a Magyar bélyegek fogazatai

A bélyegívek fogazásának háromféle módja van:

keretfogazás

sorfogazás (soros vagy vonalfogazás)

fésűs fogazás

A keretfogazással a fogazógép vízszintesen és függőleges sorokban álló tűivel a bélyegívet egyszer üti át. Ebben az esetben az egyes bélyegek sarokfogazata egyforma és szabályos alakot nyer.

A sorfogazással a fogazógép, amelynek tűi egy sorban helyezkednek el, a bélyegív vízszintes és függőleges sorközeit egyenként üti át. Ekkor a bélyegek sarokfogazata egymástól eltérően és szabálytalanul alakul.

A fésűs fogazással a fogazógépnek egy sorban és erre merőlegesen álló tűi a bélyegív vízszintes vagy függőleges sorait egyenként üti át, úgy, hogy a sor bélyegeit egyszerre három oldalukon:

felül és

kétoldalt látják el fogazattal.

Az ilyen bélyegek sarokfogazata a keretfogazatúéval azonos formájú. A keretfogazatot a fésűsfogazattól csak teljes ívben különböztethetjük meg.

A magyar posta- és táviratbélyegeket, a hírlapbélyegektől és egyes fogazatlanul is forgalomba bocsátott levélbélyegtől eltekintve(UPU, Lánchíd, a 80 éves a bélyeg emlékblokkja stb.) fogazattal látták el. Fogazásukhoz mindhárom rendszert alkalmazták, sőt egyes esetekben ugyanazon bélyegíven egyszerre kétfélét is. Kezdetben keretfogazást alkalmaztak, de már 1874-ben áttértek a sorfogazásra, és ezután már csak blokkok és egyes kisívek fogazásánál használtak keretfogazást.

Sorfogazó gépet 1888-1904-ig fésűsfogazó gép mellett használtak. A sorfogazás rendszeres alkalmazása 1898-ban megszűnt. A fésűsfogazatú Turulosok egyes ívein a fogazatlanul maradt sorokat olykor sorfogazó géppel fogazták.

A fésűsfogazást 1906-tól szinte kizárólagos, a kivételek (1924. Jótékonyság, 1952. „48-as szabadságharcosok”, „Madarak” 1953. Marx, 1956. Hunyadi, 1957. NOSZF III, 1958, Televízió, FIP (Virág) blokk stb.) nagy részét fésűsfogazással együtt alkalmazták.

A fogazás módján kívül a bélyegek fogazatának sűrűségét is megkülönböztetjük és azt 2 cm-nyi távolságra eső fogak számával mérjük. Az egyes kiadások azonos formájú bélyegeit ugyanazon fogási rendszer mellett, általában egyforma sűrűségű fogazattal látták el. Kivételt képeznek:

a krajcárosok: amelynek fogazásához többféle tűsűrűségű sorfogazó gépet használtak

az 1904-es Turulosok

és az 1905-ös portóbélyegek: amelynek fésűsfogazata kezdetben 12:11¾ volt, majd 15-ösre változott,

végül az I. pengő-filléres kiadás kisalakú értékei,

valamint a II. Pengő-filléres kiadás három értéke, amelyeket a rendszeres 15-ös fogazaton kívül kisegítésként a 14:14¼fogazattal is elláttak.

A sorfogazásnál ugyanazon ívet általában két gépen fogazzák, így a színes számú krajcárosként is, és előfordult, hogy a két gép közül az egyik 13-as, a másik pedig a 11½-es tűsűrűségű volt. Ilyen módon vegyes fogazatok jönnek létre. Szabályos vegyes fogazatok akkor, ha:

az ív valamennyi vízszintes sorát az egyik és valamennyi függőleges sorát a másik gép fogazta,

Szabálytalan vegyes fogazás pedig abban az esetben, ha csak valamely kimaradt sor utólagos fogazáshoz használtak más tűsűrűségű gépet.

Ha a bélyeg vegyes fogazású, akkor általában a katalógusban az első adat a vízszintes a második adat a függőleges oldal fogazatát jelenti. Többféle tűsűrűség esetén az adatok a felső vízszintes oldalból kiindulva az óramutató járását követik (szabálytalan vegyes fogazás).