Még éjjel van, de nagyon
fáj.
Mit hoz a hajnal, tudom
már.
A helyem kerestem, muszáj
volt,
Lám, most búcsút int a
múlt.
Ellentétből nagy lett a
tét,
De nem is ember, ki hibát
nem vét.
Élnem kellett, küzdenem.
Kellett. Mást nem
tehettem.
Lehúz súlya, összenyom,
A Félelem lesz hóhérom.
Fáj a csönd és égetnek
a percek
Mást nem tehettem,
értsétek már meg!
Ellentétből nagy lett a
tét,
Minden csak tovasuhanó
árnyékkép.
Még éjjel van, de nagyon
fáj.
Mit hoz a hajnal, tudom
már.
2007. II. 27.