeselt az egyik – Gyönyörű reggel elé nézünk.
Lassan minden ébredezett és elindult az élet.
A napsugarak vidám táncot jártak a kis harmatcseppeken szivárvánnyá változtatva őket.
Majd két szúnyog érkezett, akik aprókat ittak belőlük. Egy kis Pipitér sziromruháját rendezgette fényükben, és fésülködött, aztán megkérdezte tőlük:
- Elég szép leszek így a méhecskének?
A két harmatcsepp teljes egyetértésben helyeselt – mert mindkettőjüknek tetszett a vidáman pompázó apró kis virág.
Később egy aranylószárnyú pillangó jött oda, hogy megmosakodjon.

A harmatcseppek egyre kisebbek lettek.

Egy játszi szellő átfésülte a füvet, és ahogy megbillent a fűszál a két harmatcsepp összeérve egyévállt.
Most újra nagyok voltak – egyek, de mégis ketten.
Újult erővel várták a hozzájuk érkezőket.
Katica gyerkőc mászott fel melléjük, hogy lesúrolja pici piros szárnyacskáit, majd fényesen elrepül szüleit keresve.
Pók asszonyság pedig hat kezét nedvesítette meg bennük, mielőtt újabb gyönyörű hálókészítésbe fogott volna.
A nap egyre magasabbra hágott, s a kis harmatcseppek egyre fogytak.
- Szép reggel volt! – mondta az egyikük.
- Valóban. – így a másik – Örülök, hogy megismerhettem magát.
- Jó volt így együtt.
- Igen. Szerintem is.
Aztán lassan eltűntek a szikrázó napsütésben.


Szerző: Frankó Katalin
(Figyelem! Ez a szöveg szerzői jogvédelem alatt áll!)