Menü
|
Írásaim:
Viszketek a reklámoktól
Viszketek a reklámoktól
Különösen a kozmetikai reklámok
állnak közel a szívemhez, bár nehéz lenne rangsorolni, hogy melyik
termékkategória marketingszakemberei képesek a leghamarabb kiverni a
biztosítékot a fejemben. Mégis asszem a kozmetikai ipar
reklámszövegíróit tudnám a legkitartóbban inzultálni, mind
verbálisan, mind fizikailag. Szívlapáttal természetesen. Azt még nem
döntöttem el, kit tartok nagyobb állatnak a marketing-ranglétrán,
azt a szerencsétlen reklámszövegírót, akinek a fejéből ezek
kipattannak, vagy azt a csökött agyú neandervölgyi döntéshozót, aki
erre rábólint, és azt mondja, hogy ez igen, ez jó, csináljátok.
A kozmetikai reklámnak vannak kötelező tartalmi elemei: legyen benne
százalék. Mindegy, hogy minek hány százaléka, csak legyen benne,
hogy ennyi meg ennyi százalékkal jobb/simább/feszesebb akármi.
Legyen tele idegen szavakkal. Már eleve nem újítása van az egyik
kérdéses cégnek, hanem innovációja. A célközönség harmada azt se
tudja, mi az az innováció… legyen tele olyan vegyületekkel, amit
senki nem ért, de higgyék el, hogy az valami rohadtjó nekik;
akármiDIOL, valamiALÁN, OXYfranctudjamicsoda stb. Már hatásosan
kezdődik az aktuális kedvenc reklámom: … az arcbőrt tartó
lipidszerkezet meggyengül. Hatásos, mi? Lefordítsam? Oké:
meglöttyedt a zsír a fejeden. Elismerem, ezzel a szöveggel semmit
nem lehet eladni… aztán van ott minden, klinikai tesztelés,
százalék, minimum két vegyület, nesze paraszt, kend a fejedre, bár
azt se tudod, mi van benne. Különösen fájó pont az életemben a
kreatinos arckrém (ekkor zokogtam fel először) és a karnitines
fenékkrém narancsbőr (gyk: hájas segg szindróma) ellen. Ekkor sírtam
másodszor.
A sminkes dolgokat most hanyagolnám; vagy írok erről 5 oldalt és
agyvérzést kapok, vagy ennyiben hagyom. Most ennyiben hagyom. Külön
téma.
De a mentálhigiéniai reklám megöl! Minden héten megmagyarázom
magamnak, hogy rosszabb már nem lehet. Hogy Pandacsöki Boborjánt
idézzem: Pedig DE! Az eszkimónak azért olyan nagyon fehér a foga,
mer sarki zuzmót rágcsál!! Rossz hírem van, a reklámeszkimónak a
fotoshoptól fehérek a fogai, az igazi eszkimónak kb. kirohadnak a
rágószervei a vitaminhiánytól, ha mégis fehér az azért van mer nem
feldolgozott szemetet eszik. Pont. Nem tudom beleélni magam, hogy a
francba lehet ekkora ökörségeket összehordani, de megpróbálom
vizionálni: kérdéses Cég marketingesei főnek a levükben, mert már
bizergálja őket a főnökség, hogy 3 napja nem álltak elő semmi újjal.
- Jóvan, srácok, találjunk ki valamit!
- Ööööö, gyógynövény van benne!
- Gratulálok, a kis növényhatározó összes növénye foglalt már.
Valaki más?
- Legyen benne valami rajzolt rágcsáló!
- Assejó, foglalt a kenuzó rajzhód is.
- Eszkimók!
- He?
- Eszkimók…ööö… zuzmó!
- Mi a franc van?
- Várjál mingyá elmagyarázom...
És valami emeletes barom azt mondta erre, hogy jó! Pedig nem az!
Sőt. És azt is utálom, ahogy kamutudósok kamulaborokban kamu
grafikonokon kamu adatokkal próbálnak hülyíteni!
De az abszolút kedvencem a mosópor! A reklám alapján mindenhova
magunkkal visszük, vadidegen kisgyerekek koszos gatyáját mossuk ki a
játszótéren, belemászunk a szövetbe, hogy belülről nézzük, ahogy kis
színes golyók mágikusan eltüntetik a foltokat. Kösz. Köszönöm a
feltételezést, hogy Én ezt megkajolom, mert egy birka vagyok. De
sajnos a potenciális fogyasztó tényleg ezen a színvonalon létezik.
Az „all time” kedvenc reklámom ide kötődik. Gondolom, ismerős: anyu
mos, kosztümben, ahogy kell, mire megjelenik egy tricikliző rímelő
rajzróka, aprópénzt csörgetve, mosóport lóbálva. Jaj, anyám. És mi
történik erre? Anyu kedélyesen leáll csevegni vele. Nem egészen
életszerű. Életszerű helyzetben a következő két dolog történhet:
A: „Húbazzeg ezt a flesst! Asszem abból a halu gombából veszek még a
héten… vazzeeeee király.”
B: „Jéééézusom anyám! Úristen! MI A BÜDÖS FRANC EZ ITT A KURVA
ÉLETBE ÉS HONNAN JÖTT ELŐ?!” majd első rémületében, sokkos
állapotban a fészerből leakasztott szívlapáttal addig üti a rímekben
kommunikáló rajzrókát, míg az elválaszthatatlanul egyesül
triciklijével, aztán zokogva felmegy a házba, beszögeli a mosókonyha
ajtaját, meghirdeti a házat eladásra és ideiglenesen hazaköltözik az
anyjához.
Én személy szerint a „B” verzióra szavazok, (nem tartom magam a
célréteg tagjának…) Ha nincs rajzróka, akkor lehet gyakorolni a
marketingeseken.
Budapest,
2007-05-06
|