Előző

Következő

Vissza a főoldalra

A katona búcsúja


Add a kezed, kedvesem,
Nézz rám, csak még egyszer szerelmesen!
Ha jön majd a levél,
Hogy kit szerettél többet már nem él,

Hogy zajos mezőn összetiporva ottmaradt,
Vagy tenger mélyén, némán szunnyad,
Hogy eget-földet rázott halála,
Vagy titokban múlt ki, csendben, magában.

Ne sírj értem, kincsem!
Ne, hisz’ értelme nincsen.

2007. IV.

kép