Ami nem volt eltervezve
A
hóhajú bágyadtan emelte fel a fejét a motozásra.
Testét
elfásodott futónövények tartották szorosan. Karjait
vállmagasságban kifeszítve a háta mögötti, ember nagyságú T
betűt formázó alkalmatossághoz. Máskor oly’ élénk vérbíbor
szemei most tompán és ködösen csillogtak. Hószín haja
rendezetlenül hullott arcába. A növények tüskéi
összeszabdalták, félig leszakították róla fehér ingét.
Nehezen fogta csak fel az árnyékok között rejtőző férfi
szavait. Tekintete fásultan követte a mozdulatot, ahogy a másik
egy alacsony oszlopszerűségre helyezte az apró üvegcsét benne az
élénkrózsaszín ellenméreggel. Pár szívdobbanásig tekintete
még bűvölte a fiolába zárt folyadékot, de feje túl nehéz
volt. Lassan kezdett visszazuhanni abba az álom és ájulás határán
lebegő állapotba, melyből Dan érkezése kiragadta. Ekkor tompa
dübbenés hallatszott. Majd még egy. Aztán a roskatag tölgyfaajtó
recsegve-ropogva beszakadt, hogy utat engedjen összezúzójának. A
férfi azonnal Julianhez sietett. Hosszú, selymes szálú, éjfekete
haja eleven tengerként hullámzott utána, mozdulatai kecsesek és
pontosan kiszámítottak voltak, szemeiben a lila és fekete
rejtelmesen örvénylett, mint mindig. Sebastian gyönyörű volt,
mint mindig. Finom vonású arca semmit sem árult el aggodalmából.
Julian még a mostani állapotában is szinte azonnal felismerte őt.
- Ellenszer…-
susogta bágyadtan és az alacsony oszlopocskára pillantott.
Sebastian követte tekintetét és felkapta az üvegcsét. Julianre
pillantott, és azonnal megállapította, hogy a hóhajú nem lesz
képes egyedül meginni. Kihúzta hát az üvegből a dugót és
annak tartalmát saját szájába öntötte. Julian álla alá
nyúlt, gyengéden felemelte a fejét és gyengéden átcsókolta a
szájába az ellenmérget. A vámpír először bágyadtan tűrte,
hogy a férfi nyelve a szájában matasson, majd az ellenszer lassan
hatni kezdett és Julian kezdett magához térni. Sebastian erre
akkor jött rá, mikor a vámpír váratlanul visszacsókolt.
Döbbenetében elfelejtett elhátrálni, de ugyanakkor izgatta is az
ismeretlen élvezet utáni kíváncsiság. Julian csókja kicsit vér
ízű volt, de zsongatóan kéjes. Egyszerre hevesen követelődző
és szeretően gyengéd. Sebastian valósággal megszédült. Az a
csók minden érzékét végigbizsergette és vágyat,
ellenállhatatlan késztetést ébresztett benne, hogy még többet
kapjon. Bár a csók frenetikus volt, Julian ajkai hidegek és
merevek voltak. Sebastian lassan, de határozottan elhúzódott. A
hóhajú éhesen kapott ajkai után. A hollódémon elmosolyodott és
kecses kezét a vámpír szájára tapasztotta.
- Mindjárt.-
zihálta és hátrarázta gyönyörű haját. Halovány hattyúnyaka
láttán Julian szemeinek nyugodt bíbora éles vörösséggel
izzott fel. A vérszomj pillanatok alatt ködöt vont elméjére.
Nekifeszült az őt fogva tartó növényeknek, de nem bírta
elszaggatni őket. Sebastian csábítóan mosolyogva ölelte magához
a vámpírt és mikor keze elhagyta a hideg ajkakat, hogy a férfi
hátára csusszanjon, a hegyes szemfogak gyengéden, de határozottan
hatoltak nyakának sima bőrébe. Julian mohón itta a vérét és
Sebastian élvezte az érzést, hogy szívük egy ritmusra lüktet
és valami természetfeletti erő, egyszerre pumpálja a levegőt a
tüdejükbe. Nem egyszer élte már át ezt, de a hóhajúval olyan
kéjes érzés volt, hogy még csak hasonlót sem érzett soha.
Julian teste pillanatok alatt életre kelt. Kéjes hevességgel
nyalintott végig a másik nyakán, lezárva ezzel a sebet és
játszi könnyedséggel szakította darabokra a növényeket, melyek
eddig rabságban tartották. Szemei továbbra is rikító tűzzel
izzottak, bár ezúttal másfajta vágy tüzelte belülről. Ahogy
magához vonta, a hollódémon látta bennük a részegség okozta
fátyolosságot. Julian berúgott Sebastian vérétől. De nem
számított. Csak az az édes, szenvedélyes tánc, amiben ajkaik
összeforrtak. Lassan megsűrűsödtek körülöttük az árnyak,
majd végképp elborították őket. Mire a fáklyák fénye
visszafoglalta az őt megillető helyet, a vámpír és a hollódémon
már nem voltak ott.
Másnap
reggel, mikor Sebastian felébredt, négy dologra jött rá. Az első,
hogy fogalma sincs, hol van, de megmentette Juliant. A második, hogy
az ellenméregben valószínűleg valamiféle ajzószer volt. A
harmadik, hogy istentelenül jó éjszakája volt. És a negyedik,
ami még őt is meglepte, hogy nem akarja, hogy ez legyen az egyetlen
ilyen éjszakája.