Newton távcső jusztírozása
Igyekeztem minden részletre ügyelni, de az egyes távcsőmodelleknél lehetnek
eltérések.
Newton távcső jusztírozást mindenki a saját felelősségére végez.
Ha nem megy a jusztírozás, javaslom a linkek között említett távcsövet
forgalmazó
cégeket megkérdezni (Makszutov, Távcső Diszkont, Távcső Szolgáltató).
A távcsövünk használat közben különböző hatásoknak van kitéve, melyek az optikai elemek elállítódását eredményezhetik (ilyen pl. a szállítás közben fellépő állandó rázkódás, zötykölődés). Mivel a műszerünkkel igyekszünk egyre többet látni az égboltból, fontos az, hogy az elméleti maximális teljesítményét minél jobban megközelítsük, a lehető legtöbb fényt a szemünkbe gyűjtsük. Így érdemes időnkét meggyőződni arról, hogy az optikai elemek ideális helyzetben állnak-e (az optikai elemek beállítását jusztírozásnak nevezzük). Ennek megállapításához a következő vizsgálatot végezzük el:
Vegyük le a tubus és az okulárkihuzat védősapkáját, fordítsuk a távcsövünket egy közepesen fényes felület irányába (pl. délutáni, keleti égbolt), azonban MÉG VÉLETLENÜL SE nézzen a tubus a Nap irányába vagy közvetlen közelébe! Tekerjük ki annyira az okulárkihuzatot, hogy ne takarjon ki a tubusba bemenő fénynyalábból, nézzünk bele a kihuzatba (okulár nélkül). A kihuzatba nézve megpillantjuk a segédtükröt, melyben a főtükör fényes felülete és a segédtükör, valamint a tartólábak fekete árnyéka látszik. A következőket tapasztalhatjuk:
1.: A segédtükör tükröző részének formája a kihuzat végéből nézve körszerű és a kihuzatban középpontosan helyezkedik el, benne a főtükör teljes felülete látszik, a segédtükör fekete foltja a főtükör fényes foltjának közepén van. Ez esetben máris vihetjük ki a távcsövet az égbolt alá, elég csak csillagtesztet végezni (vagy esetleg ez előtt még jusztírokulárral is ellenőrizhetjük az állapotot).
2.: A segédtükör tükröző
részének formája
a kihuzat végéből nézve nem körszerű és nem helyezkedik el középpontosan a
kihuzatban.
Hatása: nem hasznosul a távcsőbe bemenő összes fény, az optikai tengely ferde,
ezért rosszabb a távcső képalkotása.
Megoldás: a segédtükör tartójának tubusból kifelé néző oldalán 4 csavar van
(ebből 3 kicsi és 1 nagy). Lazítsuk meg a nagy csavart, majd forgassuk el a
segédtükröt a hossztengelye körül úgy, hogy a kihuzatban látott képe körszerű
legyen, ügyelve arra, hogy NE érintsük meg a segédtükör tükröző felületét.
Rögzítsük a nagy csavart, majd lazítsuk meg a 3 kis csavart. A 3 kis csavar
mindaddig laza marad, amíg nem érintkezik mindegyikük a segédtükör tokjával, így
a menethosszuknak köszönhetően a segédtükröt közelíthetjük (beljebb csavarva) és
távolíthatjuk (kifelé csavarva) a segédtükröt a főtükörtől (kb. 1 cm-es
intervallumban). Ezt kihasználva próbáljuk középpontosítani a segédtükröt, majd
a kedvező helyzetben enyhén rögzítsük.
3.: A segédtükör bizonyos
felülete sötét marad, mert nem látszik az egész főtükör a segédtükörben.
Hatása: nem hasznosul a távcsőbe bemenő összes fény, az optikai tengely ferde,
ezért rosszabb a távcső képalkotása.
Megoldás: enyhén lazítsuk meg a segédtükörtartó 3 kis csavarját, majd különböző
mélységig csavarjuk vissza egyenként, ennek köszönhetően a segédtükör
döntöttsége megváltozik, így többet vagy kevesebbet mutat a főtükörből.
Többször, akár csak 1 vagy 2 csavar meglazításával és visszacsavarásával
változtassuk meg a segédtükör döntöttségét, addig, míg az egész főtükör nem
látszik a segédtükörben, ügyelve arra, hogy a segédtükör a kihuzat
középpontjában látszódjon. Eközben megvizsgálhatjuk az optikai konstrukciót: ha
az egész főtükör látható a segédtükörben, és még így is marad egy sötét gyűrű
körülötte, akkor túl nagy segédtükre van a távcsőnek; ha sosem lehet látni a
főtükörnek mind a 3 leszorítófülét, akkor túl kicsi a segédtükör.
4.: A segédtükörben az
egész főtükör látható, de a segédtükör foltja nem középpontosan helyezkedik el.
Gyakran a 3. pontban tapasztaltak is igazak.
Hatása: az optikai tengely ferde, ezért rosszabb a távcső képalkotása.
Megoldás: a főtükör mögött 3 nagy és 3 kicsi csavar van. Lazítsuk meg a főtükörtartó 3
kicsi (rögzítő) csavarját, majd a 3 nagy (tükördöntő) csavar közül tetszőlegesen
választottat kezdjünk el egy irányba lassan csavarni. Eközben figyeljük a
segédtükröt is, hogyan változott meg a segédtükör elhelyezkedése a főtükör
fényfoltjában. Ha azt tapasztaljuk, hogy a segédtükör közelebb látszik a
középponthoz, akkor jó irányba döntöttük a főtükröt. Ismételjük többször a
műveletet a tetszőlegesen választott nagy csavarokkal, míg a segédtükör a
főtükör fényfoltjának középpontját el nem éri. A művelet végeztével visszábbcsavarhatjuk a 3 kis rögzítőcsavart, arra azonban ügyeljünk, hogy NE csavarjuk vissza szorosan
őket, mert akkor a távcsőben látott csillagok fókuszálhatatlanok lesznek (a
tükör megfeszül, torzul a képalkotó felület).
Csillagteszt: Nagy nagyítású okulárt használva állítsunk egy fényesebb csillagot a látómező közepére és defókuszálva vizsgáljuk meg az alakját (ez lényegében egyezik a segédtükörben látott főtükörrész alakjával, de pontosabban lehet így a jusztírozást ellenőrizni). Ha a defókuszált csillagfoltban a segédtükör fekete foltja nem középpontos, akkor a főtükör további beállításra szorul. Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a csillag foltjának "egyik oldala" hamarabb fókuszálódik, mint a másik, ezáltal kómahibához hasonló jelenséget látunk. Ez esetben meg kell ismételni a 4. lépést (a főtükör döntőcsavarjait elcsavarva a látómezőben lévő csillag el fog mozdulni, mert máshová mutat ezután a főtükör). Akkor jártunk eredménnyel, ha a látómező közepén lévő csillagot többször fókuszálva és defókuszálva gömbszimmetrikus marad a folt.
További vizsgálódás: tegyük be az okulárkészletünk legkisebb nagyítású okulárját, majd erősen defókuszáljuk a csillag képét. Ha a látómező szélén látott képben nem látszik a segédtükör foltja, akkor valószínűleg kevesebb, mint 50% fény jut a látómező szélső tartományaiba, mint a látómező közepére. Ekkor általános megfigyelés közben is tapasztalhatjuk, hogy a kép a látómező széle felé jelentősen sötétedik. Az az okulár, mellyel ezt tapasztaltuk, ugyan nem igazán megfelelő, de ha már megvettük, ne adjuk el, csak akkor, ha ez a jelenség számunkra zavaró. Mivel ez az okulárkészletünk legnagyobb látómezejű darabja, hasznosan bevethető, mert a keresést megkönnyíti.