(Ulm, Württemberg, Németország, 1879. március 14. - Princeton, New Jersey, USA, 1955. április 18.)
Elméleti fizikus, tudományos és laikus körökben egyaránt a legnagyobb 20. századi tudósnak tartják. Ö fejlesztette ki a relativitáselméletet és nagymértékben hozzájárult a kvantummechanika, a statisztikus mechanika és a kozmológia fejlödéséhez. 1921-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták "az elméleti fizika területén szerzett érdemeiért, különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerüségeinek felismeréséért". Hermann Einstein és Pauline Koch gyermekeként látta meg a napvilágot egy régi városban a Duna mentén a sváb Alpok lábánál, Ulmban. Édesapja 1880-ban Münchenbe költözött hogy beindítson egy elektronikai vállalkozást. Einstein későn tanult meg beszelni így a szülei attól tartottak hogy gyermekük szellemileg visszamaradott. 1884-ben egy katolikus iskolában kezdte tanulmányait otthona közelében de 1889-ben átkerült a merev fegyeleméről híres Lluitpold Gimnáziumba ahonnan nemsokára kirúgtak romboló magatartása miatt.
Mire betöltötte 13-ik életévét elolvasta Eukleidész geometriáját és Kant-A tiszta ész kritikája, műveket melyek nagy hatást gyakoroltak rá. 16 évesen kilépett az iskolából és csatlakozott szüleihez Olaszországba, Milánóba (ahova az apja sikertelen üzlete miatt költöztek) és lemondott német állampolgárságáról, ezután felvételizett a Svájci műszaki egyetemre de a vizsgán megbukott.
1900-ban diplomázott le Matematikusként és 1902-ben állást is kapott a Svájci szabadalmi hivatalban.A relativitáselmélet 1907-ben vált közismerté amikor publikálta azt a "Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?" című dolgozatában. Einstein így magyarazta el az elméletét:"Tedd a kezed a forró tűzhely felé egy percig és úgy tűnik mintha egy órája tartanád ott. Ülj egy szép lány társaságában egy órát és úgy tűnik, mintha egy perc lett volna."A következő évtizedben, Einstein vendégprofesszori állasokat vállalt Angliában és Amerikában, nem volt hajlandó a Hitler által uralt birodalomban élni ezért 1933-ban véglegesen Princetonba költözött ahol folyamatosan segítette a nácizmus elől menekülőket. Két időpont létezik az o életrajzi anyagában amikor is amerikai állampolgár lett 1936 vagy 1940. 1939-ben Roosevelt elnök egy urán bomba elkészítését sürgette mert azt gyanította hogy más országok is ezt teszik.Nagy meglepetésére 1952-ben felajánlották neki Izrael elnökséget de ezt o visszautasította.
Életének hátralevő részét munkával,kutatással töltötte, 1955/04/13 kórházba került ahol 1955/04/18 körülbelül hajnali 1:15, 76 éves korában halt meg, utolsó perceiben németül motyogott, a halálos ágyánál egy ápolónő volt aki elhagyta szobáját hogy keressen egy orvost és mire visszaért az orvossal már halott volt.
