(Málaga, Andalúzia, Spanyolország, 1881. október 25. - Mougins, Franciaország, 1973. április 8.)
Spanyolországban született művész aki élete nagy részét Franciaországban élte le, Picasso az egyik féltalálója a világhírű kubista mozgalomnak. A 20 század legeredetibb és legmeghatározóbb jelenléte a vizuális művészetekben neki volt, az o munkai láthatók a legnevesebb múzeumokban és galériákban a világon. Hatalmas teljesítménye, beleértve 14.000 vásznait, metszeteit, könyvek illusztrálása és a szobrai, tette milliárdossá a halál, nem csak saját műveit de különböző stúdiók és házak munkait és gyűjteményeit halmozta fel az évek során. Apja, José Ruiz Blasco , rajztanár és festő, aki ahogy felismerte fia tehetségét abbahagyta a festészetet és ünnepélyes keretek között átadta neki palettáját és ecseteit. A legkorábbi fennmaradt képe a "Pikador" amelyet 1889-ben festet meg. A gyermekkori munkaira azt mondta:"Soha nem úgy dolgoztam mint egy gyermek, amikor 12 éves voltam úgy rajzoltam mint Raphael."
1896-ban, apja elküldte Madridba a San Fernando Akadémiára hogy tanulmányait ott folytassa, Pablo mindig is abban hitt hogy a művészetet nem lehet tanítani és nem vette komolyan az iskolát. A bohém élet rejtelmeibe vetette magát fiatalon és 17 éves korában homoszexuális kapcsolata volt egy cigány fiúval. Madridban maradt de a skarláttal való küzdelem miatt 1898 tavaszán kénytelen volt visszatérni Barcelonába gyógyulása érdekében.
20 éves korában, 1901-ben létrehozott egy stúdiót Párizsban és munkáit édesanyja leánykori nevével írta alá, teljes szegénységben élt és megkezdte a múzeumi minőségű festményeket "gyártani". Rendszerint későn kelő és éjszakába húzódó életet élt és miután egy barátja meghalt 1902-ben elkezdődött a művész "kék korszaka" amelyben a szegénységet és a szenvedést ábrázolja. A "rozsaszin korszak" 1904-ben következett be amivel az akrobatákat és a cirkuszi életet ábrázolta majd következett a "barna korszak" 1909-tól amelyben művészetét a szobrászatban fejezte ki és művei által õ volt az egyik féltalálója a kubista mozgalomnak. 1944 október 5-én tagja lett a Kommunista Pártnak és haláláig elkötelezett híve volt az elveiknek bár elítélte az 1956-os Magyarországi, Szovjet inváziót. 1950 novemberében elnyerte a Sztálin-békedíjat amelyének nevét később Lenin-békedíjra változtattak. Idősebb korában fekély műtéten esett át és egyre jobban megsüketült illetve gyengülő látásban szenvedett, 1965-ben fel kellet adnia a dohányzást és egy liftet kellet telepíteni lakásába 1971-ben a nehézkes járása miatt.
1973/07/8 halt meg a saját villájában, Mougins, Franciaország. A halála oka ismeretlen.