Magyarország bélyegei

A Bélyeg Előtti Időszak Filatéliája

A postabélyeg használatát Angliában vezették be, 1840-ben. Magyarországon az 1848-as szabadságharc leverése után, mint az Osztrák Császárság tartományában 1850. június 1-étől használták a volt a postaforgalom, a bélyeg megjelenését megelőző évszázad postai küldeményei a filatélia lényeges és alapvető tárgyai. Az ezzel összefüggő alapismereteket Bér-Makkai-Surányi „A Magyar Posta bélyegelőtti bérmentesítéseinek és bélyegzőinek kézikönyve „ című műve foglalja össze.

Than Mór, jeles festőművészünk az 1848-as szabadságharc idején elkészítette a leendő első magyar postabélyeg tervrajzát, amelyet ma a Bélyegmúzeum őriz. Bár a tervezetet kivitelezés céljából már nyomdai eljárás alá vették, szabadságharcunk leverésével meghiúsult e bélyeg megjelenése, és önálló állami létünknek szinte minden nyoma hosszú évekre megszűnt. Ebben a történelmi helyzetben jelent meg Magyarországon ez első bélyeg 1850. június 1-én.

Osztrák Postaigazgatás Magyarországon

Ausztria 1850-ben forgalomba bocsátott postabélyegei közül azokat sorolhatjuk az „Osztrák posta Magyarországon” kategóriába, amelyekről egyértelműen megállapítható, hogy azokat a történelmi Magyarországon használták bérmentesítésre. Ez a postajogi helyzet a Kiegyezésig, pontosabban az azaz összefüggő postai önállósulás eredményeként 1867. május 1-jétől szuverén állami postaként működő Magyar Postaigazgatás megszületéséig állt fenn. Ebben az időszakban öt bélyegkiadás került forgalomba (külön kiadásnak tekintve az 1863-ban megjelent ovális címer rajzú bélyegek ritkább fogsűrűségű változatát). Ezeknek a bélyegeknek magyar bélyegzésű példányai a magyar gyűjteménynek bevezető részét alkotják. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy ezen időszak különbségeinek, ritkaságainak nagy része magyarországi postahelyekről származik (felezések, harmadolások, tokai átütés, színes és figurás bélyegzések stb.). Az is tény, hogy a magyar bélyegzésű példányok általában ritkábbak, mint az osztrák területeken felhasznált bélyegek.

Magyar Potaigazgatás

az önálló magyar postaigazgatás működésének kezdetén nem volt lehetőség magyarországi bélyeggyártására, ezért az új bélyegeket Ausztriától rendelték meg. Így az Osztrák-Magyar Monarchia két önálló postaigazgatása ugyanazt a kiadást használta magyar, illetve osztrák bélyegként. Az új bélyegeket 1867. június 1-jén bocsátották forgalomba. A május elsejével megvalósult önállóság első hónapjában még a régi címeres bélyegeket kellett használni: ezek a Magyar Posta 1867-es provizóriumai, ha egyértelműen és kétséget kizáróan bizonyított 1867. május 1-31. közötti felhasználásuk. Ezeket a bélyegeket és küldeményeket külön is értékelhetjük.

Júniusban e bélyegek használata már csak a türelmi elv alapján történhetett: a posta június 15-ig engedélyezte használatukat. Az ezt megelőző két hétben születtek az 1863/64-1867-es ritka vegyes bérmentesítések. Az Ausztriával párhuzamosan használt bélyegek csak a technikai feltételektől is függő politikai kényszerhelyzet diktálta megoldást jelentettek. A hazai bélyeggyártásra már 1868-ban megkezdődtek az előkészületek. 1871 első hónapjaiban megjelentek az első Magyarországon gyártott bélyegképes (díjjegyes) érték cikkek. Május 1-én megjelent az első hazai gyártású postabélyegek, a kőnyomatos kiadás, amely ugyancsak ideiglenes megoldás volt, mivel a réznyomás feltételeit a kellő időre nem tudták biztosítani. Így váltak a kőnyomatos bélyegek a legritkább bélyegeinkké, ugyanis ezt a nyomási módot hamarosan felváltotta a sokkal szebb arculatot biztosító mélynyomásos technológia. Réznyomású bélyegeink színeikben, nyomdatechnikai változatosságukban sok gyűjtési részterület kibontakozását biztosítják és noha messe nem olyan ritkák, mint kőnyomatos elődeik, rendkívül kedveltek.

helyi kiadások

A világháború Magyarország történetében meghatározó és sorsdöntő szerepet játszottak. Az 1918–as fegyverszüneti egyezmények aláírása után megkezdődött z ország különböző területeinek megszállása. Ezek a területeken sok helyi kiadás került forgalomba, a korábbi magyar bélyegkészletek felülnyomásával, részben tarifaemelési céllal, részben hovatartozás kifejezésére, olykor pedig a postások kifizetésének biztosítására is, filatéliai célzattal.

Ausztriának ítélték Nyugat-Magyarországon a magyar szabadcsapatok általlétrehozott „Lajtabánság”-ban adtak ki 1921-ben.

A második világháború utolsó hónapjaiban létrejött észak-erdélyi helyi kiadások (Székelyudvarhely, Máramarossziget, Marosvásárhely, Naszód, Nagyvárad és Zilah) ismertetése meghaladja katalógusok lehetőségeit.

E kiadások szakirodalma hozzáférhető.

Az 1945/46-os inflációs gyűjtemények bevezető részében becses helyen szerepelnek a Nyíregyházán kiadott szükségbélyegek, illetve az Abonyban új értékjelzéssel felülnyomott korábbi bélyegek. Ismertetésüket, értékelésüket fontosnak tartottuk.

”bélyegek vízlelei

A vízjeles papír általában a hamisítás megnehezítését szolgálta, a gyűjtői lelemény azonban hamar felismerte a vízjelek kínálta számos érdekességet. Az Osztrák Postaigazgatás Magyarországon időszak bélyegeinek pl. csak kis részén fordultak elő a betűvízjelek (lásd a megfelelő fejezetnél), nem véletlen, hogy ezek értékesebbek.

A magyar bélyegkiadásokat 1881-ig vízjel nélküli papírra nyomtatták, ettől kezdve azonban – kevés kivételtől eltekintve – igen változatos a magyar vízjelek választéka, nem beszélve az egyes vízjelfajták ritka különlegességeiről. A vízjeles kiadásokat 1962-ben szorították ki a modern nyomdatechnika által igényelt egyenletes papírfajták - a gyűjtők nagy bánatára.

1881 és 1962 között 14 különböző vízjel fordult elő, ha a Diósgyőri Papírgyár védjegyét, az úgynevezett „makkos” gyári vízjel a továbbiakban nem visel számozást.

Figyelem!!

A vízjelállás megállapításához

A vízjelet a bélyeg képoldala felől kell nézni!!!

vízjelek

I. vízjel (1881-1889 – 8 állás) - „kr” betűk egymást metsző ellipszisekben

II. vízjel (1898 – 8 állás) - Nagykorona egymást metsző ellipszisekben

III. vízjel (1899-1903 – 8 állás) - Nagykorona egymást metsző körökben

(12 körönként minőségjelző VI és gyári vízjel: csillagidom)

VI. vízjel (1904-1906 – 8 állás) - Kiskorona, axonometrikus négyzet

(négy korona között 400 vízjelábraként római IV)

V. vízjel (1908 – 8 állás) - Korona keresztmetszet

(négy korona között 400 vízjelábraként rombusz-idomban minőségjelző római IV (fordítva, mint 1904!))

.VI vízjel (1909 – 8 állás) - Korona keresztmetszet

VII. és VIIa vízjel (1913-1914) - Álló, illetve fekvő kettőskereszt

VIII. vízjel (1923–) - Négyszeres kettőskereszt

IX vízjel (1928–) – Kettőskeresztek(4 állás)

X. vízjel (1941-) – Kettőskeresztes címer (2 állás)

XI. vízjel (1947-) – Kossuth címer (4 állás)

XII. vízjel (1950-) – Ötágú nagycsillag (2 állás)

(római IV számvízjel (kb. 230 csillagonként, 8 állás))

XIII. vízjel (1953-) – Ötágú kiscsillag (2 állás)

a Magyar bélyegek fogazatai

A bélyegívek fogazásának háromféle módja van:

keretfogazás

sorfogazás (soros vagy vonalfogazás)

fésűs fogazás

A keretfogazással a fogazógép vízszintesen és függőleges sorokban álló tűivel a bélyegívet egyszer üti át. Ebben az esetben az egyes bélyegek sarokfogazata egyforma és szabályos alakot nyer.

A sorfogazással a fogazógép, amelynek tűi egy sorban helyezkednek el, a bélyegív vízszintes és függőleges sorközeit egyenként üti át. Ekkor a bélyegek sarokfogazata egymástól eltérően és szabálytalanul alakul.

A fésűs fogazással a fogazógépnek egy sorban és erre merőlegesen álló tűi a bélyegív vízszintes vagy függőleges sorait egyenként üti át, úgy, hogy a sor bélyegeit egyszerre három oldalukon:

felül és

kétoldalt látják el fogazattal.

Az ilyen bélyegek sarokfogazata a keretfogazatúéval azonos formájú. A keretfogazatot a fésűsfogazattól csak teljes ívben különböztethetjük meg.

A magyar posta- és táviratbélyegeket, a hírlapbélyegektől és egyes fogazatlanul is forgalomba bocsátott levélbélyegtől eltekintve(UPU, Lánchíd, a 80 éves a bélyeg emlékblokkja stb.) fogazattal látták el. Fogazásukhoz mindhárom rendszert alkalmazták, sőt egyes esetekben ugyanazon bélyegíven egyszerre kétfélét is. Kezdetben keretfogazást alkalmaztak, de már 1874-ben áttértek a sorfogazásra, és ezután már csak blokkok és egyes kisívek fogazásánál használtak keretfogazást.

Sorfogazó gépet 1888-1904-ig fésűsfogazó gép mellett használtak. A sorfogazás rendszeres alkalmazása 1898-ban megszűnt. A fésűsfogazatú Turulosok egyes ívein a fogazatlanul maradt sorokat olykor sorfogazó géppel fogazták.

A fésűsfogazást 1906-tól szinte kizárólagos, a kivételek (1924. Jótékonyság, 1952. „48-as szabadságharcosok”, „Madarak” 1953. Marx, 1956. Hunyadi, 1957. NOSZF III, 1958, Televízió, FIP (Virág) blokk stb.) nagy részét fésűsfogazással együtt alkalmazták.

A fogazás módján kívül a bélyegek fogazatának sűrűségét is megkülönböztetjük és azt 2 cm-nyi távolságra eső fogak számával mérjük. Az egyes kiadások azonos formájú bélyegeit ugyanazon fogási rendszer mellett, általában egyforma sűrűségű fogazattal látták el. Kivételt képeznek:

a krajcárosok: amelynek fogazásához többféle tűsűrűségű sorfogazó gépet használtak

az 1904-es Turulosok

és az 1905-ös portóbélyegek: amelynek fésűsfogazata kezdetben 12:11¾ volt, majd 15-ösre változott,

végül az I. pengő-filléres kiadás kisalakú értékei,

valamint a II. Pengő-filléres kiadás három értéke, amelyeket a rendszeres 15-ös fogazaton kívül kisegítésként a 14:14¼fogazattal is elláttak.

A sorfogazásnál ugyanazon ívet általában két gépen fogazzák, így a színes számú krajcárosként is, és előfordult, hogy a két gép közül az egyik 13-as, a másik pedig a 11½-es tűsűrűségű volt. Ilyen módon vegyes fogazatok jönnek létre. Szabályos vegyes fogazatok akkor, ha:

az ív valamennyi vízszintes sorát az egyik és valamennyi függőleges sorát a másik gép fogazta,

Szabálytalan vegyes fogazás pedig abban az esetben, ha csak valamely kimaradt sor utólagos fogazáshoz használtak más tűsűrűségű gépet.

Ha a bélyeg vegyes fogazású, akkor általában a katalógusban az első adat a vízszintes a második adat a függőleges oldal fogazatát jelenti. Többféle tűsűrűség esetén az adatok a felső vízszintes oldalból kiindulva az óramutató járását követik (szabálytalan vegyes fogazás).