Jármű: Sienar Flottarendszerek GAT-12J 'Skipray'
Típus: Ágyúnaszád
Lépték: csatahajó (teljesítménye miatt)
Hossz: 25 m
Jártasság: vadászgép; Skipray
Legénység: 1+3
Rakterület: 2 tonna robbanófej, illetve 200 kg rakodótér
Készletek: 1 hónap
Hipermeghajtás szorzó: x2
Fedélzeti számítógép: van (4 ugrást tárol)
Manőverezőképesség: 1K+2 (űr) 2K+2 (légkör)
Űr: 8
Légkör: 415; 1,200 Km/h
Hajóburok: 2K+1
Pajzsok: 2K
Ár:
Szenzorok:

3 Mendarn Arms Dar-2 Ionágyú (külön vagy összekapcsolva)

Senko Systems 5000 „Lásd-és-lődd” Ikerlézer torony (összekapcsolt)

SFS MJ 1 Konkúziós rakétavető

SFS PJ 1 Protontorpedó vető

Az ágyúnaszádok a gyors vadászgépek és a nehézfegyverzetű csatahajókat egyesítik magukban. Gyors megelőző csapást tudnak mérni a behatolókra jól felfegyverzett erőteljes fedélzeti fegyvereikkel. Egyaránt jól teljesítenek légkörben, járőrszolgálatban egy távoli naprendszerben, vagy készítik elő a flotta egy támadását vadásztámogatás nélkül.

A Sienar GAT ágyúnaszádok a Birodalom szabvány egységei magas precizitású küldetésekre és járőrözésre, de sohasem váltak népszerűvé a flottában, habár nagy számban használják őket. A felesleges hajókat a félkatonai cikkek piacára küldték, távoli helyőrségekbe szállították és a Birodalom szövetségeinek adták el, innen jutottak el a helyi milíciákhoz, a csempészekhez és egyéb kisebb katonai és félkatonai erőkhöz.

Hogy kihasználják a kivételes fegyverzet adta lehetőségeket, ezeket az ágyúnaszádokat olyan helyeken állomásoztatják, ahol gyakran van harci helyzet. A GAT a Birodalmi Flotta legkisebb többszemélyes hiperhajtóművel felszerelt hajója. Habár leggyakrabban bolygókhoz vagy űrállomásokhoz van kötve, sokszor egész szektorokban tesznek rutinszerű járőrútvonalakat.

A legelterjedtebb modell a GAT-12j „Skipray” a nagyteljesítményű, harcorientált ágyúnaszád ami az eredeti 12h módosított változata. Az ágyúnaszád csathajónak számít, nem is mérete, hanem a küldetéseinek jellege miatt. Továbbá a fegyverzete felér egy kisebb hadihajóéval.

Az áramvonalas Skipray nagyon jól repül légkörben, könnyedén végrehajt olyan manővereket, amire csak a felső-kategóriás légisiklók képesek. Űrharcban kevésbé fordulékony viszont a sebességével és gyorsulásával képes meglepni az ellenfelét.

A Skipray egy pilótával repül, aki a pilótafülkében ül, amit a harc során lezárnak a hajó többi részétől. A belső stabilizátorok segítenek abban hogy a pilóta jobban érezhesse a manővereket, amíg a legénység többi része a megfelelő mesterséges gravitációban tartózkodik. A pilótafülke mögött vannak a további vezérlőállomások: (óramutató járása szerint) a bejárattól: szenzorok/rakéták, kommunikáció/energiaelosztás, és toronyágyú. A teljes legénység két pilótát és két fegyverkezelő tisztet tesz ki, akik folyamatosan váltják egymást.

Hogy használható legyen hosszú távú felderítő, és járőrküldetésekre felszerelték egy mosdóval és egy kétszemélyes ággyal. A szervizlétra, ami a toronyágyúhoz és tűzvezérlő rendszerhez vezet a felső ágyról érhető el. Hosszú távú küldetéseken a legénység két fős csoportokban váltja egymást ketten vezetik a hajót, ketten pedig az ágyakban pihennek. A személyes holmikat az ágyak alatti kis tároló rekeszben tárolják, habár ritkán tartják be az ilyen irányú rendelkezéseket.

Az ágyakkal szemben van a fő pajzsgenerátor. Emögött kapnak helyet a pajzssugárzók. Mindkettő a vészhelyzeti energiaellátóra van kötve, ami lehetővé teszi a pajzsok működését 5 percig az energiamag meghibásodása után (opcionális szabály: 1K pajzs visszaállítás egy csatában egyszer) Ez a tartalék rendszer az egész hajót el tudja látni szükség esetén.

A nagyerejű Sarylcorp ViX Multi-flux reaktor közvetlenül a pajzssugárzók mögött van, ez biztosít energiát a maximális támadósebességhez, és a pajzsvisszatöltéshez illetve a fegyverzetnek. Ha a hajó pajzsai teljes kapacitáson működnek akkora olyan sok energiát fogyasztanak, hogy a fegyverrendszer újratöltése drasztikusan lecsökken. Ilyenkor a legénység a tartalék energiát szokta felhasználni a fegyverzethez.

A reaktor mögött van a plazma fóvúka, ami hajó meghajtását adja, és nagyban hasonlít vadászgépeknél használthoz többek közt az Y-szárnyúhoz is. A fő fúvóka jól védett a forgó gyűrű belsejében, amit egy elektro-mágneses rotációs rendszer mozgat. A szárny energiaellátása csak repülés közben megoldott.

A Skipray két stabilizáló szárnnyal rendelkezik, amik vízszintesen és függőlegesen állhatnak. Ez a két szárny a fő törzshöz csatlakozik, egy forgó gyűrűre kapcsolódik a fő hajtómű körül. Leszálláskor vízszintes állásba helyezkednek, míg harc és repülés közben függőlegesen állnak. Csak ezt a két 90 fokos rotációt tudja végrehajtani, más helyen nem lehet pozícionálni. A hasi szárny mindig a hason van, a háti szárny pedig mindig a háton. A legénység manuálisan felül tudja írni a vezérlést az ellenkező irányba, de ezt csak abban az esetben használják, ha a rendszer meghibásodott, és le kell szállniuk.

Nem számítva az utólagosan beszerelt repülési szenzorokat, kettő a hajó három ionágyújából a pajzsmező modulációs vezérlő, és a szárnyvégi ionágyúk mögötti iker ion hajtómű nagyon hasonló a TIE széria elemeihez. A TIE hajtóművek az ágyúnaszád fő reaktorából kapják az energiát, és kisebb az energiaki-bocsátása mint egy TIE vadásznak. Ezek a hajtóművek további gyorsulást és manőverezést tesznek lehetővé.

Amíg sok legénység megtanulta élvezni az elszigeteltséget a Birodalmi Flotta szigorú regulától a hosszú út alatt, sokan megutálták és elnépszerűtlenedett a Flottában. A hiperhajtómű a kis legénység tagjai közti hűség miatt ez a hajó egyike annak a tíz fajtának amivel a legtöbb dezertálást végrehajtották. Ez vezetett a navigációs komputer lekorlátozására hogy csupán 4 ugrást tárolhasson, így nehezítve a dezertőrök dolgát és könnyítve az ISB-ét.

Skipray belülről
Skipray landolva
Skipray repülés közben

auer

Michael"Slay" Slaymaker és Torsten "Void" Logemann